Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9. országos ülés 190b' június 2-án, szombaton. 103 Zboray Miklós: Nem is volt benne. Juriga Nándor: A pártnak tót nyelvű programmjában, ennek sok százezer példányában megvolt. (Ellenmondások a jobboldalon.) Majd elhozom a füzetet. Nagyon helyesen volt, hogy benne volt, de lassanként, a mint ez az irányzat növekedett, hatalmasodott, a mikor azt gondolták magukban, hogy már nem kell a tót, megállunk a magunk lábán is, lassanként elfogyott és kitörültetett e programmból, és ma már nincs benne. Nem nevezem oly kemény kifejezéssel, mint önök, hogy nem volnának olyan becsületesek, mint voltak, Isten ments, vagy hogy megromlottak volna, de azt mondom, hogy ebben a tekintetben túlságosan elbízták magukat ideje előtt (Derültség.) és nagyon reméljük és gondoljuk, hogy majd, ha bekövetkeznek a nagy összeütközések a koaliczióban, még visszaszívják. (Ellenmondások a közéfen.) Én remélem. Látom ezt a különböző irányzatot, és hozzáveszem a kossuthizmust, (Derültség.) a mely igen erős ellentétben van ám ezekkel az irányzatokkal, ugy, hogy ezek nem mennek egymás mellett, hanem sokszor ellentétben vannak egymással. Vannak még különböző más velleitások is. A liberalizmus is lappang. Epén tegnap hallottuk Issekutz képviselő úrtól, hogy nincs jobb politika, mint a liberalizmus. Baloghy Ernő: A haladás politikája! Juriga Nándor: Főként a vallási téren lappang a liberalizmus igen sok képviselő szivében. Vannak iskola-államositási velleitások; a felekezeti iskola elvétele ellen szintén kell küzdenünk, még pedig két okból : vallási és nemzetiségi okból. Az egyházi vagyon szekularizálásának velleitásai szintén megvannak, és ez oly dolog, hogy ez ellen mi megint, mivel keresztény és pozitív egyházi alapokon állunk, feltétlenül teljes erőnkkel küzdeni fogunk, ámbár azt mondják, hogy megromlottunk és nem vagyunk becsületesek. Meg fogják látni, hogy a kereszténység és a kereszt védelmében az önök akarata nélkül és ellenére is oly becsületességgel fogunk küzdeni, mint önök. De látva ezen irányzatot, ezen változást, ez szintén egy hatalmas inditó ok arra, hogy bizalmatlan legyek avval a kormánynyal szemben, a melyben ily irányzat akar érvényesülni, ugyan keresztény irányban, de felfüggesztve az ő forrását. Látva ezen különböző irányzatokat magam előtt, látom, hogy bár volt itt a koaliczióban egységes alap a támadásra, harczra valaki ellen, — mert alakulhatnak ilyen támadó egységek, hiszen a támadó egységhez nem szükséges több, mint üsd, támadd és megvan az egység, — azonban ezen különböző irányzatokban nem látom és észre nem vehetem az alkotó egységhez szükséges egyöntetűséget. Mert a támadó egység igen könnyen létrejöhet, az alkotó és a támadó egységre való tehetség azonban roppant nagy különbség. Mert különböző irányzatok támadhatnak ugyan és akkor feltétlenül elérhetik czéljukat, azonban, ha alkotásra kerül a dolog, az alkotásban minden irányzat akarja érvényesíteni magát, és mivel minden alkotás megszilárdítja valamely irányzatnak a poziczióját, a másik részéről irigységre talál, és megvan a konfliktus. Már az általános szavazati jog kérdésénél feltétlenül meglesz ez. (Zaj és ellenmondás.) Majd meg fogják látni. Lassan-lassan kijegeczesednek és csoportosulnak és tovább fognak fejlődni az ellentétek. Épen azért, nem látva a mai minisztériumban, az egész koaliczióban az alkotó egységet, hanem tekintve azt, hogy annyi különböző irányzat, annyira egymással ellentétes iráiryzat van benne, nem tartom képesnek arra és nincs bizalmam hozzá, hogy pozitiv nagy alkotásokat tudna együttesen létrehozni. Epén azért, mert a programúiban is látom ugyanezt kifejezve, mert az egész programmot mintha mindegyik külön irányzat a maga külön irányzata szerint szépen összeállította volna, ugy, hogy mindegyik teljesen ki legyen elégítve. Megengedem, hogy megvan a megvalósítás iránt a szándék, de például hogyan legyek én bizalommal egy Wekerle miniszterelnök iránt, a ki behozta az egyházpolitikai törvényeket, a ki megkezdte ezt a harczot, a ki a vallási téren tényleg nyíltan és világosan jelét adta bizonyos szélesebb szabad gondolkodási módnak. (Derültség.) Nem akarom pregnánsan megnevezni. Vagy hogy legyek én bizalommal az iránt, hogy a Kossuth irányzat, mely az egyházpolitikai téren velünk szintén ellentétben van, hogy az igazán tökéletes, vallásos autonómiát ad a katholikusoknak. Ez nekem bizony éppen nem fér a fejembe. (Élénk derültség.) Ep ezért lehetetlen teljes bizalommal viseltetnem a kormány iránt. Azonkívül a többi programmpontoknál is ki vannak hagyva a leglényegesebb pontok. így például nincs benne, hogy titkos lesz-e a szavazás. Hogy a kormány a lelkimeggyőződést ily könnyedén szabad szárnyra engedné a titkos szavazat behozatala utján, ahhoz még erősebb harczok fognak kelleni. Az van továbbá a jwogrammban, hogy gazdasági politikánk súlypontja a kereskedelemben lesz, s nem a szegény földmivesen, nem a szegény kisgazdán. Pedig ezen fordul meg az egész. Ép igy vagyunk az adóügy tekintetében is. Én látom, hogy a koalicziónak vezérei, ugy a tisztek mint a harczosok, részesültek nagy kitüntetésekben. Ök továbbra is fognak seperni, de hogy azután maguk beleülhessenek helyre, melyet kisöpörtek. A vezérek miniszterek lettek, a koalicziós hadsereg tisztjei lesznek főispánok, közjegyzők, királyi tanácsosok. (Mozgás.) Én e tekintetben azt óhajtanám, hogy az a nép, mely oly lelkesen küzdött a koaliczióért, hogy az ne csak a személy változást érezze. Bizony ha én koaliczionista lettem volna és igy küzdöttem volna, azt próbáltam volna, hogy — miután a népnek megtiltották, hogy fizessen és nem fogad-