Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-22
22. országos ülés 1905 reményét, hogy kölcsönös jóakarattal sikerülni fog e kérdést az igazság és méltányosság alapján megoldani. (Mozgás balfelöl.) Az ötödik pont így szól: Élénk érdeklődéssel várjuk Felséged kormányának annak idején előterjesztendő, az ujonezjutalék megállapítására vonatkozó javaslatait. Ezen kérdés az általános hadkötelezettség behozatala óta megszűnt egy elszigetelt kiváltságos osztály külön érdeke lenni, hanem mélyen belenyúl a nép valamennyi osztályának családi életébe, másfelől pedig igen érzékenyen érinti az állam pénz viszonyait is. Meg vagyunk győződve, hogy Felséged kormánya azon áldozatkészséget, a melyet Magyarország a monarchia védképességének érdekében mindenkor tamisitott, nem fogja a legszigorúbb szükség mértékén túl igénybe venni. Ennyi a katonai programmjuk. Egy hang (balfelöl): Hol vannak itt a részletek? Markbreit Gyula: Ez csak válasz volt a trónbeszédre. Hencz Károly (olvassa): »A pénzügyekre vonatkozólag várjuk az egyenes adó rendszerének átalakítását*, s azt mondja még, hogy az adójövedelem leszállításáról nem lehet szó, csak az eddiginél méltányosabb alapokra való fektetésére szoritkozhatik. Tovább folytatva ezt mondja: Őszinte rokonszenvvel kisérjük azon törekvéseket, melyek már évek óta a magyarországi katholika egyház önkormányzata szervezésének érdekében tétetnek. Ez az egyházjogi programmra vonatkozó irányelvük. (Olvassa:) » Égető szükségnek tartjuk mi iz az állami tisztviselők ugy anyagi, mint erkölcsi helyzetének javítását.« Ez a tisztviselői programm. A végén pedig ezt mondja, (olvassa): »Áz imént elmondottakban nem terjeszkedtünk ki mindazon részletekre, a melyeket Felséged mint az uj országgyűlés feladataihoz tartozókat felsorolni méltóztatott, csak azt óhajtottuk konstatálni, hogy az elvi kérdésekre nézve köztünk és Felséged kormánya közt teljes egyetértés uralkodik. « T. ház! A mint tehát láttuk, a szabadelvűpártnak 1901. évi felirata épen csak ugy elvi téren mozog és csak általánosságban jelöli meg a megoldandó kérdéseket, sőt még kevésbbé, mint a mi feliratunk. Ha tehát ŰJ SZU™ badelvűpárt akkor ezen az állásponton volt, miért követeli most tőlünk, hogy mi nevezzük meg részletesen ezeket a programmpontokat ? (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Azt mondják a szabadelvűpárt szónokai: azért, mert a mi feliratunk nem őszinte. A mint láttuk, az övék még kevésbbé őszinte. De azt csak megengedi a t. szabadelvűpárt, hogy ez a felirati javaslat van mindenesetre olyan őszinte, mint az önök múltkori párthatározata ezekben a kérdésekben, és van olyan őszinte, mint az önök szónokai által nagy hangon hirdetett parlamentarizmusuk, de legalább is olyan május 16-én, szerdán. 237 őszinte, mint a milyen őszintén provokáltatták önök a nemzet ítéletét... (Zaj jobb felől.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak ottan külön kaszinózni. Hencz Károly: . . . mert, mint épen a mai helyzet igazolja, ez az őszinteség csak addig tartott önöknél, mig a nemzet ítélete lesújtó nem volt önökre. Most kicsinylik a feliratot és gróf Apponyi Albertnek az eljárását, hogy keveset követel a feliratban. Hallottuk tegnap azt a hatalmas beszédet, (Éljenzés és taps a baloldalon.) a mely a szabadeivűpártnak erkölcsi lehetőségét is megsemmisítette. De jegyezzük még meg e mellett azt is, t. ház, hogy ugyanazok, a kik most annyira kicsinyelnek, mikor másfél esztendővel ezelőtt ők a kilenczes bizottságban a katonai kérdéseket tárgyalták, csaknem kényszeritették gróf Apponyi Albertet a szabadelvűpártból való kilépésre, mert szerintük sokat követelt. A felirat tehát nemcsak nem akadálya a válság megoldásának, hanem nézetem szerint a jelen körülmények közt a megoldásnak egyetlen helyes módja. De igenis akadálya a válság megoldásának a liberális kormánynak alkotmány- és törvényeilenes álláspontja, a mely abban csúcsosodik ki, hogy nemcsak a parlamentarizmusra irányuló törekvéseket, melyekkel annyit dobálóznak, nem respektálták, de nem respektálták a jóizlést és a lovagiasság szabályait sem, a melyre pártjuknak egyik tagja a múltkor anynyira hivatkozott. A magyar ügyekben a magyar király csak magyar tanácsosokra hallgathat, ezt irja elő törvényeink egy egész sorozata. Láttuk a válság alatt, hogy többször megtörtént a magyar férfiaknak kihallgatása, minthogy azonban én kérdést sem intézhetek az egyesekhez, mint magánemberekhez az iránt, hogy milyen tanácsot adtak ő Felségének a válság megoldására vonatkozólag, de mivel az 1848 : III, törvényezikk értelmében a magyar miniszterelnök minden ténykedéseért felelősséggel tartozik ennek az országnak, itt az ország szine előtt azt a kérdést intézem a t. miniszterelnök úrhoz — sajnálom, hogy nincs itt, — (Felkiáltások bálfelöl: Dehogy sajnáljuk!) hogy nyilatkozzék becsületszavára, de nem politikai szavára, hogy minő tanácsot adott ő Felségének a válság megoldására vonatkozólag, teljesitse-e ennek a többségnek, s így az országnak, a nemzetnek alkotmányos és törvényes akaratát és óhaját avagy nem ? Erről kell az országnak határozott és tiszta képet alkotnia, mert a válság további megoldására nézve ez a döntő. Akkor látni fogjuk azt, hogy miért nem fogadta el ő Felsége a koalicziós többség álláspontját, azért-e, mert a t. miniszterelnök ur hamisan informálta ő Felségét, vagy pedig azért, mert a válság megoldásánál idegen tanácsosok befolyása lett a döntő. Ha a t.
