Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

132 10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. való gondolkodás nélkül, ezeket láttam kötelességemnek sürgősen elmondani. (Halljuk!) Sajnos, azt hiszem, hogy még lesz alkalmunk ezen kérdéssel foglalkozni és talán rendszeresen is felvenni a harczot, felvenni főképen akkor, a midőn egy összesereglett kisebbség azt hirdeti, hogy a többséget ő képezi. A magyar államban, t. ház, a magyar anyanyelvűek vannak többségben, de ha nem volnának is többségben, sok más vonatkozásra, a kulturális és gazdasági viszonyokra való tekintettel a hegemónia, a szupremáczia az övék; mi vagyunk az áUamalkotó elem; mi vagyunk azok, a kik egy ezredéven át megvédelmeztük és fentartottuk ezt a földet; nekünk van jogunk ahhoz számarányunknál fogva is, hogy vezessük ez államot, vezessük azonban ugy, a mint az az állami érdekeknek és a nemzeti érdekeknek megfelel, nem pedig ugy, a hogy az egyes töredékek, egyes kétségtelenül viszonylagos, összeverődött kisebbségek kívánságainak megfelelne és a mint az a jövő érdekeinek egyáltalában meg nem felel. Méltóztassék megbocsátani, ha talán akaratom ellenére is, hosszasan vettem igénybe szives figyelmüket akkor, a mikor épen én mondtam azt, hogy nem kell akadályt görditeni az elé, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok mielőbb letárgyaltassanak, de miután a nem magyar anyanyelvű állampolgáiok már egy hét óta folytonosan a maguk különleges jogairól beszélnek és miután véletlenül épen rám történt hivatkozás, szükségesnek láttam ezeket elmondani. Kérem a t. házat, méltóztassék megfontolni azokat, a miket mondottam. Talán az ideális jogállam kívánalmainak nem mindenben felelnek meg azok, de a jogállamot kiépíteni a maga teljes tökéletességében csak akkor lehet, ha megvan az erős nemzeti alakulásra szolgáló alap. A nemzeti állam kiépült Nyugat-Európa több államában, sok helyen a legteljesebb eredménynyel, de századok munkájával ezelőtt és most, a midőn ott a jogállam is kiépült, az már mint nemzeti egységesen fennállt ; nekünk még építenünk kell, és a midőn teljes erejében és épségében kialakul a nemzeti állam, akkorra ki lesz alakulva a jogáüam is, a mely mindnyájunknak czélja és törekvése kell, hogy legyen. Azt hiszem, hogy, sajnos, olyanok a viszonyok, hogy ezzel a kérdéssel még sokat fogunk foglalkozni, de gondoljuk meg mindig, hogy ha a részletekben engedünk, akkor a ozél elérését akadályozzuk. Ezért ne engedjünk a részletekben sem, hanem tartsunk ki a czélért való küzdelemben, és kövessük azt a rendszert, a melyet én jónak tartok és a mely megfelel az egységes magyar nemzeti állam kiépítése érdekében általam vallott elveknek. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Vajda Sándor: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök : Személyes kérdést a házszabályok nem ismernek. (Zaj.) Személyes megtámadtatás czimén igenis lehet szólni, de személyes kérdésről a házszabályok nem szólnak. Vajda Sándor: Tehát személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök : Az más ! (Zaj.) Személyes megtámadtatás czimén kérhet szót s erre nézve nem is kell a házat megkérdezni, mert ehhez joga van. Vajda Sándor : T. ház ! Mindenekelőtt köszönöm az elnök urnak, hogy méltányosan járt el velem szemben is . . . Elnök: De kérem, nincsen mit köszönnie, mert a házszabályok szerint joga van a képviselő urnak személyes megtámadtatás miatt felszólalni. Vajda Sándor: Az előttem szólt képviselő urnak csak néhány megjegyzésére akarok válaszolni. Elnök: Ehhez már nincsen joga a képviselő urnak ; csak a ház engedelmével lehet vitába és polémiába bocsátkozni. (Felkiáltások : Megadjuk !) Méltóztatik megadni 1 (Igen I) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház megadja az engedélyt. Vajda Sándor: Köszönöm a t. háznak, hogy lehetővé teszi felszólalásomat. Csak néhány megjegyzésére akarok az igen t. előttem szóló urnak reflektálni. Báró Bánffy Dezső képviselő ur beszéde azt a benyomást teszi rám, hogy a népszerűségén szeretne ismét a mi bőrünkön segíteni. (Ellenmondások.) Népszerűségét csak annak köszönheti, hogy velünk a szerint az elv szerint járt el valaha, hogy : törd le ! Ezzel a Schlagwort-tal szeretné megkeríteni megint a néjjszerüséget, mely a kútba esett. (Ellenmondások.) Ez utóvégre is felfogás és gusztus dolga, a kinek kedve telik, ám fogadja el azokat az elveket és küzdjön értük, (Felkiáltások: Valamennyien küzdünk érte !) és ne vegye tekintetbe, hogy mik bizonyítanak ezen elvek mellett és mik ezen elvek ellen. Ki volt ebben az országban nagy és hatalmas ? Ki volt Szolnok-Doboka megyében . . . (Felkiáltások : Ez személyes megtámadás! Ez személyeskedés !) Elnök : Bocsánatot kérek, ne tessék az elnököt utasítani. Én megkérdeztem a házat és a ház engedelmet adott arra, hogy válaszolhasson a képviselő ur báró Bánffy Dezső képviselő urnak. Ne tessék tehát az elnököt leczkéztetni. Vajda Sándor : A »törd le« elvét keresztülvitte b. Bánffy Dezső az egész vonalon. Meg akarta akadályozni azt, hogy a nemzetiségi törvény csak a községekben is érvényesüljön. Ma is azt vallotta itt, hogy ő ebben látja a magyar nemzeti állam kiépítésének fundamentumát. (Helyeslés halfelől.) Nahát, ha ebben látja, akkor nagyon, de nagyon gyenge alapra akarja azt helyezni. Az igen t. miniszterelnök ur miért volt olyan nagylelkű velünk szemben, hogy konczedálta nekünk, hogy községünkben használhassuk anyanyelvünket. Nagyon is logikus ez a nagylelkűség, mert abban a községben, a hol nincsen egy szál ember, a ki magyarul tudna, ott természetesen muszáj a nép nyelvén beszélni a néppel, kell hogy keresztül-