Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-41

ki. országos ülés 1905 deczember 19-én, kedden 27 a megoldás a népképviseleti tényezőnek a fejedelmi akarat előtt való feltétlen meghajlása legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Abszolutizmussal is fenyegetnek néha. Hát, t. barátaim, hogy ha mi olyan megoldást fogadnánk el, mely a nemzeti akarat megtörésén alapulna, az is abszolutizmust jelentene, (Igaz ! Ugy ! van !) csakhogy ez a mi beleegyezésünkkel létesített abszolutizmus lenne és én ennél még kevésbbé félek attól az abszolutizmustól, a mely akaratunk ellenére létesíttetnék. (Élénk helyeslés balfelóí.) Ezek után az általános megjegyzések után, a melyeket a magam felelősségére mondottam el.. .(Élénk felkiáltások balfelől : Éljen Apponyi !) Ugron Gábor: Mindnyájan magunkévá teszszük ! (Élénk éljenzés és felkiáltások a baloldalon : Éljen Apponyi !) Gr. Apponyi Albert: Ezek után az általános megjegyzések után, mondom, áttérek már a mostam elnapoló királyi leiratnak tárgyalására, abban a reményben, hogy ezzel a ténynyel szemben talán ebben a házban helyre fog állani az az egyöntetűség, a melyet a múltnak megítélésében nélkülöztünk és a múltra vonatkozólag most sem remélünk. Remélem ezt azért, mert ez a tény olyan természetű, hogy semmiféle jóakaratú magyarázatot, a törvénynek semmi, a hatalomra nézve legjobb indulatú magyarázatát sem engedi meg, hanem — sajnálattal mondom ezt ki — a flagráns, nyílt, tagadhatatlan törvénysértésnek meztelenségében áll előttünk. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Bizony nagy utat tett meg ez a kormány, melyet ma nem látunk itt, melynek kezét azonban érezzük. Nagy utat haladott. Mert konstatálnom, kell ugyan azt, hogy ennek a háznak hivatalos tudomása egy ujabb keletű Fejérváryvagy akármilyen néven nevezendő kormányról nincs, mi hivatalosan csak azt tudjuk, hogy szeptember 15-én báró Fejérváry Géza bejelentette a kormánynak lemondását, valamint azt, hogy az egyes miniszterek az uj kormány megalakulásáig hivatalos működésük további folytatására utasíttattak. Tudjuk továbbá hivatalosan azt, hogy október 10-én egy királyi leiratban azt tudatták velünk, hogy parlamentáris kibontakozást biztosító alapon uj kormányt alakítani eddigelé, t. i. október 10-ig nem sikerült. Azóta mi történt ? Hogy azóta neveztetett-e ki kormány és kicsoda neveztetett ki kormányelnöknek, azt mi egyenként mint újságolvasók tudhatjuk, de arról a képviselőház semmi hivatalos értesítést nem. szerzett. Ugy hogy, t. kéjoviselőház, nagy jóakarat kell részünkről nem a jelenlegi miniszterek iránt, de hogy elfogadjuk azt a tényt, hogy az a királyi leirat, melyet most felolvastak, a 48-iki törvények értelmében felelős miniszter ellenjegyzésével bír. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) No dehát, t. képviselőház, ez csak egy részlet az egész képből. Megint mint újságolvasó beszélek most és t. képviselőtársaimnak mint szintén újságolvasóknak elmondom azt, hogy az én privát értesülésem szerint, a mely talán meg fog felelni az ő privát értesüléseiknek is, minő utat tett meg ez a kormány a mi napig. Mikor tehát a mi privát értesülésünk szerint újból kineveztetett, akkor azzal az igénynyel lépett fel a kormány, hogy most már alkotmányos • és parlamentáris kormány akar lenni. És erre való jogosultságát akként okolta meg, hogy van egy programmja és e programm számára iparkodni fog, ha lehet, a képviselőházban, ha pedig itt nem lehet, az országban többséget szerezni. (Felkiáltások a baloldalon : A Bachus-pinczében ! Derültség.) Már most, t. ház, én nem is akarom felvetni azt a kérdést, hogy vájjon egyáltalában ilyen felváltva alkotmányos és nem alkotmányos, parlamentáris és nem parlamentáris kormány ugyanazon férfiak részéről alkotmányjogilag megengedhető-e, hogy vájjon szabad volt-e báró Fejérváry Gézának ellenjegyezni annak a Fejérváry Gézának alkotmányos miniszterelnökké való kineveztetését, a ki mint nem alkotmányos, mint nem parlamentáris miniszterelnök is fungálni hajlandó volt. Én magának a kormánynak álláspontjára helyezkedem, hogy volt-e jogczime ahhoz, hogy parlamentáris kormánynak tekintessék az által, hogy magának a képviselőházban, vagy ha ott nem sikerül, a nemzetben hiveket toborozni akar. Nos hát, t. képviselőház, erről a közbeeső stáczióról, a képviselőházról, ugy látszik, a t. kormány lemondott, mert az ő programmját ugyan elmondotta Budapest egy városrészének küldöttsége előtt, (Derültség a baloldalon.) de a képviselőházat, hogy benne magának többséget szerezni iparkodjék, az ő parlamentárissá való átvedlésének első jogczime óta nem tisztelte meg azzal, hogy még csak hivatalos kinevezését is tudassa vele, még kevésbbé, hogy programmját neki előadja. Meg sem jelent itt a házban. A t. elnök ur erről a körülményről közvetlenül az ülés előtt szerzett tudomást. Mi azonban régebben tudtuk már, hogy nem fog megjelenni; én legalább abban a pillanatban tudtam, a melyben tudomásomra esett, hogy az az utczai tüntetés, a melyről szó volt, el fog maradni. (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés és taps.) Ebből azután mindenki következtetést vonhatna arra nézve, mekkora komolyságot kell tulajdonítani egy olyan programmnak, melynek legsarkalatosabb pontjául, a melynek megtestesitéséül szolgáló törvényjavaslatokkal a kormány a képviselőház elé sem hozakodott, a melyekre nézve alkalmat sem ad a képviselőháznak arra, hogy azokkal foglalkozzék, pedig tudhatná, hogy ha nem is arra, hogy az ő javaslatait mint olyanokat tárgyalja, hanem arra, hogy a népjogok kiterjesztésével (Élénk helyeslés.) és a népjóléti intézményeknek létesítésével ez a képviselőház behatóan foglalkozzék és eredményt is érjen el, és nem előbb tartalmuktól megfosztott, hanem a maguk teljeségében és integritásában fentartott jogokat terjeszszen ki, ebben a házban általános a hajlandóság, sőt a szövetkezett többségi pártok legnagyobbikában 4

*