Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. 389 viselőház, talán önökre nézve nem ez a fontos. Hanem annak a szerződésnek hiányai közt felsorolom nem azt, a mit Lázár Pál t. barátom mondott, hogy abban nincsen benne az, hogy ha vámterületi önállóság lesz, hogy az a külön vámterületre is szól, mert kissé nehézkes dolog volna egy vámszövetségi alapon keletkezett szerződésben kimondani, hogy az a külön vámterületre is érvényes. De más hiány van: az, hogy e vámszerződés először is vámszövetségi alapon keletkezett, tehát prejudikálni akar a vámterület elkülönítése kérdésének, mert ha el akarjuk fogadni, annak természetszerű konkluzuma, hogy Ausztriával szemben a külföld irányában a vámszövetségi jogviszony rendeztessék. Az elkülönülés Ausztriától csak közbeeső vámokkal volna lehetséges, a melyeknek hátrányait nem szükséges gazdasági szempontokból, vicém pro vice, emlegetni. Tehát teremt egy kényszerhelyzetet oly időben, midőn a már felmondott kereskedelmi szerződés lejáratától csak hónapok választanak el bennünket. De, t. képviselőház, annak illusztrálására, hogy mennyire elérkezett az ideje annak, hogy a külön magyar vámtarifa alapján a vámterület elkülönittessék, semmi sem alkalmasabb, mint épen a német kereskedelmi szerződés. Miként állott a dolog ? Ugyebár Németország az európai kontinenssel szemben és Amerikával szemben is az elzárkózás politikáját követi; az elzárkózás politikáját nem az ipar terén, mert ott exportállam, hanem a nyerstermények terén. Miként hajtja azt végre? Hogy az ő minimális és maximális tarifáinak alapján megalkot vámtételeket, a melyek megnehezitik, az én álláspontom szerint lehetetlenné teszik az agrár termékeknek Németországba való bevitelét. Majd speczializálom egyik-másik tételre ezt a dolgot, most csak az elvet akarom megállapítani és különösen Vészi József képviselő urat kérem, figyeljen arra az egy pár szóra, a melyet most mondandó vagyok. Vészi József: Szivesen, de gr. Károlyi Sándort is tessék kapaczitálni, mert ő mást mondott. Polónyi Géza: Sajnálom, hogy nem volt itt beszédem elején . . . Vészi József: Itt voltam elejétől fogva! Polónyi Géza: ... a hol világosan megmondottam, hogy egy vámterület elkülönítésének politikája nem állhat tendencziózusan egy osztály érdekeinek szolgálatában, hanem kell hogy az összes gazdasági érdekeket és termelési faktorokat egyenlően tekintetbe vegye. Vészi József: Mi ketten egyet is értünk! Zboray Miklós: Akkor gyere ide! (Derültség balfelöl.) Polónyi Géza: Hiszen én nem is Vészi képviselő urat akarom kapaczitálni, mert hiszen ő radikális hive a külön vámterületnek, csakhogy onnan támogatja azt, a honnan ezek az urak azt prédikálják, hogy ez szerencsétlen politika. (Helyeslés, derültség és taps a baloldalon.) Vészi József: Önöket pedig gr. Károlyi Sándor támogatja, a ki a német szerződést dicséri. (Derültség a baloldalon.) Polónyi Géza: Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy okoskodásom összefüggése szempontjából a következőket jegyezzem meg. (Halljuk! balfelöl.) Ugyebár, t. ház, a német birodalom agrár vámokkal védekezik, védvámos területet csinál és elzárkózik? Az agrár vámok természete szerint azon csekély agrárexportnak kivételével, a mely Ausztriából megy át Németországba, ezen agrárvámok prohobitiv erejükkel, Amerikától eltekintve, az európai kontinentális államok közül elsősorban és főleg Magyarországot érintik. Csak a vágómarhákra és aprómarhára, a malátára, árpára és a fára vonatkozó tételeket emlitem; a lókérdésről nem akarok beszélni, mert hiszen 1400 márkás megkötött vámtétel mellett lókivitelről BZÓ sem lehet. Konstatálnom kell, t. ház, hogy a német agrár vámpolitika elzárja vagy megnehezíti azon export- czikkeinknek Németországba való bevitelét, a melyeket Magyarország eddig Németországba exportált. Tudjuk, hogy a búzában ez az export ugy sem állott fenn és az 5 márka 50 pfenniges ujabb vámtétel sem fog búzánk helyzetén könnyíteni. Annak pedig, hogy a mi nyersterményeink Németország vámterületéről egészen vagy legalább nagy részben kiszorulnak, mi a másik természetszerű konzekvencziája ? Lévén nekünk egy gyönyörűséges osztrák u. n. szabad piaczunk, exportunk ugyebár, oda tereltetik, vagyis Ausztria eléri azt, hogy Magyarország nyerstermékei a felemelt vámok folytán kiszorulván Németországból, az a többlet, a mely eddig Németországba ment, direkte átterelődik az osztrák piaczra, tehát az osztrák piaczon az agrár nyersterményeknek kínálata fokozódik ugyanazon kereslettel szemben, vagyis Ausztria olcsóbban jut a németek vámja folytán a magyar nyersterményekhez. (Ugy van! a bedoldalon.) Nézzük most az érem másik oldalát. Hol vannak a rekompenzáczionális vámok? (Halljuk a baloldalon.) Azt látjuk t. ház, hogy miután agrár vámterülettel állunk szemközt, a mely elzárkózik, ezzel szemben a retorziv vagy a kompenzáczionális vámok iparvámok. De hát kinek javára szolgálnak a kompenzáczionális iparvámok ? Exportál ma Magyarország Németországba nagyon csekély mennyiségű faipari termékeken kivül iparterméket? A kompenzáczionális vám iparvám lévén, ennek természetes következése az, hogy azon Ausztria iparpiaczának, a mely Magyarország számára exportál, a felemelt vámokkal ujabb védvámot biztosit. Ennek pedig magyarán mondva mi a természetes konkluzuma? Az, hogy ez az osztrák ipar addig a vámig, a meddig ez a fogyasztásban Magyarországgal szemben érvényesül, drágábban fogja megfizetni az osztrák ipartermékeket,