Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-10

W. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. 127 azt a gyászos, sújtó kormányzatot, a mely mintegy negyven évig uralta ezt az országot, hogy örökül akarja fogadni a Tisza-féle rendszert és a Bánffy féle elveket. (Derültség.) Igenis, t. ház, meglehet, hogy az igen t. miniszterelnök úrban sok a jóindulat és belátja annak szükséges voltát, hogy segitsen a mi bajainkon, és nem tagadhatom, az ő hatalmas egyénisége igenis nagyrészben találkozik a mi szimpátiánkkal; de mikor látjuk másrészt, hogy épen az a közeg, az igen t. belügyminiszter, a ki hivatva volna, hogy reagáljon a mi felszólalásainkra és tisztázza a maga álláspontját, mindig megugrik a diskusszió elől; mikor látjuk, hogy ő igenis úgyszólván a Jágó szerepét látszik játszani ebben a kormányban, vagy az ötkrajczáros regényekben előforduló fekete grófnak a szerepét: akkor mi ez iránt a kormány iránt nem viseltetünk bizalommal. Felsoroltunk itt egy csomó olyan tényt, a melyek bizony megérdemelték volna, hogy legalább egy szóra méltassa azokat az igen t. belügyminiszter ur, de ép ugy, mint ma, vagy tüntetett távollétével, vagy a mikor itt volt, csak nevetett a mi bajainkon. Mindaddig, mig ilyen eljárást tapasztalunk épen annak a tényezőnek a részéről, a ki elsősorban volna hivatva a mi sérelmeinket orvosolni, addig mi ez iránt a kormány iránt bizalommal nem viseltethetünk és ennek a kormánynak sem ujonczot, sem adót, sem indemnitást meg nem szavazunk. T. ház ! Engedjék meg, szó volt itten a napokban, miután a t. miniszterelnök ur beszélt tőt gimnáziumról. (Folytonos zaj. Felkiáltások: Ez nem tartozik a tárgyhoz!) A kormánynak programmjára vonatkozik . . . (Zaj.) Elnök : Méltóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni, mert azt meg nem engedhetem, hogy akkor, a mikor az ujonczok megajánlásáról van szó, a képviselő ur a tót gimnáziumról beszéljen. Ez visszaélés a házszabályokkal, ezt meg nem engedhetem és meg nem engedem. (Élénk helyeslés.) Vajda Sándor: Nem folytatom soká, t. ház ! Nem is fogom a t. háznak és a t. kormánynak, a meh^ iránt bizalommal nem viseltetem . . . (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök : Méltóztassék folytatni! Vajda Sándor: Hogyha nem akarnak engem végighallgatni, (Halljuk ! a középen.jvakkor, t. ház, legyenek szívesek legalább magukat identifikálni azzal az inditványnyal, a melyet a tárgyalás alatt lévő javaslathoz benyújtani bátor vagyok. (Halljuk I Halljuk !) És hogyha önök már megszavazzák az ujonczot a jelenlegi kormánynak, a mely jelenlegi kormány utóvégre is azt mondja magáról, hogy nagy, — meglehet, hogy nagy név is van közte, de eddigi tényei nem nagyok, hanem kicsinyek — ha megszavazzák az ujonezokat a kormánynak, a mely úgyszólván csak az ő saját politikai múltján herberteskedik, akkor tegyenek valamit a népért is. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Ha a kormányról beszélek : nem jó, ha a javaslatról beszélek : nem jó, ha a tót gimnáziumról beszélek, az sem jó. (Derültség.) Mondom tehát, t. ház, a méltányosság megköveteli, hogy ne gondoljanak csak a kormány, csak Bécs érdekeire, hanem a nép érdekeire is és hogy ha már annyi tenger ujonczot megszavaznak brevi manu, legalább követeljék a jelenlegi kormánytól a kétéves katonai szolgálat behozatalát és fogadják el indítvány ómat, a mely így szól (olvassa) : »Utasittatik a honvédelmi miniszter a kétévi katonai szolgálatra vonatkozó törvényjavaslatot haladéktalanul betérj eszteni«. Okolicsányi László : Ha meglesz is, nem lesz benne köszönet. Vajda Sándor: Ezzel legalább rekompenzácziót nyújtanak annak a népnek, a melyet mindig felajánlanak mint ujonczot és mint adóalanyt és a melynek hátán és bőrén szavaznak meg itt mindent. Ne nézzék, t. ház, hogy ki terjeszti be ezt az indítványt, hanem azt, hogy mit terjeszt be és hogy ha egyikük vagy másikuk ellenszenvvel is viseltetik csekély személyiségem iránt, (Felkiáltások balfelől: Dehogy ! Nem érdemes !) méltóztassanak ettől eltekinteni; meg is vagyok róla győződve, hogy önök nem fogják tekinteni sem az én személyemet, sem pártállásomat, hanem tekinteni fogják azt a nagy néptömeget, a milliókat, nemzetiségi különbség nélkül és eszükbe fog jutni, hogy a magyar nép is részesülni fog ezen indítvány jótéteményeiben ugy, mint a román, tót, szerb és német nép részesülni fog abból. (Helyeslések a nemzetiségi padokon.) Csak még néhány szóra kérem szíves türelmüket. Mondottam már. hogy mi azzal a szándékkal jöttünk be a házba, hogy önöket meggyőzzük álláspontunk jogossága felől, népünk panaszának jogossága felől, kérve önöket, hogy ezen javítsanak. Eddigi üléseink azt bizonyították, hogy önök minket ellenszenvvel, sőt bizonyos dühvel fogadtak. (Ellenmondás.) Hogy ha önök bizalommal fognak viseltetni és nem követelik tőlünk, hogy mi lealacsonyítsuk magunkat, (Zaj és ellenmondások.) hanem bizalommal fognak lenni és bizalmat fognak tudni kelteni bennünk, akkor egész más lesz ennek a háznak képe, mert akkor nem fog beállni az a helyzet, hogy lehurrogják a szegény kisebbség szónokát. (Zaj.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassék elnöki jogokat gyakorolni. Senki itt lehurrogva nem lesz. Én mindenkinek biztosítottam a szólás szabadságot. Az az állítása tehát, hogy bárki is lehurrogná bármelyik képviselőt, nem felel meg a valóságnak. (Helyeslés.) Vajda Sándor : Meghajlom az elnöki szó előtt és kijelentem, hogy mi nagyon is hálásak vagyunk a t. elnök ur iránt, mert ő mindig megvédte a kisebbség jogát, csakhogy még egy képviselőházi elnök is ember, és bizony-bizony sokszor nehéz helyzete volt az'jgen t. elnök urnak is. Ezt akartam csak kijelenteni. Tessék tehát kibékülni azzal az eszmével és azzal a tudattal, hogy mi itten a román, tót és