Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

130 10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. egy erős nagy államalakulásra van szükség. Ezen erős nagy államalakulás ma Európában, ka nem bir nemzeti jelleggel, nem állhat meg, és azért Európának magának is szüksége van arra, Hogy Magyarország mint erős nemzeti állam alakuljon, mint a mely alkalmas arra, hogy a Közép-Duna mentén egy erős államot alkosson és pótolja azon hiányokat, melyek a nemzetiségi széthúzás folytán meggyengült Ausztria züllése által előállottak. (Zajos helyeslés.) Ez az én rendszerem, ezek az én nézeteim és ezen rendszeremnek megfelelő elvek mellett keresem és látom én érvényesülni a magyar állameszmét, azt a magyar állameszmét, a melyet ha elejtünk és a melyet ha részletekben nyújtott konczessziókkal gyengitünk, magunk alatt vágjuk a fát. Akkor állam lehet ezen a területen, de az nem lesz magyar állam, nem lesz a dinasztiának erős trónusa . . . (Felkiáltások a nemzetiségiek padjain : Nem jogadjuk el!) Ugron Gábor: Más nem lehet, mint magyar állam! B. Bánffy Dezső: ... és az ilyen államnak nem lesz politikai súlya és döntő befolyása. (Elénk helyeslés. Felkiáltások a nemzetiségiek padjain: Nem fogadjuk el!) Ugron Gábor: Románia nem lesz 14 napig, ha Magyarország nem lesz ! Muszka lesz akkor ! (Ugy van! Ugy van!) B. Bánffy Dezső: Azt hiszem, azt mondották az urak, hogy sohasem fogják elfogadni. Hát joguk van hozzá, hogy ne fogadják el. De nekünk megint jogunk van ahhoz, hogy olyan politikát csináljunk, a melynek követése mellett az egységes magyar nemzeti állam kiépül az önök akarata ellenére is. (Zajos helyeslés.) De ha joga van Romániának a magyarság fokozatos — mondjuk — kiirtására, akkor nekünk legalább is van jogunk a magyarság erejének olyan fokozására, hogy minden ellenirányzat és törekvés lehetetlenné tétessék. (Élénk helyeslés.) T. ház ! Személyes kérdésben kértem szót. Az ekük ur szívessége folytán a ház által adott engedély következtében talán többet is mondottam, mint az adott körülmények között indokolt, pedig távolról sem mondottam el mindazt, a mit erre a kérdésre vonatkozólag elmondani szükségesnek és helyesnek tartok, és főként szükségesnek és helyesnek tartok akkor, a mikor a harcz üzentetik meg nekünk, a mikor itt a magyar képviselőházban azt mondják, hogy élet-halálharczot fognak vivni tovább is jogaikért, fenyegetnek és rémitenek. Hol vannak hát azok a jogok, a melyekre önök hivatkoznak ? A törvényben nincsenek. (Egy hang : A bocskorban !) Az egységes magyar nemzeti államot, mint kiindulási alapot véve fel, önöknek lehetnek bizonyos vonatkozásban nyelvi jogosultságaik, de azok nem jelentkezhetnek ugy, mint egyes csoportoknak, a románoknak, tótoknak, szerbeknek jogai, hanem csak mint a nem magyarul beszélő egyes állampolgárok jogai. (Ugy van !) Ezen a földön, t. ház, egységes magyar politikai nemzet van, annak van jogosultsága és az előttem szólott kéjjviselő uraknak egyénileg van joguk itt és ott és amott anyanyelvüket használni, de nemzetiségi alakulások vagy csoportosulás szerint alakulásokat létrehozniok vagy jogokat követelniük egyáltalán nem lehet. (Ugy van!) Ez egy olyan tiszta, határozott álláspont, ez egy olyan tiszta, az 1868 : XLIV. törvényezikkből folyó felfogás, a melylyel szemben követelni lehet, a melylyel szemben fenyegetőzni lehet, a melylyel szemben az élet-halál-harczot megizenni lehet, de a melyet érvényre juttatni nem fognak soha, s habár most itt a házban párt nélkül, egyedül vagyok . . . (Felkiáltások : Ebben a kérdésben mindnyájan egyetértünk !) azt mondhatom, az egész magyar nemzettel egyetértőleg, hogy a harezot felveszszük és hogy feltétlenül győzelemmel, (Ugy van!) mert velünk van az állami életen alapuló jogosultság, velünk van az egységes magyar állam létkérdése. E kérdésre vonatkozólag egyetértünk mindannyian, bizalommal a kormány iránt, vagy bizalmatlansággal irányában . . . (Zaj a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Csendet kérek ! Névszerint fogom, megnevezni a közbeszóló képviselő urakat! Förster Ottó : Névszerinti szavazást fogunk kérni! Elnök : Ne tessék kommentálni az elnöki kijelentéseket! Förster Ottó : Nem azért mondtam ! Elnök : Ne tessék feleselni az elnökkel! B, Bánffy Dezső: Egy előttem szólott t. képviselő ur arról beszélt, hogy jó volna a nemzetiségek sérelmei, jogai és igényei kielégítése érdekében egy parlamenti bizottságot küldeni ki. Vajda Sándor: Nem kérjük már ! B. Bánffy Dezső : Megvallom őszintén, hogy szombaton nagy figyelemmel hallgatva az igen tisztelt miniszterelnök urnak beszédét, nem voltam tisztában, hogy mit fog nyilatkozni ; és, hála Istennek, köszönet érte a miniszterelnök urnak, erre a kérdésre vonatkozólag semmit sem mondott. (Derültség.) És ebben a semmitmondásban találtam én megnyugvást, mert bizony, mondom, ha belemegyünk abba, hogy mi parlamenti bizottsággal vagy más bizottságokkal az 1868 : XLIV. törvényezikk czimén, az abban lefektetett elvek tisztázása czimén, vagy a sérelmek orvoslása czimén bizottságot küldjünk ki, akkor magával a törvénynyel jövünk ellentétbe, mert, a mint mondottam, az egyes, nem magyarul beszélő nemzetiségeknek mint egységeknek, a kiknek anyanyelve nem a magyar, jogaik nincsenek; jogaik csak az egyeseknek vannak anyanyelvük tekintetében. (Ugy van !) És ha mi azon a czimén, a mint itt említtetett, bizottságilag kezdjük tárgyalni a dolgot, akkor elfogadhatunk olyan értelmezéseket, a mely értelmezések a lejtő, a schiefe Ebene, a melyben azután megállani nem lehet. .. (Derültség.) Hát ezen lehet nevetni, t. urak, de a magyar államot másképen kiépíteni az én nézetem szerint