Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-22

236 22. országos ülés 1905 május 10-én, szerdán. De mondja meg Nagy Ferencz képviselő ur, — sajnálom, hogy most nincs itt — ki ellen folytatták ők azt a nagy küzdelmet ? Talán csak nem a katonaság ellen, a katonai hatalom ellen ? Csodálom, ha Nagy Ferencz képviselő ur ezt értette volna alatta. Mert én sokszor hallottam és olvastam is már szembe állítva a katonai hatalmat a nemzetnek akaratával; ijesztgettek és ijesztgetnek most is, hogy hajoljunk meg ezen hatalomnak nyomása előtt és adjuk fel a mi nemzeti jogainkat, mert ezt követeli szerintük a katonai egységnek czélszerűsége. Bocsánatot kérek, de én ennek a jogosultságát el nem ismerem. Mert a nemzetnek egysége és ezzel megszilárdított fennmaradásának szükségessége és az ezt munkáló honfiúi kötelesség sokkal fontosabb, mint az ezzel ellentétbe helyezkedő katonai akarat és katonai egység, a mely úgyis csak azoknak a generálisoknak a fejében van meg, a kik vagy osztrákok, vagy ha magyar állampolgárok is, kik elfelejtették megtanulni nemcsak a magyar nyelvet, hanem elfelejtették megismerni a magyar katonát is. (Ugy van! balfelöl.) Különben is én az ilyen külön katonai hatalomnak és ebből kifolyólag az ilyen külön katonai akaratnak, mely a nemzet akarata felett állana, létezését el nem ismerem alkotmányunkban. Mert a katonai hatalom alkotmányunk szerint a végrehajtó hatalomnak csak egyik ága, a melynek a hatalmat a nemzet, megjegyzem ismételten, csakis a nemzet adja meg, még pedig épen azért, hogy a nemzet és a trón védelmének biztositéka legyen; de semmiképen sem azért, hogy ez a katonai hatalom a nemzeti akarat érvényesülése ellen használtassák fel. (Helyeslés balfelöl.) Ha tehát igy alkotmányjogilag fogjuk fel a helyzetet, akkor nem lehet még engedménynek sem mondani a mi katonai követeléseinket feliratunk keretén belül; akkor még az a szó is veszélyes, a mit önök a maguk határozataiban oly szívesen használnak, mert ellenkezik az államisággal, a nemzet szuverenitásával, a mely csak egy akaratot ismer, de semmiképen sem valami külön létező vagy pláne a nemzeti akarat felett álló külön katonai akaratot. A nemzeti élet természetének megfelelőleg pedig a nemzeti állam minden tényezője, tehát a katonaság is kell hogy a nemzet jellegének megfelelő szerv legyen. Azon átsiklani tehát manapság már, mint a t. liberális pártnak összes szónokai tették, nem lehet. (Ügy van t a Jcöze'pen.) Mert ez a nemzet, mint a választások eredménye is igazolta, az ő nemzeti létének nagyon is a tudatával bir már, nem lehet tehát az állami élet egyik fázisában sem ettől a nemzeti jellegétől megfosztani; mert ez épen olyan lenne, mint ha megtiltanánk pl. a természetnek, hogy a fák rügyei kihajtsanak, mikor eljön a kikelet. Ez pedig lehetetlen, mert a természet életrendje ellen van. A fagy elpusztíthatja a rügyeket, a szél és vihar letörheti az ágakat, de azok újra kihaj tanak, és ha az emberi kéz levágja is az ágakat, kihajt a törzs és ha a törzset vágja el az emberi kéz, akkor kihajt a gyökér. így van ez a nemzeti életben is. Ezzel a kérdéssel tehát manapság számolni kell, mert a nemzeti öntudatot kiölni nem lehet még erőszakkal sem. (Igaz! balfelöl.) Mert az erőviszonyok eltolása szerint, ha ez néha-néha kisebbnagyobb mértékben sikerül is, de rögtön beáll a visszahatás, a mint ez az erőviszony megváltozik, mert van egy örök hatalom a nemzeti életben, az erkölcsi erő, a mely a nemzeti érzés nyomában fakad, a mely nem tűri a gépies külsőségek állal elfojtott lelkivilágot és nemzeti öntudatot, és igy egy magasabb erkölcsi törvény ellenére rákényszeritett külső fegyelem, mihelyt erre a legelső alkalom nyüik, lehetetlenné válik. (Igaz! balfelöl.) Nem czélom a feliratot részletesen bonczolni, mert hiszen lehet erre alkalom akkor, és igy van helyén, ha majd e felirat alapján létrejött megoldásból kifolyólag a felirat által megjelölt irányban az egyes törvényjavaslatok a ház asztalán lesznek. (Igaz! balfelöl.) De ha a szabadelvűpárt azt mondja, hogy a válság megoldását egyedül bennünk, a koaliczióban látja, én ezt elhiszem ; elhiszem, mert ez azt bizonyítja, hogy ugy gondolkoznak, hogy a megoldás oka az, hogy mi egyáltalában vagyunk, nem tekintve azt, hogy pláne többségben vagyunk. Azt mondják, hogy a felirati javaslat alapján nem lehet kormányt kinevezni, mert az nem tartalmaz határozott programmot. Eltekintve attól, hogy a feliratnak nem is kell határozott programmot tartalmaznia, plánekormányprogrammot, (Igaz ! balfelöl!) de hogy elmenjen a szabadelvűpártnak és szónokainak kedve attól, hogy ezt az érvet még egyszer ellenünk használják, felolvasom a szabadelvűpártnak 1901. évi feliratát, a mely a legfényesebben igazolja, hogy ők sem adtak a megoldandó kérdésekre nézve részletes felvilágosítást és programmot, mert hisz az egész feliratuk csak egy jámbor óhaj. Az első idevonatkozó pont a bevezetés után ezt mondja: Főleg egy kérdés melynek szerencsés megoldása nagyot lendíthet hazánk anyagi helyzetén és a melynek függőben maradása évek óta bántólag hat legfontosabb érdekeinkre : ez a Felséged monarchiájának két állama között fenforgó úgynevezett gazdasági kiegyezés ügye. Most itt általánosságban elmondja, hogy miben áll ez. A második pont megemlíti az általános vámtarifának újból való megállapítását. Semmi részletezetés. A harmadik pont a kereskedelmi szerződések megkötésének kérdéséről tesz említést. A negyedik pont igy szól: A mi a HorvátSzlavonországgal lótesitendő pénzügyi egyezményt illeti, teljesen osztjuk Felségednek azon