Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

214 21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. mondják majd az osztrákok: mi megyünk Németországhoz, a hol a mi ipariaknak majd tudnak piaczot teremteni és nem kínlódunk tovább Magyarországgal, Erre azonban mi még nem vagyunk elkészülve és épen azért nem is óhajtom a vámháborut Ausztriával, legalább ma még nem, hanem majd a jövőben, a mikor a nemzetet már megerősítettük, hogy a teljes függetlenségért harczolhasson, a mikor e tekintetben már minden aggodalom nélkül felvehetjük a fegyvert, igenis, erre az esetre már kívánom a vámháborut Ausztriával, hogy Ausztriától végre örökre és minden tekintetben megszabaduljunk. Nagy Ferencz t. képviselőtársam felhozta azt, hogy miért nem kívánjuk mi a progresszív adót, hiszen ő is kívánja. Én meg azt kérdezem tőle, hogy miért van ő azon a párton, a mely 1867 óta mind a mai napig oly adópolitikát követett, a mely szerint megvan ugyan a progresszív adó, csakhogy nem felfelé, hanem lefelé. Miért követi azt a pártot, a mely pl. a II, osztályú kereseti adónak rendkívül igazságtalan intézményét törvénybe iktatta, és Lukács László pénzügyminiszter urat, a ki öt évvel ezelőtt megígérte, hogy ezt a nagyon igazságtalan adót el fogja törültetni, miért nem figyelmezteti naponként arra, hogy ezt a II. osztályú kereseti adót törülje el? Nem szükséges a t. ház tagjainak magyaráznom, hogy mennyire igazságtalan ez a II. osztályú kereseti adó, valamint hogy menynyire igazságtalan a nagybirtokosoknak azon adókedvezménye, hogy csak fél pótadót fizetnek, mert tudják azt önök mindannyian. Csak Nagy Ferencz t. képviselőtársamat kérdezem, hogy azt a pártot, a mely ezen igazságtalan adórendszert csinálta és ma is követi, miért nem hagyja ott, miért nem jön ide közibénk? Felszólalásomnak utolsó tárgya lesz a kormány eddigi rendszerének bírálata. (Ralijuk! Hall juh!) Az eddigi kormányok mit csináltak ? Magyarország függetlenségét, államiságát évrőlévre, fokonként mindig alábbásták, a magyar államnak szuverenitását sok, nagyon sok intézményében elhomályosították, ugy hogy merem mondani, mindazon intézkedések, melyek az 1867-iki törvényben benne vannak és a melyek garancziát adnak vagy akarnak adni arra, hogy valamikor a független magyar állam felépíttessék, ugyanazon garancziálís intézmények már manapság egyetlenegy részükben sincsenek meg. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Bozóky Árpád; T. ház! A 67-es törvénynek 5. § ából, azután a 24. és 25. §-ából — nem akarom a t. házat untatni azzal, hogy azokat felolvasom — világosan kitűnik az, hogy a 67-iki országgyűlésnek az volt a czélja, hogy azért csinálja meg a közösügyeket, mert ő Felsége, a ki eddig abszolút fejedelme volt az osztrák örökös tartományoknak, ezeket abszolút hatalommal többé nem képviselheti; ott is felállíttatván a parlamentarizmus, a közösügyekre nézve szükség volt oly szervekről gondoskodni, hol a két állam egyes ügyei — közös és közös érdekű ügyei — felett tanácskozhassanak. A 25. §. világosan kimondja, hogy a közösügyekre és azok kezelési módjára a második alapfeltétel az, hogy a teljes alkotmányosság ő Felsége többi országaiban is életbelépjen, és továbbá azt mondja, hogy ez igy áll bármiféle közösügyekre vonatkozólag. Hát, t. báz, akkor, mikor Ausztriában a 14. §-szal kormányoznak, abban a pillanatban a teljes alkotmányosság, a miről ez a törvény szól, megszűnt; abban a pillanatban az összes közösügyeket, közös minisztériumokat meg kellett volna szüntetni, a delegácziók életét ki kellett volna oltani; abban a pillanatban meg kellett volna a közös vámterületet szüntetni. Ezt a törvény világosan rendeli, És ezt nem. csinálták meg. De nemcsak hogy meg nem csinálták, hanem megcsinálták a közös vámterületet a kiegyezési törvény 68. §-a ellenére a nélkül, hogy a tízévenként lejáró szerződést Ausztriával megújítottuk volna. Hát, t. ház, az a garancziálís rész, a mi abban a 67-es törvényben benne van, a szabadelvűpártnak sáfárkodása folytán ma sincsen megtartva. Hiába gondoskodott bölcsen az önök által annyira magasztalt államférfiú, Deák Ferencz a messze jövőben Magyarország függetlenségének kiépítéséről: önöknek ebbeli magatartása teszi lehetetlenné, hogy ez csakugyan kiépíttethessék, (Zaj.) Elnök (csenget) •' Csendet kérek! Bozóky Árpád: T. ház! A magyar nemzet alkotmányának egyik legszebb virága, legszebb intézménye az adó- és ujonczmegajánlási jog. Hogy erre nekünk szükségünk van, ezt mutatja a történelem; mert hiszen nem akarjuk mi minduntalan vérünket ontani akkor, mikor as osztrák császár a magyar alkotmányból annak egyik vagy másik részét el akarja venni; nem akarjuk mi a honfiakat azért harczba küldeni, hogy az osztrák császárral szemben megvédjük a magyar alkotmányt. Nem lehet a magyar nemzetnek kötelessége és feladata az, hogy uralkodójával szemben lépten-nyomon, évről-évre vérontással védje meg a magyar alkotmányt. Hanem nekünk az a kötelességünk, hogy némely esetben, a mikor nem kívántatik a fegyveres vérontás, az adó- és ujonczmegtagadási jogot vegyük igénybe. És ezzel már igen sokat ért el a magyar nemzet. Ha nem is mindent, de elérte legalább azt, hogy ugy a hogy, még megvan a magyar alkotmány, Tisza István miniszterelnök ur ezt a jogot akarta elhomályosítani. Erre nézve kétségbe vonhatlan példákat hozok fel. Először itt van az 1867. évi X. törvényczikk, mely azt mondja, hogy megajánlás nélkül adót kivetni és beszedni nem szabad. Ezt a t. miniszterelnök ur ugy értelmezi, hogy adót kivetni nem szabad, de ha valaki önkéntesen fizet, el lehet fogadni. Voltak törvényhatóságok, a melyek a meg nem szavazott adót