Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-40

16 40. országos ülés 1905 október ÍO-én, kedden. bizalmát megvonná, a minisztérium lelépni volna kény telem. A király egész terjedelmében hozzájárult a Karok és Rendek kéréséhez és szentesitvén azt, törvény erejére emelte. A parlamenti kormány­rendszer az 1848: III. t.-cz. végrehajtásaképen tényleg azonnal foganatba is vétetett. Midőn az annyira ismert szerencsétlen ese­mények alkotmányos életünk folytonosságát meg­szakították és a király újra vissza akart térni az alkotmányosság ösvényére, a magyar országgyűlés 1861-ben Deák Ferencz javaslatára kimondotta, hogy: »a parlamentáris és felelős kormánynak isméti életbeléptetése oly előleges feltétel, a mely nélkül tanácskozás és egyezkedés lehetetlen». Ebben a feliratban közjogunk legalaposabb isme­rőjének javaslatára a képviselőház csak érvény­ben lévő jogaink, csak tételes törvényeink vissza­állítását tűzte ki az annyira kivánt egyezkedés feltételéül. Mint ilyent követelte a parlamentáris kor­mányzást is, melyet a felelős kormánynyal azonos­nak tekintett. Midőn 1861-ben az országgyűlést feloszlatták, a Deák Ferencz által szerkesztett ünnepélyes óvás is a legfőbb sérelmek közé sorozza azt, hogy a parlamentáris kormányt vissza nem állították. 1866-ban a Deák Ferencz által szerkesz­tett felirat ismét a »felelős« és »parlamenti« kor­mányt sürgeti. »Jogfolytonosságot kérünk tehát Felségedtől törvényeink értelmében« mondotta, »különösen parlamenti kormányt, felelős minisz­tériumot*. Végre győzött az igazság ereje. A király meg­értette nemzetét és 1867-ben helyreállította a jog uralmát és vele a törvényektől megszabott parla­mentáris kormányrendszert, a mely azóta egészen a legközelebbi időkig zavartalanul és szakadat­lanul működött és melynek kötelező voltát a magyar államnak egyik tényezője sem vonta két­ségbe. A király maga is minden válság alkalmával a parlamentarizmus szabályai szerint járt el. Minden kormánj parlamentárisnak vallotta magát. Fennen hangoztatta, hogy a kormányzásnak fel­tétele a lárály bizalmán kivül a nemzet bizalma. A törvényhozást az ország újjászervezésénél az a tudat irányította, hogy a politikai felelősség utján a kormány a nemzet befolyása alatt áll s ezért merte a közigazgatás terén nagy hatalommal ellátni. És alkotmányunknak ezen lényeges kellé­kével ellentétbe helyezkedett az a kormány, mely a kiráfy abszolút jogának végrehajtására vállal­kozott, önmaga megvallja, hogy nem parlamen­táris. Midőn először nevezték ki b. Fejérváry Gézát miniszterelnöknek, nem volt többsége s czélja sem az volt, hogy magának többséget sze­rezzen. A nemzet bizalma neki nem kellett; beérte a királyéval. Az országgyűlést folytonosan elnapolta, ugy hogy nyilvánvaló, hogy az alkot­mányos kormányzáshoz szükséges támogatás meg­szerzésére semmi súlyt nem vet. Az országgyűlés két házának bizalmatlansági szavazata után újra vállalkozott a kormányzásra, a nélkül, hogy a többség megszerzésére bármely alkotmányos módon törekedett volna. A politikai felelősség elvével nyilt ellentétbe jutott, a jogi felelősséget elismeri ugyan, de a parlament elnapolásával kijátszsza. (Elénk helyes­lés és taps.) S ez az első lépés a jogtalanság ösvényén, mint rendesen, a törvénytelen lépések és szabály­talanságok egész lánczolatát idézte elő. A minisztérium nemcsak parlament nélkül, de a parlament ellen kormányoz. A bizalmatlan­sági szavazat daczára megmarad az ügyek élén és az állam háztartását nemcsak parlamenti fel­hatalmazás nélkül vezeti, hanem a parlamentnek kétségbevonhatatlan akarata ellen is. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Elkölti az áÜam pénzét és be­szedi jövedelmeit nemcsak annak ellenére, hogy ehhez kifejezett joga nincs, hanem annak ellenére, hogy az illetékes tényező ettől eltiltja. S ámbár eddig minden kormány, minden párt kivétel nélkül az alkotmány szellemébe ütkö­zőnek találta az országgyűlésnek olyankor való elnapolását, midőn nincs megállapított költség­vetés, a jelenlegi kormán}*- ezt is megtette s az államháztartást jogtalanul és még hozzá minden ellenőrzés nélkül vezeti. (Ugy van! Ugy van!) És midőn maga elismeri magáról, hogy nem parlamentáris, szemben a törvényhatóságokkal gyakorolni akarja azon teljes hatáskört, melyet a törvényhozás csak a parlamentáris kormánynak adott meg. {Ugy van! Ugy van!) Midőn elnémítja az országgyűlést és kormány­buktató jogát nem tiszteli, oly hatalmat gyakorol, melyet a törvényhozás még külön is a parlament befolyása és ellenőrzése alá helyezett, kifejezetten megengedvén a törvényhatóságoknak, hogy a sérelmesnek tartott rendelet ellen az ország­gyűlésnél keressenek orvoslást. A kormány ezen a módon kívánja a törvény­telen kezelés számára a meg nem szavazott adókat megszerezni és az ujonczok hiányát kerülő utakon pótolni. A törvényellenes kormányzás fentartása érdekében él vissza hatalmával. Veszélyes és alkotmányba ütköző czélt a törvények félremagya­rázásával vagy megszegésével szolgál. A külföld államaival kötött és lejárt nemzetközi szerződé­sek kérdésében az 1899. évi XXX. t.-cz. tilalmait nyilvánvalólag megszegi. (Ugy van !) A kormánynak nemcsak egyes tényei ütköz­nek az alkotmányba, hanem oly államjogot hirdet, mely szabadságunkat örökre alááshatná. (Ugy van !) A nemzet részvételén alapuló kormány­zás mellé odaállít egy másikat, mely a nemzet részvétele nélkül, sőt a nemzet akarata ellen is folytatható (Ugy van I Ugy van!) és melyhez a király teljes joggal nyúlhat, valahányszor a többség merészkedik önálló nézettel birni. (Zajos helyeslés balról.) Ha a nemzet a szabadság formái mellett teljesiti a fejedelem akaratát, akkor élvez­heti az önkormányzás előnyeit; ha ellenben ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom