Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

19. országos ülés 1906 Julius í-én, szerdán. 215 egy évvel előbb fel nem mondatott. Mi következik ebből ? Az, hogy 1917 deczember 31-ike nincs a kereskedelmi szerződésekben mint azok fix lejárati határideje megállapítva, mert ha a szerződő felek egyike sem mondja fel 1916 deczember 31-én a szerződést, akkor az 1917 deczember 31-ével sem jár le. Ha pedig egy évvel előbb fel akarjuk mondani, akkor ezt a felmondási jogunkat ép ugy gyakorolhatjuk 1915 deczember 31-ére, mint 1917-re, vagyis a külföldi kereskedelmi szerződések dolgában az 1917 deczember 31-ike jogilag sem több, sem kevesebb, mint 1915 deczember 31-ike, vagyis nekünk épen ugy módunkban van az összes külföldi kereskedelmi szerződéseket 1915 deczember 31-én felbontani, mint 1917-ben. Ebből pedig a mi pártunk álláspontja szempontjából igen fontos következtetések vonandók le, mert tudvalevő dolog az, hogy mi abba, hogy a szabad forgalom Ausztriával egyáltalán m'g tovább fenntartassák, tisztán azon indokolás alapján mentünk bele, mert ezek a külföldi kereskedelmi szerződések kényszerítenek arra, hogy a szabad forgalmat Ausztriával fenntartsuk; de miután igy kényszerűségből mentünk bele, ebből természetesen következik az is, hogy ezt a kényszerűséget érvényesülni a mi pártunk elvi álláspontjával szemben csak addig hagyhatjuk, a mig az a kényszerítő eszköz, a mely a kereskedelmi szerződésekben rejlik, tényleg fönnáll, de meg fogjuk szüntetni Magyarország rendelkezési jogának korlátozását a legelső terminussal, a mely lehetséges, tehát 1915 deczember 31-ikén. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház ! Tulajdonképen a most folyó kiegyezés anyagára ez csak annyiban tartozik, mert az előzmények után, sajnos, még azt a jogunkat is biztositanunk kell Ausztriával szemben, hogy a külföldi kereskedelmi szerződések, Magyarország egyoldalú kívánságára is felmondassanak. Az én nézetem szerint, t. ház, ez tulaj donképen az általános jogelvekből következik. Az én nézetem szerint, ha két fél, mint egységes szerződő fél szerepel egy harmadikkal szemben, akkor, ha felmondási jog van kikötve a szerződésben, az egységes félként szereplő két fél közül mindegyik gyakorolhatja ezt a felmondási jogot, mert a két fél egyike sem tartozik tovább benne maradni abban a viszonyban, a melynek felmondási ideje már bekövetkezett. Én azt hiszem, t. ház, hogy ebben a tekintetben az 1899 : XXX. törvényczikk, a mikor Magyarországnak ezt a jogát Ausztriával szemben per 1903 világosan és szabatosan kifejezte, itt nem erősbbitette, hanem gyengítette a magyar álláspontot. Minthogy azonban ez már egyszer megtörtént, minthogy egyszer már szükségesnek tartottuk azt, hogy Magyarországnak, nézetem szerint, természetes és önként értetődő jogát törvényben klarifikáljuk és világosan kifejezzük : ennélfogva, azt hiszem, a most folyó kiegyezési tárgyalások során is feltétlenül biztosítani kell Magyarország számára azt a jogot, hogy a külföldi kereskedelmi szerződéseket, a melyeket kényszerűségből fogadott el és a melyeknek kényszer "ségből való elfogadása által szabad rendelkezési jogának korlátozását megengedte, a legrövidebb határidőre mondhassa fel, a mely ezen szerződésekre nézve egyáltalán lehetséges. Ilyen rendelkezésnek a most folyó kiegyezés alapján lesendő szabályozása annál is inkább szükséges, mert ha Magyarország számára ezt a jogot nem biztosítjuk, akkor a kereskedelmi szerződések Magyarország akarata ellenére bármilyen hosszú ideig, 1917-en tul is, hatályban tarthatók, miután azoknak saját lejárati idejük a szerződésben meghatározva nincs, azok tehát 1917-en tul is csak egy évi felmondással bonthatók fel. Hát, t. képviselőház, ez az egyik, a mire észrevételt tenni bátor voltam, t. i. a felmondási jognak biztosítása. De én azt hiszem, t. ház, hogy abból az álláspontból, a melyet az Ausztriával való gazdasági viszonyra vonatkozólag az a párt, melyhez tartozni szerencsém van, mindenkor elfoglalt és a mely álláspontot ma sem adta fel, több következik még annál, mint a mi a felmondási jog biztosítására vonatkozik. Mert, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy a paktumnak most felolvasott szövegéből és abból a jsaktumból folyólag, a melyet ugy is méltóztatnak ismerni, a vám- és kereskedelmi kérdésekre vonatkozólag Magyarországnak pusztán csak egy korlátozása' áll fenn : az ugyanis, hogy a kereskedelmi szerződéseket életbe léptesse és hogy a szabad forgalmat Ausztriával addig, a mig ezen kereskedelmi szerződések érvényben tartandók, vagyis 1915-ig, épségben tartsa. De mint a miniszterelnök ur április 11-iki beszédében határozottan kijelentette, Magyarország nevében továbbmenő kötelezettségek a koronával szemben nem vállaltattak, vagyis 1915-től kezdődőleg Magyarországnak teljesen szabad és korlátlan jogában áll rálépni a tettleges alapjára is annak, a minek jogi alapjára már 1898., illetve 1899-ben rálépett, vagyis, hogy 1915 deczember 31-ével létesitse a tettleges, önálló vámterületet. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben azonban lényeges különbség van a paktumnak ezen és többi részei közt; mert a szolgálati és vezénynyelvnek, valamint a többi közjogi kérdésnek tárgyalását lehetett az átmeneti idő tartamára egyszerűen kicsatolni és felfüggeszteni ; a kereskedelmi és vámkérdésekben azonban beállott az a helyzet, hogy a kormány által helyesen inicziált közjogi reformok folytán szükségessé vált Ausztriával szemben újból kimeritően szabályozni 1915 deczember 31-én beállandó gazdasági viszonyunkat. Én azonban azt hiszem, hogy ezen kérdések komplexuma és a többi kérdések közt az a lényeges különbség van, hogy a mennyiben a szolgálati és vezénynyelvet ma nem tárgyaljuk, annak tárgyalását bármikor: három, négy vagy öt esztendő múlva felvehetjük ; de ha ebben az 1915-ig Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi szövetségben nem provideálank már most előre az iránt, hogy 1905-ön tul mi következzék : tovább is közös vámterület-e vagy pedig az önálló vámterület