Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-13

76 13. oi szagos ülés 1905 április 13-án, csütörtökön. nemzeti életünk történetén át egyik legfenségesebb hŐBe (Élénk helyeslés és tetszés balról és a "középen.) rebellis volt, perduellis volt, a valóságos szabadságnak ellensége volt, Ezt kimondta az a többség. Hát vájjon nyolcz évvel később, vagy akár 13 évvel később, mikor megint országgyűlés volt, vagy 26 évvel később, sőt akár most, 190 esztendő múlva is nincs-e jogában a többségnek azt mondani, hogy az a többség, a mely azt kimondta, vak volt, bolond volt, áruló volt, ostoba volt? (Elénk helyeslés és taps balról és a középen.) Markos Gyula: Nem bolondok, hanem okos gazemberek voltak! (Zaj balról.) Hock János: El kell törölni azt a törvényt. (Helyeslés a középen.) Eötvös Károly: Ezt megtenni a mai többségnek nemzetének bizalma iránt való hű kötelességénél fogva jogában áll, a mint hogy sohasem engedem kétségbe vonni komoly férfiak részéről, hogy jogában nem állana. Ha pedig ez jogában áll a 190 év előtti többséggel szemben, akkor jogában kell hogy álljon a három-négy hónappal ezelőtti többséggel szemben is. (Élénk helyeslés balról és a középen.) Kétségtelen, lesznek, a kik abban a véleményben vannak, hogy ez az indítvány most elkésett, idejét multa; ennek az indítványnak korábban, a maga idejében kellett volna megtörténnie; időszerűtlen, alkalomszerűtlen és inopportunus. De, t. ház, minden opportunitá.i és inopportunitási kérdésben felmerül a lehetőség és a lehetetlenség kérdése. Én ugy tudom, de ezt szentül tudom ám — hogy a múlt országgyűlésen a tényleges állapotok szerint ebben a kérdésben nyilatkozni nem volt alkalom. Arról, a mi november 18-án történt, nem szólhattunk deczember 13-ig, mert nem volt országgyűlés, a királyi leirat elnapolta. Deczember 13-án nem szólhattunk azért, mert karhatalmi erők voltak itt, a kik ellen védekezni kellett. (Derültség jobbfelöl. Zaj. Ugy van! balról és a középen.) Három vagy négy napig tartottak az ülések, s mire belemelegedhettünk volna a kérdésbe, mire módunk, alkalmunk lett volna nyilatkozni ebben a kérdésben, azt tárgyalni, megvizsgálni és megfontolni, akkorra megint elnapoltatott királyi kézirattal az országgyűlés, Deczember 27-én vagy 28-án összejöttünk ismét, de mielőtt a kérdést tárgyalhattuk volna, az országgyűlést királyi leirattal megint elnapolták január 4-ig. Január 4-én pedig megint nem tárgyalhattuk a kérdést, mert már akkor a király ő Felsége egyszerűen szétoszlatott, szétkergetett bennünket, feloszlatta az egész országgyűlést. De akár időszerű, akár időszerűtlen ennek a kérdésnek mostan való tárgyalása, az bizonyos, hogy a választás előtt nem volt idő és mód ennek tárgyalására. Összejött az uj országgyűlés. Régen együtt vagyunk már, régen nem dolgozunk mi semmit. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De talán nem szükséges azokra az okokra rámutatnom, a melyeket pl. a t. miniszterelnök ur sokkal jobban ismer, mint én, de a melyeket nagyjából én is ismerek és mindenki ismer, hogy miért vagyunk mi tehetetlenségre, munkátlanságra kárhoztatva. Itt a nemzet bizalmának letéteményesei az uj többség, az uj képviselőház. Február 14-ike óta most már ide-oda két hónap telt el, s még eddig nem tehettünk semmit; nem tehettünk semmit azért, mert egy nagy kérdés áll előttünk: a nemzet többsége bizalmának megfelelő kormány alakitása, és egy másik nagy kérdés áll előttünk: ő Felségére, öreg királyunkra való tekintet és gyöngédség. Ezek voltak azok az indokok, a melyek miatt eltelt az idő, a nélkül, hogy mi ebhez a kérdéshez hozzászólhattunk volna. De abból, hogy eddig nem szólhattunk hozzá, sok minden köretkezhetik, de az nem, hogy tehát ezentúl nincs értelme ezen kérdés tárgyalásának, hogy tehát most se szóljunk hozzá. Oly dolgok történtek 1904 november 18-kán és deczember 13-án, a melyek felett hallgatással átsiklani nem lehet, a melyeket el nem felejthetünk, a melyeket meg kell birálnunk és meg kell Ítélnünk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az a törvényhozás, a mely ezt elmulasztaná, saját komolyságáról és méltóságáról mondana le. (Ugy van! Igaz! balról.) Azután a mi az opportunizmust illeti, — hát igenis, az opportunizmus nagy dolog, czélszerű, szükséges dolog politikai intézkedéseknél, politikai kérdésekben. De midőn arról van szó, hogy a nemzet ellen saját tisztviselői követtek el törvénysértést, akkor meg kell vizsgálni, meg kell bírálni és meg kell Ítélni, akkor az opportunizmus alkalmazásának nincsen helye, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) akkor az opportunizmus, az elhallgatás, átsiklás és a dolgok elrejtése azt jelentené, hogy: mi is hallgatunk, tehát ti is hallgassatok. De nekünk nincs okunk ettől félnünk, nekünk jogunkban és módunkban áll a nemzet elé nyíltan és bátran odaállani és azt mondani: a mit hibáztunk, vétettünk vagy mulasztottunk, álljanak elő vele ők; de a mit ők vétettek, ők hibáztak és mulasztottak a nemzet ellen, az alkotmány és a törvényhozás függetlensége ellen, azt meg kell birálnunk és meg kell Ítélnünk. (Helyeslés a baloldalon.) Megfogjuk cselekedni. De aztán van egy mellékes indok. Kellemetlen dolog ennek az indoknak a fejtegetése. Nem kellemes, de kötelesség. A betegség is rossz, de annak gyógyítása is néha kellemetlen ós mégis meg kell tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt kérdem: hogy miért ül itt ez a kormány még mindig. (Derültség és helyeslés a középen és a baloldalon.) Mit keresnek ezek a férfiak itt mint a nemzet kormányzói, mint annak elsőrangú tisztviselői? Hiszen a mi felfogásunk szerint, a mely nálunk már nemzedékek óta meggyökeresedett és a mely felfogás megfelel a nemzet érdekének nekik itt már helyük nincsen. (Igaz!