Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

216 19. országos ülés 1906 Julius í-én, szerdán. tényleges állapota, ha már ebben a most megkötendő egyezményben intézményes biztosítékokat nem teremtünk arra nézve, hogy 1915 deczember 31-én mi nem paragrafusokban és formulákban, hanem tényleg és tettleg a vámsorompókat felállítani szándékozunk : akkor azt az eredményt fogjuk elérni, hogy 1915 deczember 31-én hiába lesz itt oly többség, a mely ezt a reformot megvalósítani szándékozik ; meg lesz késve az a többség és soha többé, újból tíz vagy tizenkét év lejárta előtt, megvalósítani képes nem lesz. (ügy van !) És én azt hiszem, t. képviselőház, még ettől eltekintve is, a múlt esztendő tapasztalatai után a minimális óvatosság parancsolja ennek az országnak, hogy az 1915-ön túli időre szabad rendelkezési jogát már most intézményileg biztositsa ; mert ha ezt nem teszsziik, vájjon akkor ki óv meg bennünket attól, hogy a múlt évben szerzett szomorú példa és tapasztalat szerint 1915 deczember 31-én ismét ide nem állítanak egy császári kormányt, a mely felrúg minden formulát, a mely felrúg minden deklaráeziót és újból megköt kereskedelmi szerződéseket, a melyekkel Magyarország rendelkezési jogát bizonytalan időre újból meghiusítja, (ügy van!) Én tehát nem kívánnám, hogy abban a kereskedelmi szerződésben, a melyet Ausztriával megkötendők vagyunk, újból az 1899 : XXX. szerencsétlen törvényczikk példájára formulákkal és deklarácziókkal dolgozzunk, hanem azt kívánom, hogy gazdasági intézményeket fektessünk le ebbe a törvénybe, olyanokat, a melyek lehetetlenné tegyék 1915-ben egy Fejérváry-féle kormány részére azt, hogy Magyarországot természetes rendelkezési jogától megfoszthassa. (Helyeslés.) Méltóztassanak, t. képviselőház, visszagondolni arra, hogy micsoda nagy remények fűződtek' az 1899 : XXX. törvényczikkhez ! Micsoda büszkeséggel jelenti ki ennek a törvénynek az indokolása azt, hogy: »fontos és nagyjelentőségű rendelkezéseket vettünk fel, a melyek az állam jogait és elhatározási szabadságát teljes világossággal és szabatossággal biztosítják !« Azután előadja a törvény, hogy biztosítva van három dolog : először az, hogy a kereskedelmi szerződések 1903-ra Magyarország akaratából fel fognak mondatni ; erről már az előbb voltam bátor beszélni. A másik az, hogy biztosítva van, teljes szabatossággal és világossággal biztosítva van, hogy, a mennyiben a kereskedelmi szövetség 1903-ig Ausztriával létre nem jön, 1907-en tul terjedő időtartamra a külfölddel szerződések nem köthetők, íme, ezt biztosítottuk »teljes szabatossággal és világossággal* és kereskedelmi szövetség sem 1903-ig, sem máig létre nem jött, és a kereskedelmi szerződéseket megkötöttük nem 1907-ig, hanem 1915-ig vagy 1917-ig. (ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) A másik jog, a melyet 1899-ben »teljes szabatossággal és világossággal* biztosítottunk, az volt, hogy a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifát uj vámtarifával kell helyettesíteni. És ime a régi autonóm vámtarifát máig sem helyettesitettük ujjal, és nemcsak megkezdték a tárgyalásokat a külföldi államokkal, de a magyar országgyűlés minden megkérdezése nélkül meg is kötötték azokat a kereskedelmi szerződéseket 1907-en túl menő időre. T. ház, ha még ez a példa nem állna előttünk, talán érthető volna az, ha egy nemzet bíznék abban, hogy a királya szentesítésével törvénybe iktatott deklaráczióknak gyakorlati értékük van. A midőn azonban ez a példa itt áll közvetlenül előttünk ; a midőn azt látjuk, hogy a király, a ki ezen törvényt szentesitette, ennek betartását az országgyűlés szétkergetésével egész egyszerűen és minden aggodalom nélkül meghiúsította ; akkor ennek az országnak jogai védelméről olyképen kell gondoskodnia, hogy fundamentális jogai ne ilyen szentesitett deklarácziókra, hanem intézményekre fektettessenek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És t. ház, arra, hogy ezt megtegyük, nemcsak a mi szempontunkból, nemcsak közjogi szempontból, hanem gazdasági szempontból is a legmesszebbmenőén szükség van. Bátor leszek ezt néhány példával illusztrálni. Azt hiszem, mindannyian, a kik a külön vámterület mielőbbi létesítését óhajtjuk és óhajtjuk különösen azt, hogy az már 1915-ben létesüljön, ugy képzeljük és reméljük ennek létesülését, hogy a külföldről, akár Ausztriából, akár a külföld más államaiból — én részemről ez utóbbit szivesebben látnám — fognak jönni olyan emberek, a kik itt már eleve iparvállalatokat létesítenének, ugy hogy a midőn 1915-ben vagy 1917-ben az önálló vámterület tényleg bekövetkezik, már kész ipartelepek álljanak itt, legalább bizonyos iparágakban, rendelkezésünkre, már csak azért is, mert a mezőgazdaságnak az önálló vámterülettel átmenetileg kétségtelenül megnehezülő helyzetén könnyíteni fog az, ha itt rögtön a mezőgazdasági czikkek fogyasztását emelő iparvállalatok létesülnek. De kérdezem : vájjon feltehetjük-e azt, hogy azon külföldi államokban, a melyek szintén végignézték azt, hogy hogyan rúgták fel az 1899 ; XXX. t.-czikket, hogy mennyire nem törődtek a múlt évben egy haj szálnyit sem azzal, hogy ezen országgyűlés többsége nem. kívánja a közös vámterület további fentartását, és hogy mennyire nem törődtek mindezekkel, egyszerűen hatalmi parancsszóval szabályozták az ország gazdasági viszonyait tíz évi időtartamra : akadni fog olyan külföldi állampolgár, a ki tőkéj ét ebben az országban befektesse, azon az alapon, mert ezen országgyűlés többsége az önálló vámterület létesítését kívánja ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miben fogja az a külföldi állampolgár garancziáját találni ? Abban-e, hogy itt parlamentáris kormányforma van és a parlamentáris kormányforma szerinti abszolút többség a külön vámterület létesítését kívánja ? Hiszen itt van a preczedens : félrelökték nemcsak a parlamenti többséget, de magát a parlamentáris kormányformát is azért, hogy Magyarország gazdasági