Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-21
21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. 231 objektivitás, kellő megfontoltság kell, és erős meggyőződésem, hogy kellő objektivitás mellett egymást meg is fogjuk érteni, kellő objektivitás mellett azon követelményeink, a melyek a jogegyenlőség alapján állanak, elismerésre fognak találni. T. ház! A miniszterelnök ur azt állította, hogy az által, hogy mi itt, mint önálló csoport jelentkeztünk, nemcsak a hazafiság szempontjából helyezkedtünk kétes álláspontra, hanem egyúttal fajunk érdekét is eláruljuk. Kötelességem lesz kimutatni, hogy ez az álláspont menynyire helytelen. Hiszen azok a törekvések, azok az elvek, a melyek minket egy pártba összehoztak, ha ezek az elvek bennünket, mint csoportot összehoztak, ezeknek az elveknek az elmondása kötelességünk, mert programmunkban ezt megígértük. Csak czélszerűség kérdése lehet az, hogy önállóan tegyük-e ezt, vagy valamely pártba lépjünk be és suttyomban érvényesítsük ezeket az elveket. A férfias nyíltság követelménye, hogy nyíltan hirdessük azokat. (Helyeslés a középen.) De ettől eltekintve, t. ház, nincs is meg a mód és a lehetőség valamely párt kebelében tenni meg azt, mert a mint Pop Cs. István t. barátom a tegnapi napon itt kifejtette, nem találunk egyetlenegy olyan parlamenti, országos pártot, a melyben ezen specziális elveink, ezen specziális álláspontunk helyt találhatna. (Egy hang a baloldalon: A magyar parlamentben nemi!) De igenis, ebben a parlamentben jogunk van elveinket hirdetni, mert a a választóközönségnek joga van olyanokat választani, a kiknek programmja neki tetszik, nem pedig olyanokat, a kik a többségnek tetszenek vagy nem tetszenek. T. ház! Azt hiszem, nem a hazafiasság szempontjából kell elbírálni azt, hogy hogyan és miként jelentünk meg itten, a hazafiasság szempontjából csakis azokat a tetteket, elveket és azt a programmot lehet megbírálni, a melyet képviselünk, nem pedig azt a tényt, hogy miként szervezkedtünk és miként léptünk fel. T. képviselőház, pártunknak létjogosultságát senki ékesenszólóbban nem bizonyította be, mint épen b. Bánffy Dezső, a ki a szombati napon itt tartott beszédében határozottan kijelentette, hogy Európában a jelen politikai konstelláczió mellett csakis egységes, egynyelvű államnak van jövője. Dániel László: És ez igaz! Vlád Aurél: Ez nem igy van! Ez nem igaz! (Mozgás balról.) Ha ez az álláspont igaz volna, akkor Magyarország nem létezett volna ezer éven át, mert ezer éven át nem volt egynyelvű, hanem több faj tartotta össze, több faj volt itt az országban és valamennyi, a melyik itt élt, annak a fentartásában közreműködött. (Ellenmondások a haloldalon.) Egy hang (balfelöl): Hébe-hóba! (Elnök csenget, Halljuk! Halljuk!) Vlád Aurél: Az ujabb kor történelme igenis íelmutat arra eseteket, hogy a nemzetiségi eszme, az összetartozandóság alapján több kisebb államocskát egy nagy állammá egyesitett, de olyan államot nem tud nekem felmutatni senki, hogy valamely állam azért bomlott szét, mert ottan több faj létezett. Egy hang (balról): Hát a római birodalom ! Vlád Aurél: Bocsánatot kérek, a római birodalom bukásának idején nemzetiségi eszme egyáltalában nem is létezett. De nem itt van a helye, hogy a római birodalom bukásának okairól beszéljek, hanem csak azt a tényt akarom konstatálni, hogy több fajnak létezése valamely államban, az államra bomlasztó ok nem lehet. Markos Gyula: Nem kell igy viselkedni! (Mozgás a közép hátsó padjain.) Vlád Aurél: Hát hogyan viselkedünk ? Markos Gyula: Mert kint mást beszélnek, mint idebenn! (Ellenmondások a középen.) Azt mondják, hogy önök abból élnek, hogy ott a népet félrevezetik! (Zaj,) Önök abból élnek, hogy izgatnak! (Zaj.) Elnök (csenget): Markos képviselő urat rendreutasítom. Markos Gyula: Köszönöm! Elnök: Ne méltóztassék az elnöki enuncziáczióra reflektálni, különben a mentelmi bizottsághoz fogom az esetet utasítani. Vlád Aurél: Mi, t, ház, azt tapasztaljuk, és az élet erre mutat, hogy a magyar parlamentben mindegyik országos pártnak az a czélja, hogy itt egy egységes, egynyelvű magyar állam létesíttessék, a mely b. Bánffy Dezső konczepcziója szerint egyenlő az összes nemzetiségek kiirtásával, (Ellenmondások a középen.) mert a nyelvi beolvasztás nem jelent mást, mint a nemzetiségek megszüntetését. (Ellenmondások a középen.) Bocsánatot kérek, de ha valaki ebből mást tud kiokoskodni, akkor vagy én nem értek magyarul, vagy b. Bánffy Dező nem tudja, hogy mit beszél ? (Mozgás a középen.) Ha pedig a tendencziákat vizsgáljuk, látjuk, hogy a szabadelvűpárt politikájának is ez volt a végczélja, habár nem mondta is meg ugy, a hogy Bánffy sem mondta meg, a mikor azon a helyen ült, de mondja most, mert ez népszerű jelszót képez. Lapja még azt is hirdeti, hogy a magyarosítás állami feladatot kell hogy képezzen! Sajnosán tapasztaljuk, t. képviselőház, hogy ez az eszme a t. ház összes pártjainál visszhangra talál. Mikor ilyen irányzatok érvényesülnek a magyar politikai pártoknál, akkor kötelességünk ezen irányzattal szemben nemcsak a fajunkhoz kötő szeretetnél fogva, hanem épen az állam érdekében is állást foglalni, mert véleményem szerint a magyar állam jövője csak akkor lesz biztosítva, ha az összes, e hazában lakó fajok meg lesznek elégedve, ha ezeknek a fajoknak kulturális, gazdasági előrehaladása elé akadályt nem gördítenek! (Felkiáltások bal felöl:
