Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-10
10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. 131 nem lehet. Ez az én rendszerem, és én azt hiszem, ez az egyetlen jó és helyes rendszer, mely a magyar áUam kiépítésére alkalmas. Ez az, mely a magyar állameszme érvényesülését biztosítja. Nem fogadtam épen teljes megnyugvással a miniszterelnök urnak értelmezését a nyelvhasználat tekintetében a községeket illetőleg. Hát talán nem időszerű e felett most vitatkozni, nem 's teszem; (Halljuk!) de figyelmeztetnem kell azokat, a kik ezt a kijelentést megnyugvással vagy tetszéssel fogadták, hogy a nemzetiségi nyelveknek a községben való érvényesülése, ez szorosan véve az építése, a lefektetése azon alapnak, a melyre azután a többi jogok épülnek fel. Mindenki kivétel nélkül a községben él; állami életünknek alapja a község s ha a községben bizonyos jogok éretnek el, azok megkövetelik majd a maguk érvényesülését a törvényhatóságokban: érvényesülni fognak az állami életben is. (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) Akkor, midőn az 1868 : XLIV. t.-cz. alkottatott, a törvényhatóságok körében és keretében folyt le majdnem minden kormányzati ténykedés. Azóta állami életünk, állami szervezetünk, kormányzatunk nagy átalakulásokon ment keresztül. Az államosítás, a központosítás irányzata érvényesült és szerintem helyesen, mert ezen az utón lehet az állami egységet a maga nemzeti jellegével legjobban biztosítani. Természetesen az egyes törvényhatóságokban megengedett nyelvhasználat tekintetében ma már a végrehajtás sok vonatkozásban lehetetlen. De méltóztassanak meggondolni azt, hogy ha a községi életben terjeszkedést engedünk, akkor annak következménye a nemzetiségi nyelv érvényesülésének a törvényhatóságokban való jelentkezése lesz. Mert hát nem következik ugyan az 1868 : XLIV. t.-czikkből, de következik az én rendszeremből, az én elveimből és az én progranunomból, hogy nem csak azt tartom megengedhetetlennek, a mit itt a közelmúlt napokban egy képviselő ur mondott, hogy neki tót gimnázium kell, hanem azt is megengedhetetlennek tartom, hogy ha a magyar államot a maga teljes nemzeti jellegében ki akarjuk építeni, a középiskólakban az oktatás más lehessen, mint magyar. (Élénk helyeslés.) Igenis beismerem, hogy a mai törvényes állapotra tekintettel lehetnek nem magyar nyelvű középiskoláink is ; de hogy ez az egységes magyar nemzeti állam érdekére helyes, azt kétségbevonom és hogy nézetem szerint ezen fokozatosan változtatni kell, azt állítom. (Élénk helyeslés.) Ez felel meg az én rendszeremnok, ez felel meg az én elveinmek, a melyekkel keresem a megalakulását, létrehozását és érvényesülését a magyar állameszmének. '*" Tovább megj^ek, t. ház ! A népoktatás tekintetében is fokozatosan szükségét látom az állami, tehát ennek következtében a magyar nemzeti irányban való nevelésnek. Beismerem, hogy e tekintetben lehetnek máról-holnapra eltérések, de a végezel nem lehet más, mint hogy mi az egész államban mindenkit magyarul, magyar szellemben, magyar gondolkozással, magyar hazafiúi érzéstől eltelve neveljünk. Nem teszi ez azt, hogy a román ne tanulhasson meg románul is ; nem teszi ez azt, hogy a szerb és a többi nemzetiségek a maguk nyelvét elfelejtsék ; még azt sem teszi ez, hogy Combes törekvéseinek megfelelően az egyházból a nemzetiségek anyanyelvét kiszorítsuk ; hanem teszi azt, hogy a magyar nyelvnek minden vonatkozásban érvényesülnie kell és hogy azt tudni is kell mindenkinek. (Élénk helyeslés.) S ha, t. ház, a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatokhoz is akarnék szólni, akkor elmondhatnám arra vonatkozólag még a katonaság körében érvényesítendő törekvéseket is, olyan törekvéseket, a melyek talán nincsenek kapcsolatban a vezényszóval, a mely kérdésről a kormányprogramul szerint ez idő szerint beszélni nem kell. Marad azonkívül még mindig nagyon sok olyan intézkedésnek a lehetősége, a mely lehetségessé teszi a magyar nyelvnek és a magyar nemzeti iránynak érvényesülését a hadseregben. De tekintsünk most el ettől, t. ház; tekintsünk el általában attól, hogy mi egyeseknek a programmja ; tekintsünk el attól, liogy mi az én rendszerem és melyek az én elveim a nemzetiségi politikát illetőleg és maradjunk meg annál, hogy a magyar állam kiépítésére melyik ut vezet. Vezet az erős nemzeti irányban való feljesztése állami életünknek ; vezet azon kötelességnek lelkiismeretes teljesítése, hogy ezt a törekvésünket minden vonatkozásában érvényesítsük a magán-, a társadalmi és a közéletben, s mindezen törekvéseket, mindezen irányzatokat, a melyek ezzel szemben állanak, szorítsuk vissza, (Helyeslés a baloldalon.) és ha a fenyegetés hangján akarnék szólni, a képviselő ur fenyegetésére válaszolva, azt kellene mondanom, hogy törjük le. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a közép hátsó padjain.) T. ház! Ebben az államban más politikát, mint magyar nemzeti, az állami érdekeknek megfelelő politikát csinálni nem lehet. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Olyan politika, a mely ennek az államnak poliglott jelleget fog vagy akar adni, nemcsak az állam jövőjét teszi lehetetlenné, de területi egységét is veszélyezteti. (Ugy van! a baloldalon.) Az állam területi integritása inogna meg ez által, mert ha mi engedjük e területen a különböző nyelveket és a különböző nemzetiségi törekvéseket érvényesülni, akkor itt az osztrák állapotok állanak elő, a melyek a tartományi rendszert, vagy mondjuk, a föderalisztikus irányzatot szolgálják, s talán a jövő széthullást is eredményeznék, és ez állapot bekövetkezésének útját kell állani. Útját is fogjuk állani; ez az én hitem, de csak akkor, ha kellő erélylyel és kellő határozottsággal a legkomolyabban visszautasítunk minden olyan törekvést, a mely az egységes magyar nemzeti állam megalkotása ellen irányul. (Mozgás a középen.) T. ház, minthogy rendszeremre és a magyar állam eszméjére vonatkozó elveimre történt hivatkozás, hirtelenében, rendszertelenül, előzetesen 17*
