Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-33
396 33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. ráczióját vitték keresztül Ausztriában, a czukorfogyaszlási adó felemelésére mily óriási, mily nagy forrongás tört ki Ausztriában. Azt hiszi a t. miniszter ur, Hogy a csehországi iparnak nincs feltétlenül szüksége a magyar nyerstermékekre ? Hogy nincs szüksége a magyar búzára, a melyről ön elég botorul olyan súlyos Ítéletet mondott, a milyent nem volna szabad miniszteri székből mondani? Hogy helyesen fejezzem ki magamat, a t. miniszter ur szavait akarom idézni. Azt mondta, hogy a magyar búza jobb minőségéről jobb nem beszélni. Ha egyéb bűnt nem követett volna is el a t. miniszter ur, mint ezt az egyet, ezért megérdemelte volna, ha többség ülne is a háta mögött, hogy arról a helyről távozzék. A t. kereskedelemügyi miniszter ur tudhatná, hogy nincs igaza ; mert a magyar búza sikértartalma és lisztanyag előállítására való kvalitása olyan, a melyet mindenütt a világon elsőrendűnek ismertek el Parisban is, a hol ezelőtt douze marques jelzéssel külömböztették meg a legjobbikát. ( Ugy van ! balfelöl.) Csakis akkor szorult ki a magyar búza a párisi piaczról, a mikor azt a román búzával való keveréssel diskvalifikálták. Nem elég, hogy keresztülvittek törvényhozási intézkedéseket, a melyekkel diskvalifikálták a magyar búza értékét, hanem most már a kormányszékből is akarják hirdetni, hogy arról még jobb nem is beszélni, mintha a magyar búza jobb lenne. Ez, t. ház, nem hazafias dolog. (Ugy van! balfelöl.) De hogy ennél a témánál még megállják egy kissé, a t. miniszter urnak statisztikai fogalmait akarom kissé illusztrálni. Felhozta, hogy Magyarországon 1892 óta mennyire emelkedett az iparos-osztály, hogy 600.000 ről felszaporodott 1,600.000 re. A statisztikai komparáczió kérdésében akarok eszmecserét folytatni a t. miniszter úrral. Nézze csak a t. miniszter ur, a statisztikával ugy van az ember, hogy attól függ, hogy milyen alapszámot kompareál; mert ha pl. Magyarországon csak egy gyártelep van 1892-ben, 1903-ban pedig már kettő, akkor Magyarországon 100 perczenttel emelkedett a gyáripar. (Derültség balfelöl.) Ha pedig 10 gyár emelkedett, akkor már 1000°/ 0-kal emelkedett. Magyarországon nem volt iparos, könnyű volt tehát 85%-ra emelkednie, mert ha még kevesebb lett volna 1892-ben az iparos, akkor még óriásibb lett volna az emelkedés. Az a kérdés, t. miniszter ur, hogy az az 1,600.000, a melyben már a pinczérek, hordárok stb. benne vannak, milyen arányszámot mutat a nemzet munkaképes és kereső rétegével szemben ? Akkor azt fogja találni a t. miniszter ur, hogy igen, emelkedett, mert nem volt semmi, de ebből arra következtetni, hogy most már nem kell külön vámterület, mert 85%-kal emelkedett a semmi, ez szemfényvesztés. (Igaz! Ugy van! balfelöl) Ilyen statisztikai tudománynyal ne tessék előállni, mert erre én azt felelem, hogy állítsa össze statisztikailag, hogy 1892 óta 1903-ig, Ausztriában mennyit emelkedett az ipar. És vegye tudomásul a t. miniszter ur, hogy abban az iparban, a melynek emelkedését ön 85%-ra számítja, benne van a hála Istennek szerencsésen emelkedett agrárizmussal kapcsolatos malomipar, czukoripar, szeszipar és dohányipar. Ez nem a gyári és kézműipar kérdése, a mely fogyasztaná az agrárizmusnak egyéb termékeit, ez nem az az ipar, a mely megmentené Magyarországot attól, hogy Ausztriának adófizetője legyen. Az a kereskedelemügyi miniszter, a ki megelégszik azzal, hogy ilyen péle-méle iparcsoport egy 19 millió lelket számláló országban 1,600.000-ből álljon, az bogáncskoszorut érdemel, de nem babért. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nem érti a dolgot. (Zaj bafélöl.) B. Kaas Ivor: Ez a gőgös fölény sértő! Polónyi Géza: De ez nem argumentum. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Nem értette meg a dolgot! Polónyi Géza: Azt mondta a t. miniszter ur, hogy jelentékenyen emelkedett az ipar és hogy fejleszteni lehet az ipart a közös vámterületen is. Ez volt tétele. Én erre azt mondom, hogy a közös vámterületen fejlődhetett idáig, a külön vámterületen pedig fejlődött volna tízszer akkorára. (Helyeslés balfelöl.) Ez köztünk a differenczia. Az csak igen természetes, hogyha nekem van egy védett iparom, az jobban fejlődik a mai viszonyok között, mikor elzárkózási politikát követek. Visszatérek az élelmi czikkek kérdésére. Tessék elhinni, az a vám, a mit Ausztria ellenünk róna ki, — gabona- és állatvámokról lévén szó — inkább lesz pénzügyi vám Ausztriára nézve, mint védväm. Hogy ezt Ausztria meg fogja-e tenni, Tamás vagyok benne, mert ennek azutáu nagyon erős háttere van, eltekintve, hogy saját munkaerejét drágítja, s az ipart ennélfogva versenyképtelenné teszi, s eltekintve attól, hogy az általános fogyasztó közönségnek nem áll érdekében ilyen vámok fizetése. De hiszen ép azért keressük az alapot és meg is fogjuk találni helyes kompenzáczionális politika alapján, mely az érdekek kölcsönös, kellő méltánylásával, állami és gazdasági önállóságunk fentartásával politikánkat ugy fogja irányítani, hogy a külön vámterület mellett minden gazdasági érdek megfelelő oltalomban részesüljön. (Helyeslés balfelöl.) A t. miniszter ur példát hozott fel Galaczra vonatkozólag. Mit akar ezzel bizonyítani? Azt mondja, a világpiaczi árakban versenyez velünk a román és a dél- olaszországi gabona a jelentékenyen leszállított tengeri vitelbérek mellett. Mit akar ezzel mondani? Hiszen Gralaczból Liverpoolba most megy el azon vitelbérek mellett a gabona. Tehát a vámszövetség tartama alatt is megy. Az nem változtat a magyar külön vámterület szempontjából, van-e külön vámterület,
