Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-13

13. országos ülés WU5 április 13-án, csütörtökön. 75 13-án elkövetett cselekvények kárhoztatása és elitélése iránt. A házszabályok 199, §-a értelmében Eötvös Károly képviselő urat illeti a sző. (Helyeslés.) Eötvös Károly: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az elnöki kijelentés szerint tisztemben áll tegnap benyújtott indítványomat indokolni. Az indokolásban rövid lehetek, minthogy indítványom indokolása magában a kinyomtatott indítvány-szövegben benne van már. Mind a mellett, ámbár a tüzetes indokolástól e miatt felmentve érezhetném magamat, némely téves nézetek eloszlatására és bizonyos nem érdektelen körülményekre, a melyek indítványommal összefüggenek, a lehető legrövidebben ki kell terjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) A múlt év november 18-íki és deczember 13-iki képviselőbázi jelenetek után és azokra való tekintette] az országgyűlés előtt kétféle intézkedés szüksége merült fel. Az egyik inkább közjogi természetű, a másik inkább politikai, személyi természetű. Az egyik intézkedésnek az volt a hivatása vagy czélja, hogy ha netalán valamely közjogi természetű tény törtónt november 18-án és deczember 13-án, azt jogforrásnak soha semmiféle fonák felfogás se segítse elfogadni, (Ugy van! a baloldalon.) az törvénykönyvünkből, törvénykönyvünk mellékleteinek minden lapjából örökre és végleg kitöröltessék, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) az semmisnek és joghatálytalannak jelentessék ki. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez megtörtént. Szükséges és elengedhetetlen volt ez a választások eredménye után ; szükséges és elengedhetetlen volt az elnöki kijelentések után is, a melyek az elnöki mag&3 helyről történtek. A másik intézkedés nézetem és azon férfiak nézete szerint, a kikkel egyetértek ebben a tekintetben, szükséges volt azért, hogy ha azokban az eseményekben, a melyek november 18-án és deczember 13-án történtek, elkövettetett valamely vétség; ha azokban megsértetett a nemzet vagy ennek méltósága; ha merénylet követtetett el a törvényhozás függetlensége és a képviselők politikai szabadsága és függetlensége ellen : azok, a kik a vétséget elkövették, a képviselőház ítéletét el ne kerülhessék, {Elénk helyeslés.) mert ha elkerülhetik, akkor a törvényhozás a maga tisztító munkáját csak félig teljesiti, de talán még félig sem. Meg kell tehát a képviselőháznak bírálnia azt, hogy mi történt; hogy a mi történt, van-e abban a nemzet ellen sértés, van-e a törvényhozás tagjai vagy a kormány egyes tagjai részéről vétség, miben áll az, a törvényhozás miként gyakorolja megtorló jogát azokkal szemben ? Az a megtorló jog, miként indítványom indokolásában benne van, lehet sújtó, lehet elítélő, következéseiben lehet teljesen felmentő is. De akár az egyik, akár a másik, magának a képviselőháznak tisztán kell látnia, hogy akár ha itél, akár ha felment, ha megkegyelmez, ne vaktában tegye azt, hanem a dolgok ismeretének teljességében. Indítványom ellen felhozható nem egy kifogás ; közbeszélgetésekben, a sajtóban fel is hoztak nem egyet; ki lehetünk téve annak, hogy mikor az indítvány tárgyalásra kerül, azokat a kifogásokat felhozzák itt is. A legelső és legtermészetesebb, mintegy önként kínálkozó kifogás az, hogy egyik országgyűlés miként ítélkezhessek a másik felett, egyik többség miként Ítélkezhessek a másik felett. Ha váltakozik a többség, a mint váltakoznak az országgyűlések is, ez arra a fonák állapotra vezethetne bennünket, hogy egyik többség a másik felett folyton itélőszéket ülve, játékká tenné a törvényhozást. Ez a kifogás, ez az észrevétel, ez a bírálat az inditványnyal szemben mintegy önként kínálkozik. Azonban, t. képviselőház, ennek a felfogásnak erkölcsi tartalma nincsen. Hiszen maga az a kérdés, hogy az egyik országgyűlés a másik felett itélkezhetik-e vagy sem, egészen üres kérdés, mert hiszen minden országgyűlésnek teljesítenie kell a maga feladatát, már pedig minden országgyűlés feladatai közé tartozik elődei sok intézkedéseinek javítása, módosítása, változtatása, eltörlése, magyarázata. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az a körülmény, hogy egyik országgyűlés a másikról határoz, Ítélkezik vagy bírálatot mond, már az országgyűlés természete, a törvényhozás legbensőbb lényege szerint nem létezik; üres kérdés az, nem egyéb, mint elmebeli játék. Az, hogy egyik többség a másik felett itélkezhetik-e vagy nem, összefügg voltaképen azzal a kérdéssel, hogy egyik országgyűlés mondhat-e ítéletet a másik felett. Ha az egyik többség nem mondhatna ítéletet a másik felett, akkor mire való volt az uj választás, akkor mit ér annak politikai és erkölcsi eredménye? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Akkor mit jelent az a királyi szó, hogy döntsön a nemzet? Akkor mit jelent a kormánynak — a múlt országgyűlés kormányának, fájdalom, még a mai nap kormányának is — fennen hirdetett az az elve, hogy kiállunk oda a térre, várjuk a döntő ítéletet, a mely titeket el fog tiporni. Hát akkor mit jelent a nemzet elhatározása és mi a rendeltetése, czélja, létezési joga ennek a többségnek ? A kérdést erről a pusztán alaki oldaláról megítélni nem lehet és nem is szabad. Csak egy példát hozok fel. Törvényhozásunk történetében volt ezelőtt 190 évvel egy országgyűlés, a melynek többsége szinte megfoghatatlan módon ugy alakult, — ennek megvizsgálásába ma is érdemes volna belemenni, mert mai időnkre, viszonyainkra is komoly, elijesztő, de minden tekintetben feltétlenül tanulságos lenne megismerni a módot, a melyen létrejött az a többség — hogy azt mondta, hogy II. Rákóczi Ferencz fejedelmünk, szabadsági és függetlenségi harczainknak egész 10*