Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

214 Í9. országos ülés 19L állapotokat, nem pedig törvényes intézkedéseket hosszabbított meg. Ennélfogva én azt hiszem, nekünk elhatározott és megmásithatlan szándékunk az, hogy ugy, a mint a kormány is kijelentette, mi változatlanul megmaradunk azon álláspontunk mellett, hogy, tekintettel arra, hogy már 1899-ben az önálló vámterület jogi állapota beállott, más vámtarifát, mint az autonóm tarifát, csakis Magyarországra kiterjedő érvénynyel, törvénykönyvünkbe iktatni nem fogunk, (Élénk helyeslés balfelöl.) azonkivül azt hiszem, ép olyan határozottan, a mint itt a kereskedelemügyi miniszter ur a felhatalmazási törvényjavaslatnak tárgyalásánál kijelentette, hogy vámszövétségről, vámközösségről többé szó nem lehet, (Ugy van a baloldalon és a középen.) azonképen ez a képviselőház is ugyanoly határozottsággal áll ezen az állásponton, t. i. hogy Ausztriával való viszonyunkat vámszövetség alakjában semmi esetre prolongálni többé nem fogjuk, (Élénkhelyeslés a haloldalon és a középen.) állunk pedig olyanképen, hogy igen is nem oszthatjuk a főrendiház tegnapi ülésén gr. Zselénszky Róbert által hangoztatott azt az álláspontot, mint hogyha ezek a különbségek csak j>rókátori fogások erejével birnának, mert a ki a különbséget egy autonóm magyar és egy osztrák-magyar vámtarifa közt, egy kereskedelmi szerződési és egy vámszövetségi szerződés között csak prókátori fogásnak minősiti, annak egyáltalában fogalma sincs arról, hogy ezeknek a kérdéseknek közjogi jelentősége miben rejlik, az teljesen szinvak minden olyan kérdés iránt, a melynek közjogi vonatkozása van. (Igazi Ugy van ! baljelől.) De továbbmenőleg, azt hiszem, teljes elismeréssel kell üdvözölni kormányunknak ezt az állás pont ját, melyet a fennálló és egyelőre fentartandó viszonyoknak helyes közjogi alakban való kifejezése iránt elfoglalt. Vívmánynak tekintjük ezt, de olyan vívmánynak, a melyért semmi körülmények közt Ausztriának ellenértéket fizetni nem tartozunk és nem fogunk, vívmánynak a 67 -es kormányzat eddigi idejében megkötött kereskedelmi szerződések és vámegyezményeknek helytelen közjogi alakjával szemben, de nem olyan vívmánynak, a melyért Ausztria tőlünk bármiféle viszontszolgáltatást követelhetne. (Helyeslés.) Az azonban kétségtelen, — és ezzel a helyzettel ma már természetesen számolni kell — hogy Ausztria akkor, mikor mi a Széll-Körber-féle kiegyezést változatlanul fentartani nem akarjuk, mikor a kormány igen helyesen ennek közjogi módosítását kívánta, joggal foglalja el azt az álláspontot, hogy a Széll-Körber-féle kiegyezésnek azon része, a mely életbeléptetve nincs, megszűnt megegyezést képezni a két állam között, tehát a viszony Ausztria és Magyarország között a jövőre nézve újonnan szabályozandó. Ebben a tekintetben nekünk semmiféle okunk sincs ezen álláspont ellen szegődni, sőt teljes megnyugvással tekinthetünk a t. kormány által megindítandó tárgyalások eredményei elé. Nem is Julius k-én, szerdán. akarok én ezen tárgyalások részleteinek vitatásába belebocsátkozni, nagyon tudva, hogy a részleteknek ilyen egyoldalú tárgyalgatása csak a taktikai erő megbontása volna. Annyit azonban kifejezhetek, hogy eltekintve attól, hogy semmi körülmények között az elért közjogi vívmányokért ellenértéket semmiféle formában nem adunk, de ezenfelül anyagilag rosszabb rendelkezésekbe még a fennálló időre sem fogunk belemenni, mint a milyenek a Széll-Körber-féle megegyezésben foglaltatnak. Lehet kompromisszumnak helye, hogy egyes kérdések másképen oldassanak meg, mint megoldásuk kontemplálva volt; azt hiszem, a mi kormányunk is tervez ilyen változtatást, de végeredményben, a paktum eredményekép rosszabb kiegyezést, mint a Széll-Körber-féle kiegyezést elfogadni Magyarország nem fog. (Helyeslés.) Ez az álláspont a most folyó kiegyezési tárgyalások anyagára csak annyiban vonatkozik, a mennyiben arról van szó, hogy az alatt a kényszer a idő alatt, a míg a paktum értelmében Ausztriával a szabad forgalmat fentartani kénytelenek vagyunk, viszonyainkat hogyan rendezzük. De a paktum csakis erre, semmi egyébre nem vonatkozott. A mint a miniszterelnök urnak április 11-én tartott beszédéből, a melyben a paktum anyagát kimerítően ismertette, kitűnik, vám- és kereskedelmi kérdésekben mindössze az a kötelezettség vállaltatott el a kormány részéről a koronával szemben, hogy a már megkötött kereskedelmi szerződéseket hatályban tartjuk és hogy a külfölddel megkötött szerződések közbeeső vámok szedését, a szabad forgalom korlátozását kizárják. Nem tűnik ki azonban ebből a nyilatkozatból, és a további tárgyalásokból sem birtuk kivenni azt, hogy mely időpontig tart tulaj donképen Magyarország szabad jogainak ez a korlátozása. Eddig ugy az osztrák parlamentben, mint ideát is rendesen azt a nézetem szerint tévhitet vallottuk, mintha 1917 volna az a véghatáridő, a meddig a kereskedelmi szerződések érvénye és a szabad forgalom Ausztriával fentartandó. Ha azonban gondosan átolvassuk a Németországgal és az ahhoz hasonlóan a többi külföldi államokkal kötött és kényszerűségből fentartandó kereskedelmi szerződések szövegének idevonatkozó részét, akkor rájövünk arra, hogy ez az 1917-iki terminus teljesen önkényesen előrántott olyan terminus, a mely osztrák érdekből van ilyen messzire kitolva. A német kereskedelmi szerződés 7. czikke azt mondja : »A szerződés 1917 márczius 31-éig marad érvényben.« De kimondja azt is, hogy a szerződő felek mindegyikének jogában áll a szerződést 12 hónappal 1915 deczember 31-ike előtt felmondani azzal az érvénynyel, hogy 1915 deczember 31-én hatályon kívül helyeztessék. Ha pedig a felek egyike sem él ezen joggal és 12 hónappal 1917 deczember 31-ike előtt sem nyilvánítja felmondási szándékát, akkor a kereskedelmi szerződés 1917 deczember 31-ike után is érvényben marad mindaddig, míg előzetesen,