Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-20

20. országos ülés 1906 Julius 5-én, csütörtökön. 237 (Élénk felkiáltások : Éljen Apponyi f) A közigazgatásra vonatkoznak a következő szaval: »Az engedelmességnek arra a nemére, a mely pedig egyedül méltó önérzetes, szabad honpolgárhoz, a mely egyedül biztos alapja a társadalmi és állami rendnek, nem számithat többé az oly hatóság, a melyről nyilvánvaló, hogy azt a törvényt, melynek fentartására, megőrzésére hivatva volna, sőt esküdött is, mint tudjuk, lépten-nyomon lábbal tiporja. Igen, meginog a nép szivében az ilyen eljárás felett a hazafiság érzete is, és azok, a kiket a nemzethez a nyelv-, a faj- és a vérközösség csatolt, a hatóságoknak ezen visszaéléseit csakis az uralkodó kormánynak fogják tulajdonítani, de a kiket ilyen természetes kötelékek nem kötnek a hazához, a kiket a vezetés bölcsesége, a kiket az államnak jótékonysága, a kiket az államnak tiszteletet parancsoló részrehaj latlansága és igazságossága kell hogy ehhez a hazához fűzzön, és a haza iránti erkölcsi kötelességek tudatában megerősitse, ezeknél azután az ilyen jogtipró, minden erkölcsi érzést megingató eljárás ódiumot, s az a feletti felháborodás igen könnyen nem egy párt, nem egy kormány, hanem az egész haza ellen irányittatik«. Még egy passzust olvasok fel. Azt mondja abban a beszédben: »Valóban eléggé meg nem róható könnyelmű játék az, a mely az ország népének egy nagy részében pillanatnyi hatalmi érdekek biztosítása kedvéért a hazafiságot ily előre nem látható veszélynek teszi ki.« T. ház ! A közigazgatásnak ilyen törvényellenes eljárása az oka annak, hogy a polgárok nem biznak többé a szebb jövőben, hogy meginog hazafiságuk, és csökken a magyarság iránti testvéries érzület. Egy hang (a balközépen) : önöknek ápolniok kellene azt, de épen az ellenkezőjét teszik. Szkicsák Ferencz : Ezek a közigazgatá-si tisztviselők, kik a nem magyarajku nép között képviselik a magyarságot, ezzel az eljárásukkal indirekté gyűlöletet ébresztenek a magyarság ellen. Van-e valaki közöttünk, a ki ezt akarná ? Kérem tehát a belügyminiszter urat, tartsa kötelességének, hogy tekintettel az államnak ezen fontos érdekeire, az általam előadott visszaéléseket a legerélyesebben torolja meg. T. ház! Ne gondolja a függetlenségi és 48-as párt, hogy mi nem helyeseljük azt a politikájukat, hogy politikai okosságból félretéve egyelőre közjogi elveiket, résztvegyenek a gyakorlati kormányzásban. Ehhez igenis joguk van, azonban nekünk is jogunk van arra, hogy múltjuknál fogva követeljük önöktől, váltsák be közigazgatási és szocziális programmjukat, különösen pedig irtsák ki a közigazgatási korrupcziót és létesitsenek egészséges közigazgatást. (Élénk helyeslés.) Meglátjuk. Már csak azért is tegyenek ennek a követelésnek eleget, mert sokan vannak, a kik a nemzetiségi kérdést közigazgatási kérdésnek tekintik. En nem tekintem annak, ámbár választóim elsősorban azt tették kötelességemmé, hogy itt e házban ezen közigazgatási tisztviselők önkényes egyoldalú, lelkiismeretlen üzelmeitől és uralmától mentsem meg, a miket polgári életükben, de különösen a választások előtt és után szenvedni kénytelenek. Nem akarok pusztán általánosságban beszélni; bocsánatot kérek, ha talán hoszadaímas leszek, de elhoztom az aktákat és azokból be fogom bizonyítani, hogy igenis nagy visszaéléseket követnek el a közigazgatási közegek. Sárosmegyében például, a hol első izben jelentünk a porondon, érthetőleg a legnagyobb volt a brutalitás. íme, itt van egy memorandum alakjában megírva, hogy a girálti kerületben, a hol jelöltünk fellépett, a közigazgatási hatóságok brutalitása milyen mérveket öltött. Ugyanilyen zaklatásoknak volt ldtéve a néppárt is és ennek igazolására egy olyan esetet fogok felolvasni, a mely bizonyítja, hogy a néppártnak is hasonló brutalitásokat kellett szenvednie, (Halljuk a középen.) a hol hivatalos jelöltje nem volt. A mi a memorandum által felsorolt esetet illeti, folytatom. (Halljuk !) A mi jelöltünket egyszerűen lefogták a girálti kerületben és olyan kiszámítással tolonczolták haza . . . (Felkiáltások balfelél: Jól tették !) Elnök : Csendet kérek ! Szkicsák Ferencz : . . . hogy épen a választás napján érkezett meg Alsó-Kubinba. Elfogatása és fogvatartása oly módon történt, a hogy még a legnagyobb gonosztevővel szemben sem szoktak eljárni. Hogy a közigazgatási közegek az elfogatásra alapot találjanak, következőképen vallatták a feleket : >>Mit beszélt a jelölt ? Ha nem mondod meg, pofonváglak!« (Élénk derültség.) Vagy ilyenformán : »Ha nem mondasz igazat, 100 koronára bírságollak.« Persze hogy nem mondott »nem igazat«. (Derültség a középen.) Pénteki napon történt a választás előtt, hogy a szolgabiróság rendeletére jelöltünket elfogták, bekísérték Giráltra; a főbiró, és ez dicséretére legyen mondva, nem avatkozott a dologba, de két fiatal szolgabíró, egyiküknek Kerekes a neve, azonnal megrohanta jelöltünket ezekkel a kérdésekkel: »Mit keres itt ? Ki küldte ide ? Álljon fel! Üljön le !« (Élénk derültség.) Valóban az alkotmányosság gyalázata az ilyen eljárás. Egy bizonyos somoskői irnok .... (Halljuk! Halljuk ! Felkiáltások : Hangosabban !) ... egy somoskői irnok szintén ilyenformán beszélt a jelölttel. Jegyzőkönyvet vétettek fel vele és kijelentették neki, hogy mig a szolgabíró a künn lévő községekben a vizsgálatot meg nem ejti, addig a jelölt, hogy a tanukra befolyást ne gyakorolhasson, vizsgálati fogságban marad. Vlád Aurél: Ezt a szolgabíró rendelte el. (Zaj.) Szkicsák Ferencz : Erre aztán a csendőrkaszárnyába internálták a jelöltet. Legszebb a dologban azonban az, hogy az illető jelölt azonnal táviratozott a belügyminiszternek. (Nagy zaj. Somogyi Aladár képviselő ismételten közbeszól. Halljuk! Halljuk !)