Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

388 33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. szól a felmondási jognak egyoldalú gyakorlásáról« T. képviselőház! A hány tétel, annyi megszegése az adott szónak, annyi megszegése a törvény biztositékainak. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Köztünk és Széll Kálmán közt vita volt az iránt, hogy 1902-ben kötelező-e már az autonóm tarifának előállítása, igen vagy nem? Ea magam vitattam, hogy igenis, 1902 deczember 31-ikóig az uj autonóm tarifának törvényerőre kellett volna emelkedni, másként az önálló magyar tarifának kellett volna már akkor szubstituáltatnia. De most nem szándékozom ezzel az érveléssel untatni a házat; csak konstatálom azt, hogy'Széll Kálmán ezt az álláspontot nem ismerte, de azt már kifejezetten elismerte, hogy az azonban mindenesetre határideje az uj tarifának, hogy az uj kereskedelmi szerződések tárgyalása előtt feltétlenül meg kell lennie. Már most ez eddig nem készült el és ezt a hiányt akarja pótolni Kossuth Ferencz 'indítványa. És ezt önök szerencsétlen politikának nevezik! De idézek még egyetmást. Azt mondja: »az én törvényemben benne van a szankczió, mert nem szabad addig tárgyalni a külfölddel« ; azt mondja továbbá: »Össze kell esni a terminusoknak, a tárgyalás előtt meg kell lenni a tarifának és önálló felmondási jogunk van. Ha ezek egyike megsértetnék, ugy meg van sértve a viszonosság. Mit tesz ez ? Teszi azt, hogy ha az osztrákok bennünket oda akarnának kényszeríteni,« — méltóztassanak meghallgatni —• »hogy hosszabb szerződést kössünk, vagy hogy tarifa nélkül menjünk tárgyalásba, vagy hogy ne lehessen önálló fölmondási jogunk, akkor ezzel megsértik a viszonosságot.« Ezt Széll Kálmán mondja, t. Hieronymi Károly miniszter ur. T. i. a legfőbb szempont az, hogy az osztrákok bennünket ne kényszerithessenek abba, hogy hosszabb lejáratú, 1907-en túli lejáratú szerződéseket kössünk, hogy ne kényszerithessenek bennünket abba, hogy uj autonóm tarifa nélkül tárgyaljunk. Ezeket a garancziákat adta nekünk Széll Kálmán. (Zaj a baloldalon.) Most előttünk van az olasz szerződés, előttünk van a német szerződés 1915-ig terjedő egyéves felmondásos tartammal 1917-ig. Hát ezekről a padokról hogy mernek ezek az urak szemfényvesztésről beszólni, a mikor az onnan elhangzott minden ilyen szólam nem volt más, mint szemfényvesztés, mert ennek a garancziális törvénynek minden pontját megszegték? (Ugy van! Ugy van! bal felöl) Itt vannak a tények: nincs autonóm tarifa, nincs önálló fölmondási jogunk, eljátszották ezt is. Itt vannak az 1907-en túli időre parlamenti hozzájárulás nélkül megkötött kereskedelmi szerződések, s most bele akarják ezt a nemzetet kényszeríteni abba, hogy az önök törvénytelen és szemfényvesztő eljárásának vonjuk- le a konzekvencziáját, hogy mi mit Putz und Stingl, a hogy önöknek tetszik, elfogadjuk a szerződéseket. B. Kaas Ivor: Osztrák érdekű szerződések ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Tessék visszadobni! B. Kaas Ivor: Előbb önöket kellene innen kiverni! (Zaj a baloldalon.) Polónyi Géza: Hogy visszadobjuk-e a szerződést, t. ház, ezen témáról más helyütt szándékoztam ugyan megemlékezni, de azt hiszem, nem fogok véteni az összefüggés ellen, ha reflektálok erre a közbeszólásra. Ha annak a német kereskedelmi szerződésnek, Isten tudja, micsoda nagy gazdasági előnyei volnának, akkor még érteném, hogy ezen a hangon beszélnek velünk; de hát akkor is azt mondanám, hogy még gazdasági előnyök árán is szabad-e egy nemzetnek önálló rendelkezési jogát, a törvényben nyújtott garancziákat kijátszani, hogy azután a nemzeti önállóság a gazdasági területen külföldi államokkal szemben meg ne nyilatkozhassak? Ha már szabad erről a kérdésről nyilatkoznom, kérdem: volt- e és van- e kedvezőbb alkalom épen a német kereskedelmi szerződésre vonatkozólag annak kimutatására, hogy azok is, a kik eddig hittek a vámszövetség elméletében, óriási mérvű csalódásnak lettek áldozatává? Ennek a német kereskedelmi szerződésnek kiáltó hibái közé kell soroznom elsősorban az államjogi részt. Épen ebben a tekintetben mint egyik tojás a másikhoz, ugy hasonlít a két szerződés egymáshoz és a többi szerződéshez. Ez a német kereskedelmi szerződés is az ő bevezető részében semmi egyéb, mint Magyarország állami önállóságának, külön állami létének egy nemzetközi szerződósben való durva megtagadása. Az a német kereskedelmi szerződés ugy van megkötve, hogy ott nem három compaciscens van, azt nem köti meg Németország egyrészt, másrészt Ausztria ós Magyarország mint külön államok, hanem annyira mennek, hogy ennél a a német kereskedelmi szerződésnél azvan»einerseits zwischen .dem deutschen Reiche, andererseits zwischen Osterreich-Ungarn«: mégaz»und« szót sem teszik bele! (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan!) Ha ez csak u. n. közjogi floskulus lenne, — önök ezt már megszokták — azt mondhatnák, hogy ez már volt, hanem ebben a kereskedelmi szerződésben a gazdasági érdekek egész nagy területére választott bírósági döntés van kikötve; igaz, hogy az állategészségügyi téren nem, ott nem tudták kieszközölni, annak a preventív zárlattal való minden hátrányos részeit elfogadták; hanem azon a területen, a hol választott bírósági döntés van, ott joga van választott bíróságot követelnie egyik vagy a másik szerződő félnek. Már most, ha tisztán magyar érdek sérelméről lesz szó, azt a magyar érdek sérelmét nem lehet választott bíróság elé vinni és a választott bíróságot megalakítani a nélkül, hogy a mi jó barátunk, az osztrák G-autsch ur is hozzá ne járuljon, már t. i. a mindenkori osztrák kormány. Hát, t. kép-