Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-10
128 iÖ. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. szerb bocskort képviseljük, a melyikben rejlik a mi erőnk és a melyik szült minket. Ne higyjék azt, t. képviselőház, hogy ha minket, elenyésző kisebbséget ignorálnak, ez mindig igy fog lenni. Leszünk itt még százan is. (Ellenmondások.) El fog jönni az idő, hisz fognak még szülni azok a román, tót és szerb anyák és azok a gyermekek küzdeni fognak a mi igazainkért! És tudják meg azt, hogy mig mi a nem magyar nemzetiségek jogait ki nem fogjuk vivni, addig békesség ebben az országban sohasem lesz ; halálos ágyunkon meg fogjuk hagyni gyermekeinknek, hogy küzdjenek azokért a magasztos eszmékért, a melyekért dédapáik és apáik meghaltak ! (Zaj.) Kossuth Lajos egy szavával fejezem be beszédemet, hogy önöknek ez bevésődjék elméjükbe és veséjükbe, hogy el ne felejtsék soha. Azt mondja Kossuth irataiban egy helyen : »nemzedék száll, nemzedék múlik, alkalom kerül, alkalom merül, a szó elhangzik, de értelme megmarad, ha való és egészséges ; ha nem az, veszszen mint elvész a szélben a sóhajtás«. Az én szavam és a nemzetiségi párt szava is, ha való és egészséges, megmarad és testet fog ölteni a jövőben, bármikép harczolnak az urak ellene. Nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a közép hátulsó padjain.) Elnök : Kiván-e még valaki a törvényjavaslathoz hozzászólni ? B. Bánffy Dezső: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A vitában természetszerűen nem volt, nem lehetett czélom résztvenni. Nem lehetett czélom a tárgyalás alatti törvényjavaslat létrehozása elé akadályokat gördíteni és egy perczczel is húzni az időt, mert tudom, hogy azok után a nemzeti küzdelmek és nehéz viszonyok után a nyugalom és a kormányzás lehetőségének helyreállítása az első dolog, így tehát, habár lehetnek egyes részletekre vonatkozólag aggályaim, vagy megjegyzéseim, azokat későbbi időre halasztanom czélszerübb és indokolt, mert ma az állami élet gépezetének megindítása a legfontosabb és a mint megszavaztuk, illetve szerintem helyes lett volna megszavaznunk az első felszólalás után már az indemnitási törvényjavaslatot, ugy ezen ujonczj avaslatnak megszavazását jó hazafias érzéstől vezettetve, egy perczig sem szabad akadályoznunk. (Helyeslés.) Nem is szólaltam volna fel, ha az előttem szóló t. képviselő ur a »Bánffy-rendszerbről nem beszél a nemzetiségi kérdésben és ha nem értesülök, hogy az ülés elején egy másik képviselő, Vlád képviselő ur, beszélt a Bánffy elveiről a magyar állameszme tekintetében. Ezekhez kénytelen vagyok néhány szólt szólni és kénytelen vagyok kérni az elnök urat, hogy ha már szólok, — és szólok, mert a Bánffy nemzetiségi rendszeréről és a Bánffy elveiről a magyar állameszme kérdésében vagyok kénytelen szólni, engedje meg nekem, hogy ezen személyes megtámadtatás czimén ha szólok, legkevesebbet szóljak az ujonczj avaslatról, mert hiszen nem is a tárgyhoz szólok, hanem személyes megtámadtatás czimén kértem szót. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e b. Bánffy Dezső t. képviselő urnak ezen kérelmét teljesíteni, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház b. Bánffy Dezső képviselő urnak a kért felszólalást megengedi, B. Bánffy Dezső : Elnézést kérek, ha beszédem hézagos és rendszertelen lesz, mert minden előkészület nélkül szólok. Törekvésem az lesz, hogy rövid legyek. Miután nem is gondoltam arra, hogy szólni fogok, talán nem is rendelkezem ebben a perczben ugy az adatok és részletek felett, mint a hogy szeretném s mindenekfelett, ha előre tudtam volna, hogy szólok, kötelességemnek is tartottam volna ezen nagyjelentőségű kérdéshez előkészülettel és adatokkai felszerelve szólni. Hát Bánffy-rendszere, Bánffy elvei a magyar állameszme tekintetében támadtatnak azok részéről, a kiknek az ideája egy poliglott állam létrehozása ezen a földön, melyen a magyar állam áll. (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Poliglott államot azért, mert az én nézetem szerint, ha az 1868. évi XLIV. t.-cz., a nemzeti egyenjogosultságról szóló törvény ugy haj tátik végre, a hogy azt azon urak kívánják, akkor a magyar állam mint nemzeti állam ki nem alakulhat s az én meggyőződésem szerint, ha mi azt a nagy problémát, a mely megoldásra vár, hogy meg tudjuk-e alkotni az egységes magyar nemzeti államot, meg nem oldjuk, akkor ennek az államnak jövője, a magyar államnak létjogosultsága nincs. (Zaj a nemzetiségiek padjain.) Nem lehet példákat venni Svájczról, nem lehet jjéldákat venni a nemzetiségi küzdelmek miatt a teljesen züllés útjára lépett Ausztriáról, de példákat és hasonlatot kell vennünk Európa többi államairól. Európában ma csak nemzeti államoknak van létjogosultságuk. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) A mely állam nemzetivé lenni nem tud, az az állam ez idő szerint s azt hiszem, még sok-sok időn keresztül Európában megélni nem lesz képes. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) A mikor a szomszédságunkban mindenütt régi, nagy államok nemzetiek s az újonnan alakult államocskák is nemzeti jelleget öltenek, akkor egész Európában csak mi. a magyar állam legyünk kötelesek egy másik irányzatot követni, a mely másik irányzatnak eredményében létjogosultságunk, állami lehetőségünk inog meg ? Ha Bomániának összes magyar anyanyelvű lakóit szabad nemzetiségi jogok nélkül mondhatnám kiirtani (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon. Ellenmondás a nemzetiségiek padjain.), s a régi Moldvában lakó katholikus magyarokat létjogosultságuktól fosztani meg és jogokat sem nyelvi, sem közművelődési, sem közoktatási telántetben nekik nem adni (ügy van! Ugy van! a baloldalon. Ellenmondás a nemzetiségiek padjain.); ha Szerbiában, a hol a lakosságnak egyhatod része román, lehetséges az, hogy román jogok nem léteznek, hogy a román nyelv használatának lehetősége nincs meg: akkor nekünk a magyar államban engednünk kell a nemzetiségi törekvéselmek, a
