Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-40

40. országos ülés 1905 október 10-én, kedden. 17 rendelkezési jogát komolyan veszi, az uj keletű alkotmánymagyarázat szerint a király a parla­ment nélkül uralkodna tik. (Taps a baloldalon.) A parlamentarizmus szabályai szerint való kor­mányzást a nemzetnek engedelmes és jó maga­viseletével kellene megvásárolnia. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) S az uj elmélet arról is gondoskodik, hogy a nemzet ellen való kormányzás sokáig legyen foly­tatható. Ellátja azt minden eszközzel és mind­azokat a jogokat követek számára, a melyeket a parlamentáris és költségvetéssel biró kormány gyakorolhat. Ezen elmélet csak egy korlátot vonna a nem­zet ellen folytatott kormányzás elé, azt, hogy meg nem szavazott adót beszedni és meg nem ajánlott ujonozot besorozni nem szabad, mely korlátot azon­ban a kormánynak módjában volna törvényszegés nélkül megkerülni. Nem ilyen alkotmányért küzdöttek és szen­vedtek őseink, nem ilyen a magyar nemzet tör­vényes szabadsága. (Zajos helyeslés.) Ilyen kormányzást el nem tűrhetünk. Az ily feltételes parlamentarizmus ellenkezik a fennálló joggal, a mint azt a nemzet eddig értelmezte, és súlyosan sérti a király és a nemzet létérdekeit. A közszabadság koczkán volna, ha a nemzet ellen lehetne szegezni azt az óriási hatalmat, a me­lyet annak tudatában ruházott a kormányra, hogy a parlamentarizmus szabályai feltétlenül érvénye­sülnek. S kormányzati önállóságunk is veszélyben forogna, ha szabad volna a nemzet ellen kormá­nyozni. Több százados történelmünk bizonyitja, hogy a politikai felelősség elve nélkül és a nemzettől függő kormányzat nélkül nem volnánk biztositva az ellen, hogy a magyar kormány nem fog azon idegen érdekek hatása alá kerülni, melyek kirá­lyunkra, ki más országnak is fejedelme, a dolgok természeténél fogva befolyást gyakorolnak. S ha szabad volna a parlament ellen kormá­nyozni, akkor a magyar adófizetőknek a közös vé­delemre szánt milliói felett idegenek intézkedhet­nének, a közös védelmet telj esi tő magyar hon­fiakról idegenek rendelkezhetnének, a magyar állam létét mélyen érintő külügyek fölött idegenek dönthetnének, a nélkül, hogy a magyar nemzettől függő államférfiak minderre bárminő befolyást gyakorolhatnának. (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon.) Ezen idegenek törvényes meghatalmazás és minden magyar parlamentáris testület ellen­őrzése nélkül jogosan határozhatnának országunk sorsa felett. Nincs nemzet, mely ilyen állapotot megnyug­vással vehetne. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) A leg­kevésbbé fogadhatja el azt a magyar (Ugy van! Ugy van ! a baloldalon.), mely nemzeti önállósá­gáért századokon át ontotta vérét, mely feláldozta érette anyagi jólétét, mely szabadságát mindenek fölé helyezi. (Zajos helyeslés és taps a baloldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1095 '1910. II. KÖTET. S ezen kormányzati rendszer mélyen érinti a király érdekeit is. A király személye szent és sérthetetlen. Minden tettéért kormányai felelősek. Minden fényeinek következményeit azok viselik. De csak akkor fedezhetik a kormányok teljes mér­tékben a lárály cselekedeteit és csak akkor von­hatják ki fenkölt személyét a párttusák köréből, ha a politikai felelősség elvét is elfogadják s a nemzet bizalma ellenére nem kormányoznak. (Ugy van! a baloldalon.) A mint erről az útról letérnek, a mint valamely kormány a fejedelmi intencziók végrehajtása végett a nemzet kifejezett akarata ellen folytat politikát, a király és a nem­zet szembe kerülnek egymással s közöttük a király személyes akarata az ütközőpont. (Igaz! Ugy van ! baljelöl.) Mély aggodalommal látjuk az ilyen helyzet következményeit. Nagy fájdalommal látjuk azt a kormányrendszert, mely koronás királyunk sze­mélyét állit ja a csatasorba, mely rendszernek jel­lemző tünete volt az a fogadtatás, a melyben ő Felsége 1905 szeptember 23-án a kihallgatásra meghivott képviselőket részesítette s a melyről azért vagyunk kénytelenek megemlékezni, mert a király álláspontjának közzétételével annak nyil­vános és ultimátumszerű jelleg adatott. Ezen tényért ma valóságos és teljes felelőssé­get senki sem vállalhat. (Felkiáltások a balolda­lon : Gyalázat! Zaj.) A jelenlegi kormány azért nem képes a király cselekedeteit fedezni, mert lemondott állásáról. De még mielőtt lemondott, sem volt erre alkal­matos, mert a politikai felelősség szabályának ma­gát alá nem vetette (ügy van! a baloldalon.) s a képviselőháznak rosszaló határozata nem járt azzal a következménynyel, hogy a helytelen taná­csot adott minisztérium helyéről távozva, az elkövetett sérelemért elégtételt szolgáltasson a nemzetnek. Az ilyen körülmények közt történt fejedelmi tényért valódi és teljes felelősséget csak az lesz képes magára vállalni és az lesz köteles viselni, a ki a parlamentáris felelősség elismerése mellett jövőben miniszterelnökké fog kineveztetni. Annál súlyosabb beszámítás alá esik azok­nak eljárása, kik azt tanácsolták a királynak, hogy álláspontját közjogunkat mélyen sértő szö­vegbe foglalja össze és hogy ez minden szükség nélkül nyilvánosságra hozassék. (Igaz ! Ugy van ! balfelől és a középen.) A király szavai súlyosan sérelmesek közjo­gunkra nézve, ö Felsége ismét hangoztatja meg­győződéséhez való azon állhatatos ragaszkodását, melynek feltétlensége alkotmányunk érvényét kér­désessé teszi. (Ugy van ! balfelől és a középen.) A kitűzött feltételek továbbá homályt borí­tanak a nemzetnek azon kétségtelen és ez ideig mindenki által elismert jogára, a melynél fogva az 1867. évi XII. t-cz módosítását vagy eltörlését az állam szuverenitásának kifolyásaként az ország­gyűlés és a király egymagukban határozhatják el. (Ugy van ! balfelől és a középen.) S kétségbe látsza­3

Next

/
Oldalképek
Tartalom