Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-20

2'iG 20. országos ülés 1906 Julius 5-én, csütörtökön községeit és ez által terrorizálták a lakosságot. Ez volt a terrorizmus egyik faja. Zboray Miklós : Ez rendcsinálás ! Szkicsák Ferencz: Mi azonban azt reméltük, a mikor itt a házban előadtuk sérelmeinket, liogy a minisztelnök ur nem fogja ellenezni annak a parlamenti bizottságnak a kiküldését, a melyet rni az indemnitás tárgyalásakor indítványoztunk, és pedig abban az értelemben, hogy a választások alkalmával a közigazgatási közegek által elkövetett sérelmeket megvizsgálja és jelentést tegyen a háznak. Mi, a kiket itt nyilvánosan a magyarság elleni izgatással vádolnak, szivesen álltunk volna ki e bizottság által foganatosítandó vizsgálatnak; vájjon azonban a közigazgatási hivatalnokok és tisztviselők ezt megköszönték volna-e, az nyilt kérdés marad. Azonfelül egy más feladat is várt volna erre a parlamenti bizottságra, t. i. az, hogy a nem magyarajku vidékeken közvetlenül megismerhette volna a nem magyarajku lakosságot, annak kívánságait, bajait, panaszait. így azonban sem a parlament, sem a kormány nincs azon helyzetben, hogy elfogulatlanul ítélhesse meg a közigazgatás által elkövetett választási visszaéléseket ; a belügyminiszter ur sincs azon helyzetben, hogy kellően, szisztematikusan eljárhasson a közigazgatási közegek ellen, és még kevésbbé áll módjukban a parlament t. tagjainak megismerni a nem magyarajku lakosság panaszait, bajait. Nagyon jól tudom, hogy az e kérdéssel foglalkozó minisztertanács miért nem ajánlotta a javasolt parlamenti bizottság megválasztását és kiküldését. Azért, mert a kormány nem mert belenyúlni hazánk azon darázsfészkébe, mert hiszen a közigazgatás már a múltban bizonyos szolgálatokat tett a koalicziónak. Mik voltak ezek a szolgálatok ? Abban állottak ezek, hogy a közigazgatásnak egy része már a tavalyi választásoknál támogatta a függetlenségi pártot, és másodszor a passzív rezisztenciát mégis a közigazgatás csinálta meg. A harmadik ok, ami evidens, mert hiszen már kormányon volt a koaliczió, az, hogy a hivatalos jelölteket szelid nyomással támogatták. (Ellenmondósok.) Elismerem, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak erre nem volt szüksége, a néj> pártnak azonban igenis szüksége volt rá. (Ellenmondások a néppárton.) Mondok egy konkrét esetet. Mindnyájan nagyon jól visszaemlékezhetünk arra, hogy a néppárt volt az, a mely ellenzéki korában leginkább ostorozta a liberális pártnak ezt a hivatalos szelid nyomású szisztémáját. Minthogy kétségbevonta az igen t. néppárt azt, hogy a támogatás megtörtént, megmondom, hol volt: Arvarnegyében. Árvában, a hol én kerületemben biztos vagyok, az összes társadalmi körök egyetértésével elhatároztuk, hogy egymagamban leszek megválasztva, csinálunk hivatalos jelölést és az alsókubini kerületben megválasztunk egy árvamegyei embert, legyen az, nem bánom, a koaliczió tagja. Azonban, mint tudjuk, Arvamegye a néppártnak jutott osztályrészül. Magától értetődik, hogy a néppártnak érdekében állott nemcsak az egyiket, de mindkét kerületet megnyerni. E czélból Alsókubinba kiküldték a jelenlegi képviselő urat, Csitáry urat a kerületbe, a ki ott, látva, hogy a kerületben mint idegen embernek semmiféle gyökere sincs, eltávozott. (Mozgás a néppárton.) Ha nincs igy, czáfolja meg, kérem. De mivel hivatalos jelölt volt, visszaczitálták, gondoskodtak arról, hogy visszajöjjön. Azt mondták neki, hogy nem baj, hogy ott idegen ember ; majd megteszi magát tót embernek, a mint meg is tette magát. Hivatkozom két tanura: Csizmar Endre és Zostyák plébánosra, a kik bizonyitják, hogy azt mondotta, hogy, ha a tótok kívánságairól lesz szó, akkor odamegy a Szkicsák pártjához. (Derültség a függetlenségi párton. Csitáry tagadólag int: Ez valótlanság I) Tudomásul veszszük és be fogj uk bizonyítani; vagy bizonyítsa be az ellenkezőjét a képviselő ur ! (Zaj. Elnök csenget.) Ebből csak azt akartam a néppártra rábizonyítani, hogy a néppártnak igenis szüksége volt a hivatalos szelíd nyomásra és hogy ezt ki is használta, mert Kubinban ezen közigazgatási szelid nyomás folytán győzött is Csitáry ur és országgyűlési képviselővé választatott. (Éljenzés a néppárton.) Igen, élj en ; miért ne élj en ? Csakhogy nekem még ennél is jobb emlékezetem van. Épen a liberális kormányrendszer ezen hivatalos szelid nyomása folytán annak ellensúlyozására a néppárt egy tételt állított fel, a mely tétel, mondom, igen élénk emlékezetemben van és ez a tétel ezúttal, hála Istennek, nekünk vált előnyünkre. Zboray Miklós : Akkor meg kell változtatni! (Derültség a néppárton.) Szkicsák Ferencz: Ez a tétel pedig abban állott, hogy azt mondták a népnek, hogy : oda, a hova a közigazgatási tisztviselő, a szolgabíró, a jegyző, vagy tudja Isten, hogy hívják azokat az urakat, és a zsidók szavaznak, oda te ne szavazzál. Ez még 1896 óta igen élénk emlékezetében maradt ä népnek ; és mivel ezen alkalommal épen a hivatalos szelid nyomás folytán a tisztviselők és a zsidók oda szavaztak az urak jelöltjére, a nép azt mondotta, hogy: mi meg a tiszta népjaártra szavazunk. (Élénk derültség a függetlenségi párton.) Egy hang : No, ezt bebizonyította ! Szkicsák Ferencz : Ezen intermezzo után, igen tisztelt képviselőház, legyen szabad a tárgyhoz hozzászólnom. Én sokkal fontosabbaknak, sokkal előbbrevalóknak tartom a koalicziónak ellenzéki korában kinyilatkoztatott és hangoztatott azon elveit, a melyeket épen ilyen törvényellenességekkel szemben, a közigazgatási hatóságok ezen terrorizmusával szemben jelentettek ki. (Felkiáltások : Hát ez terrorizmus ?) Majd rátérek, kérem, erre is. Várjanak csak; itt a könyv. Történtek ezek a kijelentések különösen az 1896. évi Bánffy-féle — kár, hogy nincs itt Bánffy — (Derültség.) választások után. Czitálni fogom a legilletékesebb tanút, gróf Apponyi miniszter urat.