Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

10. országos ülés 1906 vigyék ezt a nemzetiségi törvényt, mert vis major esete forog feim, mert magyarul nem tud senki. Ha tehát báró Bánffy Dezső ezen akarja kezdeni, a magyar nemzeti állam felépítését, akkor, azt hiszem, hogy máris megingott benne az a meggyőződés, hogy a »törd le» elvével majd reusszálni fog a magyar nemzeti államot kiépíteni és máris kételyei vannak e tekintetben s ezt nem akarva is bevallotta, hogy föderális alapon is lehet, hogy Magyarország boldoguljon. (Zajos ellenmondások.) Ezt báró Bánffy vallotta. (Zaj. Ellenmondások.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Vajda Sándor: Az igen tisztelt előttem szólott ur itt még a baszkokat is felhozta. Ilyen érvekre felelni, reflektálni, azt hiszem, nevetséges volna. Mert más a nem magyar ajkú nemzetiségek helyzete ebben a hazában és más a baszkok helyzete. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Vajda Sándor : T. ház ! A mi nemzeteinkből kerültek ki királyok is Magyarország trónjára ; mi, igenis, adtunk a múltban nagy hadvezéreket s a mi nemzetünkből került ki az önök fajarisztokrácziája is. (Mozgás.) Persze, most azért mégis azt szeretné az igen tisztelt előttem szóló ur, hogy olyan szerepet vigyünk itten, mint a baszkok Francziaországnak és Spanyolországnak egy-egy szegletében visznek. Degradálhat minket a t. képviselő ur, a hogy akar ; és hozhat törvényeket, a minőket akar, de a természet törvénye ellen gyenge lesz az a Bánffy-féle törvény (ügy van! Elénk helyeslés a nemzetiségiek között.) és, miként a múltban báró Bánffy Dezső az ő basáskodásával nem érhetett el semmi mást, csak azt, hogy gyűlöletet ébresztett a nem magyarajkuakban a magyar állameszme és a magyarság ellen, ugy a jövőben is csak ezt fogja elérhetni az ő »törd le !« jelszavával, de fokozottabb, nagyobb mértékben, olyan mértékben, a melyhez mérten igen gyenge lesz a csendőrszurony és a honvédhadsereg is. (Nagy zaj. Felkiáltások: Még fenyeget ?) Nem fenyegetek, t. ház. Távol áll tőlem, hogy fenyegetni akarjak, de igenis, kötelességem, hogy meggyőződésemhez hiven itt, a nyilvánosság előtt elmondjam, hogy mit hiszek és mit gondolok. Gyáva volnék, t. ház, ha álszenteskedésből és kétszinüségből elhallgatnám érzéseimet s a jövő ténye másként bizonyítana. En azt tartom, hogy őszintén kell vaUanom meggyőződésemet. (Felkiáltások balfelől: De nem államellenesen ! Zaj.) T. ház! A múltban, igenis, előfordult az. hogy természetes proszesszus utján a nemzetiségek legjava be lett olvasztva a magyar nemzetiségbe. (Felkiáltások balfelől: Magyar nemzet!) Ebben az értelemben magyar nemzetiség. De ne vitatkozzunk szavak felett! Értjük egymást, kérem. (Derültség.) Az önök erdélyi arisztokrácziájában sok a román vér; a felsőmagyarjunius 5-én, kedden. 133 országi arisztokrácziában sok a tót vér, a délmagyarországiban a szerb vér és az egész arisztokrácziájokban a német vér; hiszen az önök arisztokrácziájában, ha analizálni lehetne a vért, ugyan hány perczent tiszta magyar vért lehetne találni? (Mozgás. Derültség.) Batthyány Tivadar gróf: Hát az önében mennyi a római ? Ugron Gábor : Romániában is görög az egész arisztokrácziájuk ! A román arisztokráczia is görög eredetű. (Zaj.) Vajda Sándor: Most azután beérnék önök azzal, hogy azt a sokat becsmérelt zsidó vért — mert mindig a magyar szidja legjobban a zsidót — (Derültség) olvaszszák be, mivel minket nem képesek beolvasztani. (Mozgás.) Ez ép oly kevéssé fog sikerülni, mint a mi beolvasztásunkra irányuló akczió, ezzel a politikai jelszóval, hogy: »törd le! << és pedig azért, mert a múltban a beolvasztás a családi összeköttetéseknek, a természetes szocziális proczesszusnak volt a fejleménye, de nem annak, hogy azt mondták : Muszáj, hogy beolvadj, mert különben én, Bánffy Dezső, végét akarom szakasztani a te létezésednek! (Derültség.) így, t. ház, hiába akarnak magyarosítani, hanem igenis, társadalmi téren társadalmi fölénynyel, gazdasági téren gazdasági fölénynyel lehet; ha megvannak a magyar fajban ezek a faji tulajdonságok, akkor be fognak olvaszthatni más nemzetiségeket is. Ugron Gábor: Nem kell beolvadni! Ezt nem kívánja senki. Csak meg kell nyugodni! (Ellenmondások a nemzetiségiek között. Zaj.) Vajda Sándor: Dehogy nem! Szüksége van a magyarságnak egy kis vérfrissítésre. (Nagy zaj.) Felkiáltások : Isten mentsen !) T. ház! Tessék csak egyszer körültekinteni a művelt nyugati államokban. Tudom bizonyosan, hogy önök közül sokan foglalkoznak szocziálpolitikával és szocziológiával. Hogyan áll a dolog ? A t. miniszterelnök ur nagybányai hires beszédében azt mondotta, hogy mi, a nem magyar ajknak, fel fogunk hagyni a nemzetiségi kérdéssel és eljön nemsokára annak ideje, — akkor Bánffy még nagy és hatalmas volt — és a szocziálizmusba be fogunk olvadni, nem lesz többé nemzetiségi kérdés. És hagyta a t. miniszterelnök ur — nagy volt és hatalmas, mint ma is — hagyta, hogy a szocziálizmus fejlődjék szépen és meglehet, de kötve hiszem, hogy hitt abban, hogy a nagy szocziális kérdésbe be fog olvadni a nemzetiségi kérdés, — eltűnünk, felszívnak és báró Bánffy nagyon approbálta ezt a politikai taktikát, mert ő volt, a ki leginkább követte. És most a szocziálizmus is nagy e hazában, és tegnap reflexióra méltatta a miniszterelnök ur a szoeziálizrnust is. De ha körültekintünk, látjuk, hogy hová fejlődött a nemzetközi szocziáldemokráczia. Ugy fejlődött, hogy ma már odajutott, hogy nem nemzetellenes és nem negácziója