Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-12

64 12. országos ülés 1905 április 12-én, szerdán. ha másként a kellő rend és nyugalom be nem következik, bezárja az ülést, s otthagyja székét, Karhatalom, s esetleg nemzetőrség felett az elnök csak akkor rendelkezhetik, ha a képviselőház sérthetetlenségét, s a képviselők szabadságát kívülről fenyegeti megtámadás. (Élénk helyeslés balról.) De nem is okos ez a mentegetőzés. Hiszen november 18-ika óta nem is volt országos ülés, s az elnapolás után deczember 13-án lett volna az első ülés, s ezen már az ülés előtt elhelyezkedtek a karhatalmi erők. Tehát oly időben helyezkedtek el, a mikor huszonnégy napi szünet után az első ülés- lett volna, de még az sem kezdődött meg; a mikor még tehát sejteni sem lehetett, hogy a tanácskozási rend megzavartatnék. Ha tehát rendzavarás nem történt, de egyáltalán eddig nem is történhetett: miért kellett karhatalmi erőt alkalmazni? Mi ellen és ki ellen? (Felkiáltások: A lelkiismeretük ellen! A szabadság ellen!) Más czélja nem lehetett az elnöknek, mint a képviselők fenyegetése, s akarva, nem akarva, a képviselőház függetlenségének megsértése. A miniszterelnök, gróf Tisza István és társai főleg képviselőházon kivüli beszédeikben még két mentségre hivatkoznak. Az egyik az, hogy a házszabály nem törvény, s a házszabálysértés nem törvénysértés. De ez a mentség elvileg még rosszabb, mint maga a vétkes cselekmény. A házszabály alakilag nem törvény ugyan, hanem igenis törvényerejű szokás és törvényerejű szabályrendelet, még pedig alkotmányunk és törvényeink értelmében a legfontosabb. Hiszen a házszabályok megsértésével semmiféle törvény alkotmányos módon egyáltalán nem alkotható. (Ugy van! balról.) De még alakilag is ép oly kötelező ereje és joghatálya van, mint minden törvénynek, a mint ez a Hármas Könyv Élőbeszédének 8. ez. 1. §-a és 11. ez. 5. §-a és az 1869, évi IV. t.-cz. 19. §-a szerint kétségtelen. A másik mentség, a melyre hivatkoznak, a salus publica: — mint mondják, az obstrukczió meggátlása. Azonban eltekintve attól, hogy az 1904-ik év a törvények alkotásában a leggyümölcsözőbb évek közt is első helyen áll, ledérség nélkül tehát ez év eleje óta obstrukczióról beszélni se lehet; — és eltekintve attól, hogy az obstrukezió biztosan csak ugy gátolható meg, ha annak valódi okai megszüntettetnek: a salus publica az államnak a törvények végrehajtására hivatott köztisztviselői által a törvények megsértésére és az alkotmány megszegésére se ok, se mentség soha nem lehet, hiszen épen a törvények hü megtartása, s az alkotmány tisztelete a legfőbb salus publica. Fennálló törvényekkel, s törvényerejű szokással szemben a salus publica felismerésére csupán a törvényhozó hatalom a maga egészében illetékes, senki más. A kik megszegték az alkotmányt, azzal is védekeztek, hogy ezt csak egyszer, csak egyetlenegyszer cselekedték. E védekezés nem jóhiszemű, s tartalmára nézve valótlan és erkölcstelen is, (Zajos helyeslés balról.) mert a ki az alkotmánysértés álláspontjára helyezkedik, s azon megmarad : az folyton és következetesen sérti az alkotmányt, folyton és következetesen megtöri a jogfolytonosságot. A meglepett, sőt megbotránkozott képviselők hiven és nyomban teljesítették hazafi kötelességüket. Tanakodás nélkül kereken felhívták a karhatalmi egyéneket, hogy mint idegenek, s jogtalanul betolakodók: hagyják el az országos tanácskozás termét. A mikor pedig az ismételt felhívásra sem távoztak: erővel eltávolították őket. S egyúttal az alkotmány szegő elnök által használt széket és elnöki emelvényt nyomban megsemmisítették. Intő például jövendőre, s nemes tanulságul mindenkorra, s minden nemzedék számára. A pillanatnyi késedelem is ártalmas lett volna nemzetünkre. A ki elkövette azt, hogy a képviselőház tudta, s előzetes beleegyezése nélkül karhatalmi erőt ültetett orvul és alattomban az országos ülés tanácskozó termébe: az, ha nyomban meg nem torolják, elkövetheti azt is, hogy fegyveres erőt ültet oda. Kubik Béla: Képes mindenre! Hammersberg László jegyző (tovább olvassa) : Hova lesz akkor a szólásszabadság? Hova a törvényhozás szabadsága és függetlensége? Hova az alkotmány szentsége és üdvös volta? — Ha egyrészről szent ós sérthetetlen fenségben és magasságban ül trónusán a királyi felség, s felségét a nemzet hűségén felül a törvények minden szigora védelmezi, s másrészről karhatalmi erők fenyegető jelenlétével árnyékolják be és ala csonyitják le a nép előtt saját választott képviselőinek törvényhozó gyülekezetét: minő erkölcsi hatást gyakorol e látvány mindenfelé ? Hova lesz akkor a király és nemzet egymás mellett élő egyenlő joga és erkölcsi hatalma ? De hova lesz a nemzet becsülete? így áll a tény. Ugy kezdődött, s ugy folyt le, a miként előadtuk. Benső természetét, s alkotmányjogi fontosságát híven vázoltuk. S most másodsorban ki kell terjeszkednünk arra a kérdésre: kik és mily részességgel, s a felelősség mily mértékével követték el azt a tényt? A november 18-iki alkotmányszegés fő tettese Perczel Dezső, képviselőházi elnök. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) A deczember 13-iki alkotmányszegés fő tettese ugyanő és vele együttesen Csávossy Béla háznagy. Bármiként nevezzék a karhatalmi erőül szolgáló egyéneket: ezeket a képviselőház tudta nélkül felfogadni, s a képviselők tanácskozó termében elhelyezni oly cselekmény, a melyért első sorban a képviselőház elnöke és háznagya felelős. Ha más cselekedte volna is: az ő alkotmányos tisztük volt ezt meggátolni, s a képviselőháznak előre bejelenteni. De a legsúlyosabb felelősség terheli gróf Tisza István miniszterelnököt is, a ki köztudat szerint ugy a képviselőházban, mint azon kivül