Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

33. országos ülc's 1905 május 31-én, szerdán. 393 daságilag sem nyújtja Magyarország számára azokat az előnyöket, a melyek paralizálhatnák azt a nagy államjogi hátrányt, a mely bekövetkezett abból, hogy ezen szerződés törvényellenesen egy arra nemcsak nem jogosított kormány által, hanem olyan időben köttetett meg, a midőn a kormány számára ennek megkötésére tilalom állott fenn, a midőn az nj autonóm tarifa rendelkezésére nem állott. T. képviselőház! Miután a miniszterelnök ur közbeszólásából azt kell hinnem, hogy annak az általa emiitett klauzulának, a mely vonatkozik a legtöbb kedvezményre, valami nagy akadályai volnának, vagy lehetnének — nem mondta, de sejtetni engedte, midőn azt mondta, hogy próbáljuk kieszközölni — erre nézve röviden néhány reflekszióval tartozom. Először is konstatálnom kell — és itt a miniszterelnök ur a tanúm, — hogy a német birodalmi kormány nagyon jól tudta akkor, a midőn ő a szerződési tárgyalásokba bocsátkozott, hogy a magyar kormány illegális módon jár el, mert annak a szerződésnek megkötésére jogosítva nem volt. Méltóztatik emlékezni arra a mi diskurzusunkra, mikor gr, Posadowszky a karzaton volt és a miniszterelnök ur azt mondotta, hogy én tulaj donképen oda beszélek. Oda is beszéltem, sőt a miniszterelnök ur konstatálta . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Most is oda beszél! Klofácnak beszél! Derültség jobbról.) hát oda is: az a baj, hogy önök oda sem beszéltek, csak szavaztak. (Mozgás és zaj.) Csak azt akarom konkluzumként megemlíteni, hegy maga a miniszterelnök ur jelentette ki, hogy ő maga figyelmeztette a német birodalmi kormányt arra, hogy ennek a szerződéskötésnek a magyar törvény szempontjából milyen akadályai vannak. Tehát a német birodalom tudta, hogy Mag} árországra nézve ez a szerződés nem azokkal az auspicziamokkal köttetik meg, mint a melyek arra jogosított és a nemzet többségét törvényszerűleg képviselő kormánynál fenforognak, tehát mi joggal hivatkozhatunk arra, hogy ha ezt a szerződést el nem fogadjuk, mi járunk el jóhíszeműleg. De, t. képviselőház, mi akadálya lehetne ilyen klauzulának? Hiszen a miniszterelnök ur és önök hirdetik, hogy a vám- és tarifaszerződések kérdése gazdasági kérdés, Hát talán Németországra nézve inkább áll ez az axióma, mint Magyarországra nézve ? És ha ez igy van, ha csak gazdasági kérdés, különösen Németországra nézve, mi a különbség Németországra nézve gazdaságilag abban, ha Németország beleegyezik abba, hogy azok a kedvezmények, a melyeket e szerződések kölcsönösen biztosítanak egymásnak, egy vámszövetségben lévő egész területre legyenek érvényesek, vagy az egész területből két külön fél részére? Gazdfságilag helyes szempontból ez Németországra nézve teljesen közömbös dolog. Tehát mi akadálya lehetne ennek más, mint ráfogni Németországra azt, KEPVH. KAELÓ. 1905 —1910. KÖTET. I. hogy ennek a klauzulának esetleges megtagadása esetén politikai indokból, osztrák dinasztikus érdekben rá akarja kényszeriteni Magyarországot a vámszövetségi állapotra. Csak ez az egy konkluzum volna jogosult, De akkor, t. képviselőház, ne hirdessék azt a dogmát, hogy ebben csak gazdasági kérdések irányadók, mert akkor az egyenesen ellenséges indulatú politikai lépés lenne Németország részéről, (Igaz! JJgy van! a baloldalon.) a mit pedig ő róla feltételezni nem szabad. Már most, t. képviselőház, ezek után elbúcsúzhatom a német kereskedelmi szerződésre vonatkozó észrevételeimtől, azzal a konkluzummal, hogy miután az gazdaságilag sem jó és miután államjogilag föltétlenül törvénybe ütköző : semmiféle kényszerítő hatalmat nem látok fenforogni arra néz^e, hogy Magyarország kötött marsrutában menjen annak a szerződésnek tárgyalásába és hogy azt minden áron elfogadja. El fogja fogadni akkor, ha a helyzet mérlegelésével azt tartja magára nézve előnyösnek, hogy elfogadtassák ; nem fogja elfogadni, ha a másikat találja helyesnek. Már most, t. képviselőház, rátérek, hogy adós ne maradjak vele, annak a tételemnek igazolására, hogy a t. miniszter ur nagy tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az mindegy, hogy vámszövetségben vagyunk-e vagy pedig külön vámterület alapján kötünk- e vám- és tarifaszerződést Ausztriával. Ez nagyon nem mindegy, t. ház ! Erre vonatkozólag csak néhány érvvel szolgálok a miniszter urnak. Az egyik az, hogy nekünk az évszázadokon át, de különösen 1867 óta statuált állapotokkal szemben nincs nagyobb és fontosabb kötelességünk — fájdalom, nagyon sokszor kínálkozik ennek a kötelességnek teljesítésére alkalom — mint az, hogy nemzeti önállóságunkat és állami függetlenségünket ott, a hol az a törvények által biztosítva van, szerződésekkel is megfelelő emanáczióhoz juttassuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha tehát valaki arra az álláspontra helyezkednék, hogy egy vám- és tarifaszerződéssel, a mely elkülönített vámterület alapján állapíttatnék meg, a magyar szerződő fél ugyanazon gazdasági eredményeket akarná elérni, mint a melyek jelenleg a vámszövetséggel eléretnek, akkor is meg volna ennek fölénye abban, hogy a nemzet Ausztriával szemben is mint szerződő külön állam szerepelvén, országvilág előtt deklarálná azt, hogy a magyar állam független, önálló ország. (Ügy van! JJgy van! balfelöl) De annak, hogy én Ausztriával nem kötök vámszövetséget, hanem mint vámkülfölddel kötök vele vám- és tarifaszerződést, természetes folyománya, hogy én Németországgal, a Balkán-államokkal, Svájczczal és a többivel ismét nem köthetek vámszövetségi alapon szövetséget, hanem megjelenünk Európa közgazdasági arénájában minden nemzettel szemben mint önálló magyar állam. (JJgy van! balfelöl.) És so