Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-22

22. országos ülés 1905 május 10-én, szerdán. 235 létre felhívott nemzet ítélete elhangzott, méltán várhatta az egész ország, hogy ítéletét most respektálni fogják, (Ugy van ! balfelöl,) Várhatta ezt annál is inkább, mert azok, a kik olyan nagy hangon, s folyton a parlamentarizmusra hivatkozva ítélték el ennek a nemzeti kisebbségnek az eljárását, sőt a parlamentarizmus czimén indítottak ellene irtó hadjáratot, abba, az országra nézve kellemesnek mondható helyzetbe jutottak, hogy ők, a kik, ismétlem, szinte kérkedve és fanatikus dühvel hirdették a parlamentarizmust, most már eleget tehetnek ezen általuk hirdetett elvnek az által, hogy mint kisebbség meghajolnak ezen alkotmányos többség akarata előtt, a mely akarat megismerése czéljából ők hívták fel a nemzet ítéletét. (Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, e helyett mit látunk ? Előállanak a liberális párt szóvivői és mindegyiküknek beszédéből kiérzik az, hogy ők a választás konzekvencziáit el nem ismerik, ámbár mást mondanak és mindenféle raffinériával ós leplezett módon arra törekszenek, hogy ezen országgyűlésnek a választások eredménye által létrejött többségét megbontsák, s annak egy részét magukhoz felszíván, elvesztett dísztelen uralmukat és pozicziójukat megmentsék. (Ugy van! balfelöl.) Igyekeztek pedig ezt elérni az által, hogy mig egyrészt rámutatnak a koalicziós pártok programmjának közjogi ellentétes voltára, s csípős támadásokat intéznek a pártprogrammok keretein belül az egyes részletkérdésekre nézre, másrészről különösen a függetlenségi pártot diskreditálni akarják annak hangoztatása által, hogy programmját ezen koalicziós programra kedvéért feladta ugyanakkor, a midőn a szabadelvűpárt szónokainak egyike a feliratban ezt a koalicziós programmot kutatja, a másik pedig egyenesen tagadja, (Mozgás a jobboldalon.) Ezenkívül igyekeznek az ellentéteket gyönyörűen felfújni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mig egyrészt Nagy Ferencz t. képviselő ur hivogatóíag mutat rá az 1867-es alap numerikus többségére, másrészt Dési Géza képviselőtársam dicsőiti a 48-as eszméket, de tulajdonképen egyik is, másik is szembe állítja a 48-as alapot a 67-es alappal, a miből szerintük természetszerűleg az is következik, hogy a felirat már csak azért sem lehet a megoldás alapja, mert ő Felsége nem engedheti meg a 48-as alapnak uralomra jutását, mivel ő Felsége 67-es alapon áll és a két alap között áthidalhatatlan az elvi ellentét. Pedig ép az a körülmény, hogy a koaliczióban nemcsak 48 as, hanem 67-es pártok is vannak együtt, a legfényesebben dokumentálja azt, hogy a válság oka nem a 48-as és a 67-es alapok összeütközésében keresendő, mert a mit a 67 a 48-ra épített, abban igenis teljesen érvényesülhetne a nemzeti akarat a maga egészében, abban teljesen kidomborodhatnék a nemzetállami jellege összes intézményeiben, hanem igenis, ennek a válságnak az az oka, hogy a liberális párt az ő 30 éves korrumpált (Zaj. Halljuk! HalljuJc! balfelöl.) uralmával az 1867. évi XII. t.-czikkben lefektetett nemzeti jogokat, s ezeknek érvényesítését és kiépítését nemcsak hogy visszafejlesztette, hanem azokat következetesen el is sikkasztotta, (Zaj. Elnök csenget.) A különbség tehát a 48-as és a 67-es alapon lévő pártok között nem az állam függetlenségének kérdésében rejlik, mert ha igy volna, ha a 67-es kiegyezési törvények nem ismernék el már az 1790 — 91-ik évi törvények által is biztosított teljes függetlenségét ennek az országnak, akkor az 1867-es alap nekem sem kellene, de azt hiszem, hogy nem kellene ebben az országban senkinek, nem kellene a liberális párti képviselő urak öntudatos választópolgárainak még pénzért sem, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert én is, de azt hiszem, bogy ennek a hazának minden hű polgára és minden igaz hazafi inkább lemondanánk száz intézményről és eszközről, s igy a 67-es alapról is, de az ország függetlenségéről le nem mondhatunk, az ország függetlenségét fel nem áldozhatjuk semmiféle összhangért és jó viszonyért soha, de soha. (Élénk tetszés és taps balfelöl.) De ha annyira szembe állitják már a 48-as és a 67-es alap közötti különbségeket, mint már a tegnapi felszólalások folyamán is sokszor halottuk, hogy odaát Ausztriában az öszszes politikai tényezők is felsorakoznak már látszólag a 67 nek védelmére, de tényleg Magyarország ellen, — megjegyzem, hogy ezt csakis a liberális pártnak a magatartása folytán merészelik — akkor nem hagyhatjuk innen szó nélkül, hogy figyelmeztessük őket, hogy Magyarország belügyeibe nekik beleszólásuk nincsen, mert tanulják meg valahára, hogy ez az ország nem osztrák tartomány, a magyar állam nem magánjog és igy magánjogilag nem is kezelhető, mint azt Bécsben szeretnék, hanem a magyar állam egy egységes nemzet, mint egész, a melynek minden joga tehát közjog, a melynek a királyi koronázás által átruházott felségjogok ép ugy csak részei, mint a polgároknak politikai és parlamenti jogai. Megjegyzem, ezt nemcsak odaát tanulhatnák meg, hanem megtanulhatnák a liberális pártiak közül is igen sokan, mielőtt miniszterelnökségre_ vállalkoznak. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És akkor nem kellene folyton szembe állítani az egyiket a másikkal, s nem kellene hallanunk olyan nyakatekert magyarázatot sem az 1867: XII. t.-cz. 11. íjában lefektetett felségjogokról, mint a milyet gr. Tisza István miniszterelnöktől igen sokszor hallottunk és akkor nem kellene Nagy Ferencz képviselő urnak sejtelmesen odanyilatkoznia, hogy másfél esztendővel ezelőtt micsoda küzdelmet folytatott a liberális párt katonai programmjának keresztülviteleért, ha gyakorlatilag is azt az elvet követték volna, hogy a magyar királyság sarkalatos törvényeink értelmében a nemzeti akaratnak szintén csak egyik szerve. (Ugy van! a középen.) 30*