Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

392 33. országos ülés Í9Ó5 május 3i-én, szerdán. Polónyi Géza; Fel fogom olvasni! Elnök: Ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot! (Mozgás.) Polónyi Géza (olvassa): »Itt van legelőször is, a mit ő felemiitett, a magyar nemzeti bank. Hát az természetes, hogy ha önálló vámterület lesz, akkor önálló magyar nemzeti bank is lesz. De hogy gr. Károlyi Sándor mikép következteti, hogy ebből a mezőgazdaságnak előnye lesz, ezzel adós maradt. Megdönthetetlen tény az, hogy egy országnak kamatlábát semmiféle törvényes intézkedésekkel nem lehet sem szabályozni, sem leszorítani. Én azt hiszem, hogy ebben a házban talán csak nem kell bővebben bizonyitanom ezt, mert a gazdasági história is e mellett bizonyít. Már most az is bizonyos, hogy mindenütt alacsonyabb a kamatláb, a bol több a tőke. Egy tőkeszegény országban mindig magasabb lesz a kamatláb, mint egy tőkegazdag országban; már pedig, hogy mi tőkében szegények vagyunk, akármilyen szomorú legyen is, azt be kell vallanunk, ha önmagunkat nem akarjuk ámítani. Azt azonban, hogy az önálló nemzeti bankkal hogyan lesz alacsonyabb a kamatláb, sehogy sem tudom felfogni. Ennek minden gazdasági tapasztalás ellentmond és ez minden gazdasági igazságnak egyenes negácziója.« Ugy-e, benne van az a tétel, hogy önálló bank esetén nem lehet alacsonyabb a kamatláb ? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Ez igen ! De az előbb nem ezt mondta! Polónyi Géza: Ez az, a mit én képtelenségnek tartok. Először vegye tudomásul a t, miniszter ur azt, hogy bár irányítja a bank a kamatlábat, sőt lényegesen befolyásolja azt, de a kamatláb kizárólag a banktól sohasem függ, még ott sem, a hol, mint nálunk, jegybankmonopólium van. Nem tudná a t. miniszter ur azt, hogy nemcsak Angliában esett meg, de még nálunk is megesett a legközelebbi múltban, hogy olcsóbb volt a piaczi kamatláb, mint a bank-kamatláb ? Ez az első dolog. A második dolog pedig az, hogy egy bank és a tőke kérdése csak akkor van a nemzeti közvagyonnal összefüggésben, ha annak a banknak a tőkéje maga is nemzeti vagyon. Mert, hogy egy nemzet tőkegazdagabb lenne azért, mert van Bécsben egy franczia részvényesekből álló bank, a mely elhelyezi itt a pénzét és a kamat visszamegy a külföldre, hogy ez valami luminózus gazdasági elmélet lenne, azt senki sem fogja elfogadni. A tőke* szegénység és a tőkegazdagság nem a bank kérdése, t. miniszter ur, mert az a nemzet a tőkegazdag nemzet, a melynek magának van tőkéje, a mely önmagának adós. De még a tőke mennyiségének a kérdése sem bir mindig befolyással a kamatlábra. Angliában, — pedig ezt csak nem lehet tőkeszegény országnak mondani — hányszor volt magasabb a kamatláb, mint pl. Berlinben, vagy Bécsben! Hányszor, de hányszor, különösen a bur háború alatt! De mit gondol a miniszter ur, mi különbség lenne bank-politika és mezőgazdaság szempontjából abban, ha az a bank, mondjuk a bécsi osztrák-magyar bank, azzal a dotáczióvsl, a melyet eddig a magyar érdekek szolgálatára fordított, azzal a tőkével lehurczolkodik Budapestre? Mondja meg nekem a t. miniszter ur, nem lehet egy bank-privilegiumot ahhoz a feltételhez is kötni, hogy az agrár váltóknál ne kösse ki, hogy czégezett kereskedő legyen legalább az egyik aláiró? Mondja meg nekem a miniszter ur, nem igaz-e, hogy az osztrákmagyar bank idáig tulajdonképen csak a hipotekárius hitelt szutenirozza Magyarországon, a teljes pupilláris biztosíték mellett csinált jó üzleteket, a minőket minden bank szívesen megcsinál ? Már most mit vészit a nemzet, ha idejön akár ez, akár egy másik külföldi bank az agrár viszonyoknak kedvezőbb feltételek mellett ? Mi befoljása van ennek a kamatlábra? Hát okvetlenül csak akkor áll fenn az a kamatláb, ha Bécsből küldik a pénzt? Akkor nem lehet olcsó, ha Budapesten székel az a bank ? Ezek azok a tételek, a melyek engem kétségbeejtettek az iránt, hogy a t. miniszter ur egyáltalában ért-e ezekhez a kérdésekhez. (Derültség jobbfelöl.) Pap Zoltán: Ért, csak nem akar érteni! Polónyi Géza: Az önálló magyar banknak, ha jegybank is, az állam szabja meg a feltételeket, a melyek mellett a monopóliumot biztosítja. Az lehetetlenség, hogy ugyanaz a bank, vagy más bank, ugyanazzal a tőkével a kamatláb tekintetében bármiféle világirányitó vagy Magyarországra szóló kamat-politikai változást idézhessen elő; ez kizárt dolog. Az a kamatláb fog függni a pénz vásárlási erejétől, fog függni attól, mennyiben féltik az érczalapot, az a>any kivándorlását és attól, hogy pénz tekintetében a kereslet és kínálat között milyen viszony áll fenn. Azt az elméletet, hogy ha Magyarországon önálló bank lesz, akkor olcsóbb kamatláb nem lehet, csak oly ember állithatja fel, a ki bankkérdésekkel egyáltalában sohasem foglalkozott. Talán szabad néhány percznyi szünetet kérnem. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Polónyi Gézát illeti a szó. Polónyi Géza: T. képviselőház! Az eddig elmondottak után csupán annak a konklúziónak levonására szorítkozom . . . (Zaj a jobb- és baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Osendet kérek! Polónyi Géza: . . . hogy a német kereskedelmi szerződés, bár én sem vagyok a szerzőI dési politika ellen, jelenlegi alakjában még gaz-