Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

404 53. országos ülés 1305 májas 31-én, szerdán. mentumot, hogy miért ne lehessen a közös vámterület számára kidolgozott autonóm vámtarifa alkalmas a külön magyar vámterület számára. Polónyi Géza: Átdolgozással! Gr. Tisza István miniszterelnök: Megvallom, zavarban vagyok, hogy hol kezdjem az argumentácziót, mert hiszen mégis csak természetes dolog, hogy minden vámtarifa, ha érdemes erre a névre, hű tükre és képe azon terület specziális viszonyainak, a melynek számára készült és exponense annak a közgazdasági politikának, a melyet ezen a területen az, a ki annak a területnek politikáját irányítja, követni akar. (ffelyeslés jobbfelöl.) Ha tehát Magyarország számára csinálunk autonóm vámtanfát, akkor az egész vonalon minden egyes tételnél egyfelől csakis és kizárólag a magyar viszonyokat ktll venni, másfelől beleképzelni mngunkat és ráhelyezkednünk arra a helyzetre, a melyben az ország a külön vámterület alapján lesz és akkor meghatározni minden egjes csoportjánál a fontosabb áruknak, hogy bol, kivel szemben, minő akczióra akarnak fegyverkezni. Ez a feladat totó coelo más, ha a magyar külön vámterület számára akarok dolgozni, vagy ha a közös vámterület számára akarok dolgozni, ugy, hogy ha most valóban komolyan külön autonóm vámtarifát akarnak a képviselő urak csinálni, akkor «• vámtarifa összes tételein keresztül tételről-tételre a szakemberek beható meghallgatása után kell a vámtóteleket meghatározni. (Felkiáltások bah felöl: Természetes!) Ha pedig ez természetes, akkor nagyon keményen dolgozzanak, hogy három esztendő alatt elkészüljenek. (Ellenmondás balfelől.) Polónyi Géza: Széll Kálmán megmondotta, hogy három hét alatt megcsinálja! Kérdezze meg Dániel Ernőt! Az is csinált! Mennyi idő alatt csinálta meg? Gr. Tisza István miniszterelnök: Talán jó lesz, ha megkérdezi a képviselő ur, hogy a német birodalmi kormány meddig dolgozott az ő vámtarifáján. Polónyi Géza: Az más. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hiszen nem arról van sző, én most már értem, hogy tulajdonképen miről van szó. A képviselő urak egy kísérletet óhajtanának tenni, a melylyel tulajdonképen fentartanák a közös vámterületet. Polónyi Géza: Ki mondja? Gr. Tisza István miniszterelnök: A külön vámterület formái közt és egy kiegészítéssel. Mert hiszen az én t. barátom, Kossuth Ferencz második beszédében egészen világosan megmagyarázta, hogy ő kívánja . . . Polónyi Géza: Sohasem mondta, hogy fenn akarja tartani a közös vámterületet! Gr. Tisza István miniszterelnök: Persze, hogy nem mondta, de ón mondom. Polónyi Géza: Ez ráfogás! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez igaz, csakhogy az urak nem mondják. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon, Zaj hal felöl. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Mit akarnak a képviselő urak? Az urak csinálnak egy vámtarifát, a melyik majdnem teljesen, tételei legnagyobb részében ugyanaz legyen, mint a mely Ausztriában van, a melyet a külföldi szerződések szempontjából elfogadtak. Azután Ausztria és Magyarország berendezkedik ugy, — és ez az, a mivel kiegészítik és megpótolják a közös vámterület gondolatát, vagy mondjuk: a mivel ellentétben állanak a közös vámterület gondolatával — hogy kiegészítenék Ausztriával kötendő olyan kiegyezéssel, a melyben a két ország közti forgalom tárgyát képező czikkek legnagyobb része vámmentes lenne és csak egy pár ausztriai iparczikkre vetnének vámot a magyar iparfejlesztés szempontjából. (Mozgás balfelől.) Itt van Kossuth beszéde. Polónyi Géza: Ez is egy lehetőség! Gr. Tisza István miniszterelnök: Már most nézzük ezt a kérdést. A képviselő ur hosszasan foglalkozott azzal a kérdéssel, lehet-e oly szerződésre lépnünk Ausztriával, a melyre a többi külállamok a legkedvezményezettebb klauzulát alkalmazni nem kívánják. Es itt megjegyzem, és ennyiben keverek közjogi momentumot a dologba, azt már épen közjogi szempontból a legnagyobb mértékben aggályosnak tartanám, hogy a képviselő urak erre az útra lépjenek, mert azt keresztülvinni, hogy a külállamok akczeptálják azt, hogy nekünk Ausztriával oly szerződésünk van, melyet ők magukra nézve zsinórmértékül nem követelnek és melynek kedvezményeiben részesülni nem kívánnak, csak akkor lehet, ha megértetjük velük azt, hogy az nem kereskedelmi szerződés a szó nemzetközi értelmében, hanem itt egy birodalom két része között közbenső vámvonal állíttatik fel. (Felkiáltások, balfelől: Ki mondja?) Ez a dolog logikája, máskép bele nem megy a külföld. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A különbség az, hogy vámszövetséget köthetünk egymással állami szuverenitásunk minden elhomályositása nélkül, mert vámszövetségre léphetünk Németországgal, Romániával vagy más tőlünk teljesen idegen állammal. Ezt a második módját a szerződéskötésnek azonban csak oly módon tudjuk a külfölddel keresztülvinni, mely azután csakugyan a legnagyobb mértékben homályt vet állami különállásunkra és szuverenitásunkra. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon,) Nézzük a dolgot gazdaságilag. Ugy Kossuth t. barátom nyilatkozatában, mint az utoljára hallott beszédben is felmerül a mérleg teóriája. Azt mondja Kossuth t. barátom is, hogy Ausztriából nagyobb értékű iparczikk jön be Magyarországba, mint a mennyit az általunk Ausztriába kivitt nyerstermények értéke képvisel. Mellesleg megjegyzem, ez teljesen igy van. Én nem tudom biztosan, de szívesen elhiszem, hogy a Laehne képviselőtársam által felhozott