Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

390 33. országos ülés 1905 május 3l-én, szerdán. B. Kaas Ivor: A német verseny kiesik! Polónyi Géza: íme, t. képviselőház, nyers magyar nyelven és tiszta alapon magyarázva ez az önök vámszövetségi elmélete! Magyarországot a vámszövetség alapján, mint a kétfenekű dobot ugy verik el, hogy megfizeti a felemelt vámokat is az agrártermékekben és ő fizeti meg a retorziv vámokat is az ipartermékekben. (Elénk tetszés, helyeslés és taps balfelöl.) Ez az a politika, a melyet önök továbbra is követni akarnak. És mit akar Kossuth Ferencz ? Azt akarja, hogy ezzel a tarifával tétessék lehetővé annak a vámterületnek — nem akadémikus, t. miniszter ur, mert hiszen ön nagyon meg volna elégedve velünk, ha akadémikusak volnánk... Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Meg is mondtam! Polónyi Géza : ... nem akadémikus elkülönítése, mert mi nem egy jogi vámterület számára akarunk jogi autonóm vámtarifát. Ez a különbség köztünk, hogy ennyire nem vagyunk akadémikusak ; ellenkezőleg, mi egy tényleg elkülönítendő vámterület számára csinálunk olyan autonóm vámtarifát, a melynek alapján, ha már kiszorulunk a német birodalomból, kiszorulnak a mi agrár termékeink, akkor lehessen kompenzácziót keresni Németországgal szemben az iparvámok területén ugy, hogy vagy bemegy a mi agrár termésünk is Németországba kedvezményezettebb tétellel, vagyis lehetővé válik a bevitel oda, vagy nem jön be a német birodalomból ipar sem bozzánk, de ezzel nem drágitjuk meg egyúttal az osztrák ipart a magunk számára. (Ugy van ! Ugy van! balfelöl.) Egy gyakorlati példát hoz fel a t. miniszterelnök ur, a ki a vámháboruról beszélt. Először is méltóztassék tudomásul venni, hogy ebben egyetértünk, mert józan nemzetgazda egy sincsen, a ki dogmaként a vámhäborut kívánná. Ilyen ezen az oldalon sincsen. Yice veráa olyan józan nemzetgazda sincsen, a ki azt hirdetné, mint önök hirdetik: én pedig vámháboruba semmi szin alatt nem megyek bele, mert ha önöknek ez az elmélete, akkor ne csináljanak vámtarifát, akkor kérdezzék meg az ellenfelet, hogy mit akar adni, mert ba nem ad semmit, akkor sem megyek bele a háborúba. (Derültség balfelöl.) EÍ annyit jelentene, mint hogyba két fegyverrel szemben álló fél között az egyik azt publikálná, hogy: nem bánom, ha lősz, de én vissza nem lövök; ez hasonlitott ahhoz, — bár egy kicsit megfordított alakban —mint a mikor Budapesten egyszer a Vrányi-ház kérdésében, mikor t, i. a Bécsi-utczát megnyitották, a magisztrátus egy határozatot hozott, azt adta utasításul a bizottságnak, hogy adjon ezért a házért 150.000 forintot, de ha a tulajdonos 186.000 forintot kérne, azt is adja meg érte. (Derültség.) Ép ilyen, hogy applikáljam, az, hogy én csinálok ugyan autonóm vámtarifát, de csak akadémikusán, mint a hogy ők értik, mert vámháboruba én nem megyek bele. Ez a paroxizmusa a gazdasági elméleteknek . . . Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Bocsásson meg, én megmagyaráztam, hogy mi a vámháboru. Polónyi Géza: Nagyon szépen megmagyarázta, de azt a vámháborut nem tudja megcsinálni, ha önnek nincsen tarifája, mert hogyan emeli fel 50—100°/o-kal a tarifát, ha nincsen tarifája. (Elénk helyeslés, taps és derültség balfelöl.) Tehát miért nem fogadja el a Kossuth Ferencz tarifáját? Majd rátérek arra is, hogy lehet ezt igy is, meg ugy is tárgyalni. Először is azzal akarok foglalkozni, hogy, ha vámháboruba megyünk, vagy nem is kell vámháboruba menni, csak a német maximális tarifa érvényesüljön, az vesztünkre válik. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Az nagy kárt okozna nekünk. Azt mondtam. Polónyi Géza: Hát nagy kárt okozna. Nos, hallottuk már tegnap, hogyan tud számítani a földadó tekintetében. Nagyon vékonyan fogott a plajbásza. Itt egy pontnál meg akarok állni. A dolog t. i. ugy van, hogy a miniszter ur tudja, hogy önök abban a német kereskedelmi szerződésben a darabszám szerinti vámról átmentek a marhának élősúly szerinti vámtételére, átmentek arra, hogy nem azt mondják, hogy métermázsa szerint, a mely jelentőségére nézve ugyanaz, hanem élősúly szerint per Doppelzentner, német Doppelzentner, 8 márkában állapították meg élősúlyban az állatok vámját és pedig a vágómarhánál; ugyanez a vámtétel van a juhoknak Hát ha a t. miniszter ur foglalkozott hizlalással, — t. i. nem képviselők hizlalásával — (Derültség a baloldalon.) ha valaha foglalkozott hizlalással, a miniszter ur tudni fogja, hogy, ha például a melasznak vagy a czukorrépaszeletnek, egyáltalában a hizlalási szurrogátumoknak oly árai vannak, mint eddig voltak, hogy 8 márka métermázsa vám mellett képtelenség hizlalni és Németországba kivinni állatainkat, de a legjobb esetben is csakis a legprimább áru lehet az, a mely ezt a vámtételt kibírja. Már most azt mondja a miniszter ur: De mi következik akkor, hogyha ez a vám a maximális tarifa alapján 18 márkára emelkedik? Hát tudja, t. miniszter ur, mi következik ebből ? A prohibitiv vámoknak, de a pénzügyi vámoknak is meg van az a jó természetük, hogy a mint azok egy bizonyos határt elérnek, vagyis ha a termelési és szállítási költségen túlmennek, lehetetlenné teszik az exportot. Már most hogyha ez a 8 vagy 10 márkás vámtétel lehetetlenné teszi az állatexportot, akkor nekem mindegy, hogyha Németország 500 márkára emeli is fel a vámot. Nekem teljesen Wurst, hogy én a 10 márka mellett nem tudom-e kivinni az állatomat, vagy 500 márka mellett. (Ugy van! balfelöl) A dolog tehát egyszerű és