Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-9
102 9. országos ülés 190b június 2-án, szombaton. lép, ám akkor tessék gondoskodni róla, hogy újságolvasás, gyűlések és hasonló eszközök által fogalmat szerezzen a politikai irányzatokról és az állameszméről. Ott látom továbbá a gazdasági tárczát (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Olyan nincs !) Darányi miniszter ur kezében. Mert ezek mind különböző irányzatokat képviselnek ; nem egységes irányzat ez, hanem koaliczió, egy konglomerátum. Milyen irányzatot képvisel ez a tárcza ? Feltétlenül a nagybirtokot, a feudalizmust. (Mozgás.) Meggyőződésem szerint ezt lehet következtetni abból, hogy a szegény arató munkásoknál már nagyon figyelembe vették, hogy esetleg azoknak a nagy földbirtokosoknak kelljen talán szebb és jobb épületet csinálni az aratók számára és nem hagyni őket fabódéban lakni, hanem legalább is olyan bódét épiteni nekik, mint a minőt láttam sok uraságnál a hizlalandó disznók számára. Határozottan konstatálhatom, hogy a legtöbb helyen nem jut a lakásokban annyi hely egy béres számára, mint egy gróf ökre vagy lova számára az istállóban. Nagyon kíváncsi volnék rá, hogy ha ezek a nagyföldbirtokos urak összeállnának és holmi jó erős kifej ezésű iratokat Írnának, ha egymás között kartellt csinálnának, hogy bizony nem adunk mi ennek a népnek semmit sem: vájjon meginditanák-e ő ellenük is a vizsgálatot ? Én azt kétségbe merem vonni. (Zaj.) Láttam a feudalisztikus és nagy birtokos urak irányzatát, pedig nem ezeken a nagybirtokokon fordul ám meg a világ, mert hogy ha lesz ember és akad munkás, ha törvényes utón nem parczelláznak, hát ledolgozza a birtok árát és több adót fog fizetni. A kormánynak láttuk azon irányzatát, a melyet Magyarországon kifejez a Zichy-név. E név tiszteletreméltó, csak politikai irányzatát akarom egy kissé ismertetni. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Kérem, ne méltóztassék párbeszédeket folytatni. Kérem a szónok urat, folytassa előadását és a közbeszóló urakat pedig kérem, hogy tartózkodjanak a párbeszédektől. Mindenkinek joga van a szónok után feliratkozni és a maga nézetét elmondani. Névszerint fogom megnevezni azon képviselő urakat, kik a szónokot folytonos közbeszólásaikkal zavarják. Juriga Nándor : En ebben az irányban hallok bizonyos kenetteljes állításokat, de azért nem örülök rajta. Uraim, önök bejutottak ebbe a hatalmi körbe ugy, hogy felfüggesztették a forrást, az alapot: a harczot és az egyházj>olitikai törvények ellen való küzdelemnek még a megpenditését is. (Zaj.) Feltétlenül a magyar néppárt keletkezésének alapja, existencziájának talpköve, létjogosultságának — nem, ezt talán mégsem mondom, (Derültség) hanem csaknem egész létjogosultságának — alapja ez a harcz. Mert hiszen ezzel a jelszóval indultak a harczba és ezt hangoztatták mindig a nép előtt és ez vitt minket is, tót nemzetiségieket szoros összeköttetésbe velük. (Ellenmondások a néppárton. Közbeszólások.) Ezt majd kifejtem, uraim, kíméletesen, de azért megmondom. (Derültség.) Ma már mondhatom, nagy rétegeiben a tót népet is megtanították arra, hogy ne hajtson mindig fejet a kormánynak és ne féljen. (Mozgás.) Ebben a mozgalomban a felső vidékeken én is résztvettem, s a tót népnek ily irányú felvilágosításából tőlem telhetőleg kivettem részemet. De nemcsak én, mások is belevitték a tót népet egy mozgalomba, a mely nem kormánymozgalom, hanem ellenzéki mozgalom volt mindig. Most csak azt kérdezem, hogy a mi vezéremberünk, a tót nemzetiségi néhai boldogult Stefanovits — hogy ugy magyarosan fejezzem ki magamat, a hírhedt pánszláv agitátor kölbönyi választásának költségeit ki finanszírozta % (Mozgás. Zaj. Közbekiáltások : Mi köze hozzá !) Én csak azt mondom, hogy ha harcz, legyen harcz ! (Derültség.) Reagálni akarok azonban arra a kifejezésre, a melyet az alelnök ur itt olyan határozottan visszautasított, a függetlenségi párt egy részének tapsai között. Meg kell nevezetesen mondanom, hogy azzal,aki ezt visszautasította, mi soha semmiféle összeköttetésben nem voltunk. (Mozgás. Zaj.) A választásoknál Szeniczen f 896-ban — az évet biztosan nem tudom —ugyanaz az alelnök ur, a most megválasztott nemzetiségi képviselő, Bella Mátyás érdekében asszisztált. És hogy ismét magyar ujságfrázissal éljek : pánszláv üzelmek és agitácziók miatt még plébániájától is felfüggesztették, mikor a pánszláv agitátor, Lenka Andrásnak érdekében asszisztált. (Mozgás.) Zboray Miklós : Miért nem hozza fel, hogy Szkicsák is nálunk volt ? (Zaj.) SzkiCSák Ferencz : Erről majd én fogok beszélni ! (Derültség.) Elnök (csenget): Felkérem Zboray Miklós képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. (Helyeslés.) Juriga Nándor: Többet nem említek. Legyen fátyol e dolog felett; de nem utasíthatják vissza ily büszkén, hogy soha semmiféle összeköttetésben nem voltak Mudronynyal, Stefanovitscsal, Krupeczczal (Zajos derültség és felkiáltások: De szép nevek!), a kik mégis csak notórius tótok és nemzetiségiek. (Derültség.) Tagadni lehet ezt, de eltagadni még sem lehet, és épen azért legyenek az ily kijelentésekben lojálisabbak. Ha nekünk azt vetik szemünkre, hogy mi akkoriban becsületes emberek voltunk, azt felelem, hogy a milyen most vagyok, olyan voltam és a többi ur egy cseppet sem jobb. (Derültség.) A milyen tótok most, olyan tótok voltak akkor, és oly erős nemzetiségiek, örömmel, lelkesedéssel csatlakoztunk és harczoltunk a néppárttal; azt gondoltuk magunkban, hogy mellettük kivívjuk a magunkét is, mert a néppárt — kitűnően — belevette programmjába csaknem az egész nemzetiségi törvény végrehajtásának szigorú követelését. Zboray Miklós: Nincs benne. Juriga Nándor: Ez a baj. Azért kérdem, hogy mi romlottunk-e meg, vagy az az irányzat ?
