Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

"21. országos ülés 1905 a tanitó, ugy fog tánczolni, a hogy mi fütyülünk. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az sem áll, t. ház, hogy az állami népoktatás behozatalának pénzügyi akadályai volnának. A népoktatási költségek ma is a nép zsebébői kerülnek elő. Annak az adófizető polgárnak mindegy, akár hitfelekezeti adó C2iaién, akár községi pótadó czimén, akár pedig állami adó czimén fizeti a népoktatás költségeit. Járásomban van például egy olyan község, a mely egészen református hitfelekezetű; csak a földesura, a kié a községnek a fele, katholikus. A községnek felekezeti iskolája van és miután a népiskolának költségét felekezeti adóból fizetik, az a gazdag földesúr, a kié, mondom, a község fele, az iskolák felállításához, fentartásához egy fillérrel sem járul hozzá, míg hogyha behozzuk az állami népoktatást és minden adófizető polgárra adóforintja arányában vetjük ki a 8 vagy 10 °/

0-ékot — szakférfiaktól tudom, hogy 10% elég lenne, — akkor igenis helyes és igazságos lenne a népoktatás és ez a mellett megfelelne a magyar nemzet kívánalmainak, (Helyeslés a baloldalon.) Nagyon örülnék, ha ezen vitának az lenne az eredménye, hogy mindnyájan egyetértenénk abban, hogy a magyar nemzeti népoktatás ügyét csakis állami népoktatással lehet dűlőre vinni. (Zaj.) EEnök: Csendet kérek i Bozőky Árpád: Áttérek, t. ház, az önálló vámterület kérdésére. (Halljuk! balfelöl.) Tisza István miniszterelnök ur nem mondta ugyan világosan, azonban sejttette egy régebbi beszédében, hogy jó kiegyezést — már t. i. vámszövetséget — nem lehet csinálni akkor, ha Ausztriában parlamentarizmus van. Ismétlem, csak sejttette velünk, hogy akkor lehet jó kiegyezést csinálni, hogy ha amott azt a kiegyezést a 14. §• alapján léptetik életbe. Bzért az volt szándéka, hogy az 1867-diki törvénynek 25. §-át valami úton-módon megváltoztassa, Én ma is ugy látom a helyzetet, hogy a magyar állam és a vele ellentétes érdekű Ausztria nem csinálhat a magyarokra nézve jó kiegyezést akkor, hogy*> ha amott alkotmányosság van: ha amott parlamenti ellenőrzés alá kerül a mi kiegyezésünk. Ennek az volna a folyománya, hogy akkor ezt a 25. §-t hatályon kivül helyeznék. Azonban ezt nem szabad tenni, mert ebben a szakaszban van biztosítva Magyarország jövőjének függetlensége. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Bczóky Árpád: A ki ezt a szakaszt akarja hatályon kivül helyezni, annak nem lehet más a titkolt szándéka, mint az, hogy azokat a garancziákat, a melyek az 1867-iki törvényben foglaltatnak és a melyeknek czélja, hogy ha ma nem is, de a közel jövőben megérhessük Magyarország függetlenségét, az 1867-diki törvényből kiküszöbölje. Ezen szakaszt, ismétlem, nem szabad hatályon kivül helyezni, de még csak gondolni sem szabad erre. Ha a vámelkülönités jogállapotának alapjára helyezkedünk ós Magyarmájns 9-én, kedden. 213 országot külön vámterületnek, Ausztriát pedig vámkülföldnek tekintjük és ennek megfelelően csinálunk vámszerződést. . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bozóky Árpád: ... a mely szerződés nemzetközi szerződés lesz; olyan, a minőt pl. Oroszországgal kötünk, erre az esetre az a 25-ik §. nem lesz kiható. Erre az esetre ez a 25-ik §. nem szól, mert ez a szakasz csak közös ügyekről beszél, már pedig hogyha mi, mint önálló nemzet Ausztriával, esetleg az abszolút Ausztriával kötünk vámszerződést, akkor ezt a szakaszt nem kell alkalmaznunk, mert, mondom, erre e szakasz megalkotásakor nem is gondoltak, hanem jogunknál fogva, a melynél fogva az abszolút Oroszországgal is köthetünk szerződést, szerződésre léphetünk Ausztriával is. És ha ez igy van, akkor azt a kiegyezést, a melyet Széll Kálmán volt miniszterelnök ur megkötött — és a melyről azt mondják, hogy jó, a mit azonban nem tudok — nemzetközi szerződés alakjában megköthetünk a 25-ik §. mellőzésével, tehát akként, hogy itt a parlamentáris magyar állam elfogadja azt a nemzetközi szerződést, Ausztriában pedig a 14-ik §, alapján léptetik az életbe. És az ilyen szerződésben a magyar állam gazdasági érdekeit biztosithatjuk, de egy, a parlamentáris Ausztriával kötendő vámszövetségben már többet soha. Nem kell félni attól az önálló vámterűlettől, mert igen helyesen fejtette ki pártvezérünk, Kossuth Ferencz, hogy az önálló vámterületben még nincsen benn a vámháboru Ausztriával és megtehetjük azt, hogy Magyarország és Ausztria közt legalább átmenetileg ne legyenek vámvonalak, vámsorompók. Átmenetnek ez nagyon jó lenne és a nemzetnek az életét egyáltalában nem tenné koczkára, mint gróf Tisza István miniszterelnök ur mondta. Különben is mivel ijesztget bennünket a miniszterelnök ur? Azzal, hogy az önálló vámterület válságos helyzetbe hozza majd az országot. Mi annak az ijesztgetésnek nem hiszünk, nem ülünk fel, mert a miniszterelnök ur azóta, hogy miniszterelnök, folyton bebizonyította azt, hogy nem jó próféta, Majdnem minden számításában, minden jövendölésében csalódott, és azt hiszem, hogy ebben is csalódni fog. Az önálló vámterület nem fogja Magyarország végpusztulását jelenteni, hanem ellenkezőleg, gazdasági felvirágozását. Azonban ha én meg volnék is győződve arról, hogy az önálló vámterület káros erre az országra, még akkor is megszavaznám, mert tudom azt, hogy ez az első lépés a független nemzeti magyar állam kiépítésére. Ausztiát és Magyarországot nem valami közös érzelmi kapcsolat fűzi össze, hanem részünkről az, hogy muszáj. Ausztria részéről pedig a zsebkérdés. Mihelyest Ausztria és Magyarország között felállítják a vámsorompókat és pedig akként, hogy az egyúttal vámháborut is jelent, akkor azt hiszem, hogy egész Ausztriában általános lesz az Alldeuísch-mozgalom és azt