Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

19. országos ülés 1906 jogai felett szabadon ne rendelkezhessék ! (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Egy másik gazdasági szempont, t. ház, hogy nekünk, ha ipari vállalatokat akarunk itt, mondjuk : mostantól számitott 9—10 év alatt létesíteni, nevelnünk kell egy munkás-hadsereget, a mely legalább 80—100.000 teljesen kiképzett és munkaképes magyar munkásból álljon ; mert ha azt gondoljuk, t. ház, hogy 1915-ben azok az ipartelepek, a melyeket itt külföldiek létesiteni fognak, majd dolgoznak Svájczból, Olaszországból vagy Németországból hozott munkásokkal, akkor nagy csalódásnak adjuk oda magunkat, mert a mennyivel drágábban kell majd nekik ezt a külföldről importált, -de nehezen importálható munkaerőt megfizetni, az ellensúlyozza, vagy talán tul is fogja haladni azt a vámvédelmet, a melyben mi őket részesiteni fogjuk. Tehát ha mi 1915-ben, illetve 1917-ben az önálló vámterület tényleges állapotát akarjuk előidézni, akkor a legnagyobb anyagi áldozatoktól sem szabad az országnak viszszariadnia, hanem a legnagyobb anyagi áldozatok árán is mindent el kell követnie arra nézve, hogy azon időpont beálltával az itt készülő ipartelepek munkára edzett, ipari munkához szokott munkássereget találjanak. (ügy van! Helyeslés a baloldalon.) De már most újból kérdezem: milyen alapon adja Magyarország ide azokat a milliókat, a melyek ezen czél elérésére szükségesek akkor, ha intézményileg nincsen biztositva az, hogy 1915-től kezdődőleg a vámsorompók Ausztriával szemben fel fognak állittatni \ (ügy van ! a baloldalon.) Tételes törvényünk is van, a mely megkivánja, hogy ebben a tekintetben már most véglegesen döntsünk. Az 1899 : XLIX. t.-cz., a mely az iparvállalatoknak adott kedvezményeket szabályozza, 3. §-ában 15 esztendőre szabja meg az abban a törvényben adott jelentékeny kedvezményeknek időtartamát. Már most ha mi 1915-től kezdődőleg, tehát már kilencz esztendő múlva, az igazi hatályos védelemben, a vámvédelemben fogjuk az iparvállalatokat részesiteni, akkor nyilvánvalóan nem szabad ezeket az ipari kedvezményeket 1915-ön túl terjedő időre megadni. Mert mihelyt mi az ipartelepeknek a vámvédelmet biztositjuk, akkor további protekczióban nem szabad őket részesiteni, annál kevésbbé, mert a várasorompó felállítása után a mezőgazdaság lesz rászorulva arra, hogy adó és más kedvezmények által az átmenet nehéz időszakán keresztül segittessék. (ügy van! Helyeslés.) Azonkívül itt van a bankszabadalom kérdése, a mely egészen kétségtelenné és világossá teszi azt, hogy már most, a megindítandó tárgyalások során nemcsak tárgyalnunk, hanem végérvényesen határoznunk is kell arra nézve, hogy mi történjék 1915-ben ? A bankszabadalom az 1899 : XXXVII. t.-cz. 1. §-a szerint 1910 deczember 31-én lejár. Ha azonban az 1899 : XXX. t.-cz. hatályát veszti a nélkül, hogy a vámközösséget a két állam ezen időn KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911, I. KÖTET. Julius í-én, szerdán. 217 tul meghosszabbította volna, abban az esetben már 1907 deczember 31-én megszűnik a privilégium. Vagyis mi már most feltétlenül ott állunk, hogy döntenünk kell a felett, vájjon az osztrákmagyar bank szabadalmát meghosszabbitsuk-e, vagy rátérjünk arra, a mit ennek a pártnak programmja parancsolólag előir : az önálló magyar jegybank létesítésének követelésére. Tisztán gazdasági szempontból véve ezt a kérdést, én ép olyan sürgősnek tartom az e kérdésben való végleges rendezést gazdasági szempontból, mint a meglévő törvényben előirt, rövid határidő szempontjából. (Helyeslés.) Mert 1915-ben ott állunk majd a legnehezebb gazdasági kérdések központjában, a vámkérdésekben egy tökéletesen uj szituáczióban, uj helyzetében mezőgazdaságunknak, iparunknak és kereskedelmünknek. Ezt a már meglévő komplikácziót,'az én nézetem szerint szaporítani azzal, hogy ugyanakkor bankjegyviszonyaink és ezzel egész pénz- és hitelrendszerünk is uno ictu, ugyanabban az időpontban tétessék felfordulás tárgyává, ez súlyos válságba sodorná az ország közgazdaságát, a mit én helyesnek semmiképen nem tarthatok. (Helyeslés.) Mindenesetre kedvezőbb lenne gazdasági szempontból ránk nézve, ha a bankszabadalom még 1915-ön tul néhány évvel meg volna hosszabbítható, vagyis ha előbb létesitenők a külön vámterületet és azután néhány évvel az önálló magyar bankot. De legyünk tisztában azzal, hogy ebbe Ausztria beleegyezni semmi körülmények közt nem fog. Hogy ha tehát nem akarjuk megengedni, hogy a két terminus, az önálló bank és az önálló vámterület létesítésének terminusa összeessék, a mint hogy nem akarhatjuk ezt megengedni, akkor azt kell tennünk, hogy az önálló magyar bank felállításával előzzük meg az önálló vámterület létesítését. (Elénk helyeslés.) Döntenünk kell e kérdésben azért is, mert a készfizetések felvételének kérdésével ez a legszorosabb összefüggésben van. Eddig a kiegyezési tárgyalások során mindig mint specziális magyar érdek volt Ausztriával szemben odaállítva, a készfizetések felvétele, a mi ellen az osztrákok mindig ágáltak és a miért mi mindenáron lelkesedtünk. Bevallom, hogy én eddig sem tudtam belátni, miért volna a készfizetések felvétele nagyobb érdeke Magyarországnak, mint Ausztriának. Azok, a kik ezt eminens magyar érdeknek minősitették, abból indultak ki, hogy ez azért van, mert Magyarország a külföldi kötvénypiaezokat nagyobb értékű adóssági kötvényekkel veszi igénybe, ennélfogva talán Magyarországnak nagyobb érdeke van abban, hogy a rendezett valutának élvezésében ezen kötvények kurzusa részesittessék. De azt hiszem, hogy ez tiszta tévedés. Tévedés először is azért, mert a mikor egy banknak jegyei már oly mértékben vannak a letett érczkészlettel fedezve, mint az osztrák-magyar bank jegyei fedeztetnek — és azonkívül nagyon kevés jegybank jegyei vannak igy fedezve — akkor az a kérdés, hogy kötelezővé teszszük-e a bankjegyek28