Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9. országos ülés 1906 június 2-án, szombaton. 91 olyan nagy a kormány joga, oly óriási hatalmat adott a törvény kezébe, hogy az országot már most boldogíthatná a meglévő törvények alapján. Hi­szen nem frázis az, hogy nem a törvények, hanem azok végrehajtói adják meg a jellegét egy alkot­mányos államnak. Rossz törvény oly ember kezében, a ki jól kezeli, a ki az igazság és jog­egyenlőség alapján jár el, boldogíthatja az országot, és a legkitűnőbb törvény is, hogy ha rossz kezekbe van letéve, árt az államnak. Ne méltóztassanak rossz néven venni, hogy becses figyelmüket igénybevettem ; megvallom őszintén, hogy semmi, de abszolúte semmi egyéb törekvésünk és szándékunk nincs, mint felhasz­nálni minden körülményt arra, hogy jobb életet, jobb közigazgatást, emberségesebb bánásmódot esz­közöljünk ki a kormánynál és a többségen lévő pártoknál. (Helyeslés a középen.) A függetlenségi párt különösen tartozik azzal, hogy védjen meg minden polgárt, kiváltképen azokat a munkásokat, a kikről Francziaországban mint névtelen hősök­ről szoktak beszélni. A gyári munkásoknak tessék már autonóm szervezetet adni, hogy azok szerve­zetét ne lehessen kényre-kedvre, akármikor fel­oszlatni. Mindez lehetséges. Nem vagyok én de­magóg, mert ezeket mondom, de ha ennyire sem megyünk, nem vagyunk méltók a néj) bizalmára. Ezekről az autonóm munkásszervezetekről már 1890-ben mint elódázhatatlanul megvalósítandó követelményről beszéltek, és még most is csak pium desiderium minden, a mi a nép javát czélozza. Nem akadályozzuk meg az indemnityt és nem okvetlenkedünk, (Ellenmondások.) azonban be­csületes szándékkal akarjuk teljesíteni kötelessé­günket. Nem ismerünk senkit, a ki jogosítva volna minket leczkéztetni, de a jó tanácsot szívesen el­fogadjuk, hisz oly fiatalok vagyunk a parlamenti életben, hogy önök el sem akarnak minket is­merni. Mély tisztelettel bejelentem, hogy én nem fogadhatom el a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Ki következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Kovács Ernő! Kovács Ernő: T. ház! Parlamenti szokás folytán foglalkozom előttem szólott t. képviselő­társam beszédével. Foglalkozom azért, mert nagy ellentétet találok az ő felfogása és Musitzky t. iiépviselőtársam felfogása között. Mig ugyanis Musitzky t. képviselőtársunk hibáztatja azt, hogy a koaliczió belement most a kormányvállalásba és a küzdelmet felfüggesztette, addig viszont Pop Cs. t. képviselőtársunk arra kért biztosítékot tőlünk, hogy ez a küzdelem megújulni nem fog. Mikor ilyen elvi kérdésben, az államnak és nemzetünk­nek érdekeit lényegesen érintő kérdésben ilyen nagy ellentét van egy párthoz tartozó két kép­viselőtársam közt, altkor keresnem kell nekem az okot, hogy mi az, a mi őket mégis egy táborba hozza. Azt hiszem, hogy nem volna ebben a kér­désben közöttünk ezen a párton vagy a túloldalon senkiscm, a Id kifogást tenne az ellen, ha az egyes nemzetiségi polgároknak képviselői külön szer­vezkednének, külön a szerbek, külön az oláhok, a tótok és esetleg a németek. Tudnák azt, hogy az ő fajuknak az érdekeit akarják itt képviselni. Abban látunk itt veszélyt, hogy mindezek együvé tömörülnek. Ha együvé tömörülnek abban, hogy még a legfőbb állami érdekekre vonatkozó nézet­különbségeiket is félreteszik, ennek elébe gátat kell hogy emeljünk. Mert oka ennek felfogásom szerint az, hogy nemzetiségi képviselőtársaink nem a magyar ál­lamnak mostani berendezkedését akarják, hanem tejles felforgatását, a magyar nemzeti eszmén ala­puló állam helyett egy poliglott államot akarnak. (Zaj a nemzetiségiek padjain.) Ez j^edig lehetetlen, mert itt Európa közepén szükség van egy erős köz­pontra, és ez az erős központ csak a magyar nem­zet lehet. T. ház! Ha nemzetiségi polgártársainkra tekintünk, akkor azok közt más tekintetben is találunk különbséget. Vannak olyanok, a kik a küzdelemnek folyamán a legnagyobb buzgalommal és kitartással velünk együtt haladtak, küzdöttek közös czéljainkért. Elismeréssel kell e tekintetben megemlékeznem a szerbekről, a kiknek a küzdel­méről személyes tapasztalatom volt és a kiknek a hangulatáról rendkívül rokonszenves formában adott bizonyítékot Musitzky t. képviselőtársam beszéde. Vannak azonban a nemzetiségi polgárok között mások, a kik velünk együtt nem tartottak. Ezeket két osztályba vélem sorolni. Az egyik osztálya ezeknek az, a kik, ha nem is nyíltan, de titokban, szivük mélyéből kifelé húznak. (Zaj és ellenmondás a nemzetiségiek padjain.) Felhoz­hatnék erre vonatkozólag elég sok bizonyítékot. Ezekkel szemben én jogosultnak tartom a kormány és a törvényhozás részéről a legszigorúbb eljárást. (Zaj.) Jogosultnak tartok még szükség esetén egy oly kivételes rendszabályt is, egy oly kivételes hatalommal felruházott egyénnek a kiküldését, mint volt annak idején a Ráday-féle biztos más czélból. (Nagy zaj a nemzetiségiek padjain.) Hodzsa Milán: Rudnay Bélát! (Folytonos zaj a nemzetiségiek padjain.) Kovács Ernő: Vannak a nemzetiségiekhez tartozó polgártársaink között olyanok, a kik ezt a kifelé húzást helytelenítik. (Zaj a középen.) Brediceanu Coriolán: Egyikünk sem, tilta­kozunk ellene ! Elnök: Én kérem a képviselő urat, hogy bizonyítékok nélkül a ház egy tagja, egy jjártja ellen se méltóztassék oly súlyos vádat emelni, hogy kifelé gravitál. (Élénk helyeslés és taps a középen.) Kovács Ernő: Bocsánatot kérek, én nem képviselőtársaimról, hanem polgártársakról beszél­tem. (Felkiáltások középről: Azok sem!) Azt hiszem, hogy a memorandumper erre vonatkozólag elég bizonyítékot szolgáltat. (Ellenmondás a közé­pen.) Vannak, és többségben vannak, kik a kifelé­huzást helytelenítik, de rémeket látnak. Ezek azt 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom