Képviselőházi napló, 1905. II. kötet • 1905. szeptember 15–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-40

ÍO. országos ülés 1905 október 10-én, kedden. 13 Zboray Miklós jegyző (olvassa): »Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Hü Magyarországunk és társországai zászlósainak, egyházi és világi főrendéinek és képviselőinek, kik az Általunk 1905. évi február hó 15-ére Budapest fő- és székvárosunkba összehivott országgyűlésre egybegyülvék, királyi üdvözletünket!« (Mozgás és zaj a baloldalon.) Barabás Béla: Tartsa meg magának ! (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Zboray Miklós jegyző (olvassa): »Kedvelt híveink ! (Nagy zaj a baloldalon.) Parlamentáris kibontakozást biztositó alapon uj kormányt alakítani eddigelé nem sikerülvén, (Zaj a baloldalon.) magyar minisztériumunk előterjesztésére a jelen országgyűlés üléseit folyó évi deczember hó 19-éig ezennel elnapoltnak nyilvánítjuk.« (Nagy zaj a baloldalon.) Barabás Béla : Disznóság ! Gyalázat! (Nagy zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Mi van az alkotmánynyal, meg a törvényekkel ? Pap Zoltán : Mondjon le ! (Nagy zaj.) Zboray Miklós jegyző (olvassa): »Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk.» Elnök : Gróf Andrássy Gyula jelentkezett szólásra. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a közéfen.) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! A királyi elnapoló kézirathoz kérek szót. Mielőtt azonban az ezzel kapcsolatos határozati javaslatot benyújtani bátorkodnám, nem tehetem, hogy a most hallott furcsa sérelmes tényről egy pár megjegyzést ne koczkáztassak. (Halljuk! Halljuk!) A minisztérium kötelessége a király és az országgyűlés között a közvetítő szerepet vinni. Eddig minden esetben meg is történt, hogy mikor ilyen nagyfontosságú közjogi aktust közöl a király a parlamenttel, a minisztérium kötelességének tartotta azt személyesen itten átadni. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Most először történik, hogy ezen tradiczióval, ezen régi jogszokással szakítottak. Miért, kérdezi az ember ? (Felkiáltások balfelől: Gyávaságból!) A mit itt hallok, hogy gyávaságból, azt egy perczig sem tartom lehetőnek, hisz tudjuk, hogy a miniszterelnök ur sokkal bátrabb, (Zaj.) mint a hogy mi magunk is kívánhatjuk és helyeselhetjük! (ügy van! TJgy van! balfelől.). Oly bátorságot tanúsított, melyet tőle nem irigylek, s meg vagyok győződve, hogy azt a bátorságot egy perczig sem nélkülözi, hogy ide eljöjjön és szembe nézzen a haragos többséggel. Hát mi vezethette ? Vezethette talán az az ösztön, hogy kifejezze azon kicsiny lést, melyet a népképviselet iránt érez. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Ez egy felesleges dolog volt. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Hisz régen tisztában volt a képviselőház azzal, hogy a t. minisztérium kicsinyli a nemzetet, kicsinyli a képviselőházat és az országgyűlést. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezt bebizonyította minden egyes tényével, bebizonyította azzal, hogy az országgyűlés akarata ellen kormányoz és a nyakunkon marad. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon és a középen.) Annál vétkesebb ezen tiszteletlensége, mert neki szigorú kötelessége tisztelni ezt a házat. Ö nemcsak a királyt szolgálja, szolgálja a nemzetet is, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon és a középen.) a nemzet képviselője pedig ez a képviselőház. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon és a középen.) Az általunk adott pénzt fogadja el, a mi szolgálatunkban is áll, és tartozik tisztelni a nemzet képviselőjét, ezt a képviselőházat. Annál hibásabb az a tiszteletlenség, mert esetleg veszélyekkel is járhat. Még csak az kellett, hogy provokáczió történjék a törvényes tér elhagyására ! Mert ime, a kormány ellökte magától a törvényes alapot, (Igaz ! ügy van ! a baloldalon és a középen.) ellökte azokat a fegyvereket, melyeket az alkotmány és jog ad neki. Talán az jutott neki eszébe, hogy a nyers erőszak fegyveréhez, fog folyamodni, hogy számítva a szenvedélyekre, melyek itt e házban jogosan léteznek, ezeket ismét felcsigázva, ürügyet kap arra, hogy az egyetlen fegyvert, a melylyel még rendelkezik, az erőszakot használja. De bármi legyen szándéka, remélem, hogy a t. kéj>viselőház ebbe belemenni nem fog, és akár megfelel ez a kormány intencziójának, akár nem, remélem, hogy a t. képviselőház meg fogja tartani azt a higgadtságot és méltóságot, a melyet azon tudat ad meg, hogy a tiszta jog alapján áll. (Elénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Nekünk nincs szükségünk sem lármára, sem handabandára, mert a mi ügyünk belső ereje szól magunk mellett. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Ezek után még csak röviden akarom élőszóval még egyszer megindokolni azt, hogy nekünk ily alkalomkor a királyi leirattal kapcsolatosan határozatot hozni szabad. Ezt ugyan nagyon fényesen megindokolta a múlt üléskor Apponyi Albert t. barátom és Eakovszky t. barátom is, de egész röviden csak egy példát, egy jDreczedens esetet akarok felhozni, mely szerintem a legvilágosabban szól. 1866-ban, mikor elnapoltatott a ház, Deák Ferencz ez ellen tiltakozott és a következőket mondta : »A leirat ellen protestálni, annak jogos voltát kétségbevomii nem lehet, de van igenis helye annak, hogy midőn a jegyzőkönyvbe beiktatjuk, hogy a királyi leirat kihirdettetett, akkor a kihirdetés után jelentsük ki azt is, a mit kijelenteni múlhatatlanul szükségesnek tartunk«; és ennek alapján beterjesztett egy határozati javaslatot, a mely tiltakozik az alkotmányellenes kormányzás ellen. Tisza Kálmán akkori képviselő szintén beadott egy hasonló javaslatot, vita és szavazás volt; a szavazás eredménye lón, hogy Deák Ferencz javaslatát fogadták el. En csak azért hoztam ezt fel, hogy ezen preczedenssel is igazoljam eddig követett eljárásunkat. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.)