Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

92 9. országos ülés 1906 június 2-án szombaton. hiszik, hogy mi a nemzetiségeket elnyomni, vagy teljesen beolvasztani akarjuk. (Mozgás a középen.) Azok, a kik ezt gondolják, nincsenek tisztában Magyarország kilenczszázéves történetével. Kilenczszáz éve, hogy Szent István kifejezésre juttatta azt a politikát, a melyet a nemzetiségekkel szemben Magyarország kilenczszáz éven keresztül követett. Sokan nem értették meg azt a kifejezést, a melyet Szent István fiának végrendeletében hagyott. Azt mondja Szent István, hogy a soknyelvű ország erős, az egynyelvű ország gyenge. Sokat hallottam, a kik hibáztatták Szent Istvánt ezért a kifejezésért. Nekem meggyőződésem az, hogy Szent István Magyarország akkori helyzetéből kifolyó helyes politikát követett. Akkor a helyzet az volt Európában, mint ma ; két erős áramlat között kellett nekünk küzdeni, az egyik áramlat volt a görög áramlat, a másik a német áramlat. Mi gyengék voltunk arra, hogy ezek között magunk megálljunk, de akkor ép ugy, mint most, voltak körülöttünk kisebb nemzetek, azoknak szükségük volt ránk az egyik vagy másik áramlat elleni küzdelemben, viszont nekünk is volt szükségünk rájuk. Most is ugyanaz a helyzet, most is két áramlat között vagyunk, az egyik az orosz, a másik a német. Most is kisebb nemzetek vesznek körül, szükségünk van rájuk és nekik is szükségük van ránk. (Igaz I Ugy van ! a középen.) De hogy a küzdelem napjaiban kellő egyetértéssel járhassunk el politikánk egyöntetű vezetésében, szükséges, hogy meglegyen közöttünk a megértés lehetősége. (Helyeslés.) Ez megkívánja azt, hogy a magyar nemzet társadalma és azon kisebb nemzetek társadalma közt folytonos legyen a kölcsönhatás. Ez ugy lehetséges, ez ugy van megkönnyítve, ha ebben az országban laknak olyanok és szeretik velünk együtt ezt a hazát, a kik értik és beszélik a mienk mellett azon kisebb nemzetek nyelvét, mert ha ez megvan, akkor értesülve vannak mindazokról az áramlatokról, melyek irányítják ennek az országnak a társadalmát és kellőképen befolyásolhatják a szomszéd nemzetek társadalmát, viszont ők ismerik azoknak a kisebb nemzeteknek társadalmi felfogásait, áramlatait és ők itthon nálunk képesek arra, hogy minket kellőképen informáljanak és esetleg politikánk irányításánál befolyásoljanak. Épen azért, mert erre szükség van, a magam részéről örömmel üdvözöltem azt a gondolatot, illetőleg azt az indítványt, a melyet Musitzky t. képviselőtársam felvetett, csupán csak azzal az egy változtatással, hogy én nem egy ideiglenes, hanem egy állandó bizottságot óhajtok. (Helyeslés.) A mi azután a szőnyegen lévő törvényjavaslatot illeti, engedje meg a t. ház, hogy erre vonatkozólag némi alkotmányjogi aggodalmaimat feltárj am. Én bizalommal vagyok a kormány iránt, mert tudom azt, hogy a kormány rendkívül nehéz helyzetben, rendkívül nagy tapintattal képes volt létrehozni a küzdelem befejezését és épen azért én magát az indemnitásról szóló törvényjavaslatot, a mennyiben az 1906-ik évre vonatkozik, elfogadom és ahhoz teljes lélekkel hozzájárulok. Vannak azonban ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatba hozva olyan intézkedések, a melyeknek sürgősségét én be nem látom és a melyek bennem aggodalmakat keltenek. Ezek az intézkedések arra vonatkoznak, hogy mi most szavazzuk meg 1905-re és 1906. év első negyedére visszamenőleg az adókat. Ebben én alkotmányos jogainknak ha nem is megsértését, de mégis érintését látom. Legelőször, hogy a t. ház figyelmét felhívjam a kérdésre, nem ezekkel az alkotmányos aggodalmakkal fogok foglalkozni, hanem a dolognak praktikus részével. Ha mi most utólagosan megszavazzuk az adókot visszamenőleg 1905-re és az 1906. év első neagyedére, akkor először is jóvár hagyjuk azokat a kedvezményeket, a melyeket a Fejérváry-kormány tett volt azoknak, a kik az adókat önkéntesen befizették. Köztudomású dolog, hogy azoknak, a kik ilyen önkéntes befizetést teljesítettek, a Fejérváry-kormány nagymérvű perczent-leengedéseket tett. A mikor tehát mi ezeket az adófizetéseket olyanoknak ismerjük el, mint a melyek helyesen történtek, akkor ezeket a jutalmakat jóváhagytuk. De másrészről, ha mi ezeket az adókat megszavazzuk, akkor rosszabb helyzetbe juttatjuk azokat az állampolgárokat, a kik a küzdelemben mellettünk kitartottak és az adófizetést megtagadták, mint azokat, a kik az adókat befizették. Azok az állampolgárok — a legnagyobb része szegény parasztnép — nem tarttották meg maguknak azt a pénzt, hanem vagy befektették gazdaságaikba vagy pedig elköltötték és egy-két év alatt sem lesznek képesek arra, hogy azt a pénzt megfelelőleg előteremtsék. Tehát aránytalanul nagy adóteherrel lesznek megnyomorítva. Azért az én felfogásom szerint ezekre a hazafiakra tekintettel kell lennünk. Az a gondolat, a melyet én még a múlt küzdelem napjaiban, még a múlt országgyűlés folyama alatt felvetettem, az volt, hogy az 1905. évnek hiányait ne áz adó utólagos megszavazásával fedezzük, hanem olyképen, hogy a hiány fedezésére pótadót vetünk ki. Ennek praktikus következménye az lenne, hogy mindazok, a kik az 1905. évi adót rosszhiszemüleg befizették a Fejérvárykormánynak, résztvennének ennek a pótadónak a fizetésében, viszont azokra a hazafiakra, a kik nem fizettek adót, kevesebb jutna most abból a pótadóból. Ennek azután praktikus következménye az lenne, hogy a következő küzdelem alkalmával, a mely nem tudjuk, hogy elő feg-e állani, de lehetséges, senki sem fogja a maga részéről helyesnek és czélszeriinek tartani azt, hogy adót fizessen. Tehát már az első peroztől fogva egy ilyen törvénytelen kormány, a mi az egyenes adókat illeti, pénz nélkül állana. A király pedig, már a ki akkor lesz király, nagyon meg fogja gondolni a dolgot, hogy ilyen pénznélküli állapotnak kitegj^e-e a had-