Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. 4Ü5 szám helyes, 1500 s néhány millió korona. Csak azt a csekélységet felejtette el a képviselő ur, hogy mennyi idő alatt. Polónyi Géza: Mondtam, hogy egy lusztrum alatt; talán nem tetszik érteni, mi az ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Tehát körülbelül 70 millió korona évenként, Mondom, én nem tudom, biztos-e ez a szám, de megengedem és akczeptálom. De azt mindnyájan tudjuk, hogy az osztrák bevitel Magyarországba nagyobb értéket képvisel, mint a magyar kivitel Ausztriába. Azután ehhez azt a következtetést fűzi, hogy már most beszéljünk az osztrákokkal okosan. Mi követeljük magunknak, hogy a mi összes kivitelünk Ausztriába vámmentes legyen, beeresztünk ugyanannyi értékű árut Ausztriából vámmentesen, de kipéczézünk egy pár iparczikket, a melynek forgalma a különbözetnek felel meg és megvámoljuk. Hát igazán azt hiszik a t. képviselő urak, hogy lehet ilyen módon egy más állammal szemben fellépni, hogy lehet ilyen módon tárgyalni valakivel? Gondolják meg a képviselő urak, mi eddig két szerződésre vonatkozólag fejeztük be a tárgyalásokat: Olaszországgal és a német birodalommal. Mind a két állammal olyan a közgazdasági helyzet, hogy a mi kivitelünk azokba az államokba tetemesen túlhaladja azoknak bevitelét. Nem mondom, hogy ilyenkor nem szokás bizonyos pontig elővenni azt az érvet a másiknak sarokbaszoritására, hogy hiszen te nagyobb mértékben vagy érdekelve. Ezek olyan dialektikai, mellékes sallangjai a tárgyalásnak, a melyeket senki sem vesz komolyan, mert hiszen az evidens, hogy akár nagyobb, akár kisebb egyik államnak forgalma mint a másiké, érdekelve van mind a kettő; nagyon sokszor nem is az abszolút szám magassága irányadó; de hogy milyen természetű czikkről van szó, olyanról-e, a mely ha azt a specziális piaczot elveszti, egy más piaczon csak sokkal rosszabb árak mellett érvényesülhet. Nagyon furcsán néztünk volna az olasz és német kormány szemébe, ha ők ezzel a naiv követeléssel léptek volna fel, hogy ők kedvezményeket adnak nekünk addig .a határig, a meddig az ő bevitelük hozzánk jön, a többivel azután mi ne törődjünk, azzal ők elbánnak belátásuk szerint. Posgay Miklós: Még utóbb ki fog tűnni, hogy ez a nagy többség hülyékből áll és csak a bukott minisztérium az okos. (Élénk derültség joliifelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Az olasz és a német kormánytól távol állott ilyen naivitásokkal jönni hozzánk és megvallom, a mi közéletünk reputácziója érdekében óhajtanám, hogy mi se jöjjünk ilyen naivitásokkal elő. Ha erre az alapra helyezkedünk, a mi magában véve lehetséges, akkor nem az lesz a kérdés, hogy mit bocsássunk be kölcsönösen vámmentesen, hanem az lesz a kérdés, hogy milyen fontossággal fog birni az a vám, a melyet mi alkalmazunk bizonyos osztrák iparczikkekre és a mérleget ott fog kelleni keresni és felállítani, hogy milyen mértékű legyen az a megvámolás, a melyet az osztrákok fognak velünk szemben alkalmazni. Be fog állani tehát az az eset, hogy egy bizonyos része — kisebb vagy nagyobb része — a két ország közötti forgalomnak vámmentes lesz, a másik ré3ze meg fog vámoltatni, és akkor ugy fog állani a dolog, hogy mentől nagyobb lesz ez a megvámolási perczent, annál nagyobbak lesznek természetesen azok a károsodások, a melyekben a mi mezőgazdaságunk részesedni fog. Mentől kisebb lesz a megvámolandó czikkek hányada, annál kisebb lesz ez a károsodás, de annál kisebb lesz az egész külön vámterületnek tartalma és közgazdasági fontossága, ugy, hogy a végén azután nagyon félek tőle, hogy nem marad egyéb némi kis tessék-lássék különállási sallangnál, a mely mellett a képviselő urak — és ezt jobban teszik, mintha igazán megcsinálnák a külön vámterületet — mégis, ha talán bizonyos más czégér alatt, de hazahozzák az ország számára azt, a mit meg tudnak menteni a közös vámterületnek gazdasági előnyeiből. De menjünk tovább és nézzük, hogy ki viselné az Ausztriában mezőgazdasági terményeinkre vetett vámot. - A képviselő ur is most annak a nézetének adott kifejezést, hogy a fogyasztó fogja viselni. Hogy áll a dolog? Mindazon czikkekre nézve, a melyeket mi Ausztriába ugy vihetünk be, hogy a véd vám érvényesül, t. i. a közös vám* terület védvámja, ma az árhatárt megállapítja a mi versenytársaink számára lehetséges ár; t. i. az osztrák piaczon annyi lesz az ár, a mennyit mezőgazdasági terményeinkért fizetnek, s a mely ár mellett megkaphatja Ausztria más versenyző államtól is a terményeket, vagy mondjuk: egy hajszállal olcsóbb. Polónyi Géza: Plusz-vám! Gr. Tisza István miniszterelnök: A vám benne van! Vagyis az a költség, a mibe az orosz, a szerb, a román mezőgazdának kerül a maga terményét elszállítani, a vám az elszállítási költség megfizetése után szabja meg az árat. Ha most azt a vámot, a mit eddig ki nem fizettünk, kivetik ránk is, ezzel a helyzet a fogyasztóra nézve semmit sem változik, mert eddig sem mi határoztuk meg az árt, hanem a nemzetközi konjunktúrák, a min egy jottát sem fog változtatni az, hogy ha velünk szemben is érvényesül a vám. A fogyasztóra nézve tehát marad a vám, a mi volt. A különbség csak az, hogy míg eddig a magyar termények után fizetett ár a magyar termelők zsebébe ment, most annak egy része mint vám, az osztrák kincstár zsebébe fog menni. Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ez nem áll! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez olyan