Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-22

22, ORSZÁGOS ÜLÉS 1905 május 10-én, szerdán, Rakovszky István elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — Az indítvány- és interpelláeziós-könyvek felolvasása. — B. Inkey József biráló-bizottsági tag eskütétele. — A felirati javaslat általános tárgyalásának folytatása. A Jcormány részéről jelen vannak: gr. Tisza István, Lukács László. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 35 percekor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szakáts Zoltán jegyző ur. A javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Haminersberg László, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Zboray Miklós jegyző ur fogja jegyezni. Következik a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Szakáts Zoltán jegyző (olvassa az 1905 május hó 9-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a felolvasott jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Jelentem a t. háznak, hogy elnöki előterjesztés nincs. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Zboray Miklós jegyző: Sem az indítvány-, sem az interpellácziós-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Következik b. Inkey József, a IV. bírálóbizottság tagjának eskütétele. Hammersberg László jegyző (olvassa az eshümintát; b. Inkey József leteszi az esküt). Elnök: Következik napirend szerint a felirati javaslat (Írom. 19) és ezzel kapcsolatban Miháli Tivadar képviselő éa társai felirati javaslata (írom. 33) általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Hammersberg László jegyző; Áchim András (Felkiáltások: Nincs itt!) Hencz Károly! (Halljuk! Halljuk !) Hencz Károly: T. ház! Három éve immár, hogy a felébredt nemzeti öntudat az állami élet minden fázisában érvényesülést kér. Egy egész kornak a keserűsége tört elő ebben a válságban, s a magyar nemzeti jelleg a megmásíthatatlan természeti törvény egész erejével kéri intézményes biztosítását a katonai téren és minden téren, (ügy van! hal felölj A mint láttuk, eddig haszontalanul. Három esztendő óta válság válságot ért, és a magyarnak nemzeti sérelmei nemcsak hogy kielégítést nem nyernek, hanem némely tényezők részéről még jóakaratú elbírálásban sem részesülnek. (Ugy van! bal felölj Ha nem volna törhetetlen bizalmunk a magyar nemzetnek immár 400 esztendős válságban megedződött életképessége iránt, ugy, ezt a mai válságot szemlélve, talán még annak a kis hitnek is meg kellene bennünk inognia, a mely a magyar történeti alkotmány létele iránt él bennünk ; és akkor arra a szomorú valóságra ébrednénk, hogy nálunk a mai parlamentarizmus is csak czifraságnak jó. Midőn az obstrukczió Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt először követelte a nemzeti érzésnek, s a nemzeti jellegnek hathatósabb érvényesítését és annak hathatósabb eszközökkel való sürgetése czóljából attól sem riadt vissza, hogy a kormányt exlex-állapotba kényszerítse, a miniszterelnöktől kezdve csaknem az összes liberális tényezők részéről folyton hallottuk hangoztatni azt, hogy a válság ós törvényenkivüli állapot mennyi tömérdek kárt zúdit az országra. És hallottuk hangoztatni azt is, hogy miért nem érvényesülhetett ez a nemzeti akarat. Akkor azt mondták, hogy azért nem érvényesülhetett, mert azt a kisebbség képviselte. A január 26-iki választások eredménye erre az indokolásra megadta a feleletet. A nemzeti kisebbségből, a mely lényegileg ugyan már azelőtt is többség volt, formálisan is többség lett és a nemzetietlen formai többség, a nemzetietlen liberális párt a választáson csúfos vereséget szenvedett. (Ugy van! balfelöl.) Midőn tehát a király által ité-