Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

232 2í. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. Hát Iá gördít ?) Ebből a szempontból bírálva a koalicziós többség felirati javaslatát, olyan momentumokat találok benne, a melyek ezen álláspontunkat igazolják. Ott van mindjárt a választói jog kiterjesztésének kérdése, a melynél a t. koalicziós ellenzék nem helyezkedik az általános választói jog álláspontjára és miután a függetlenségi párt programmjában az általános választói jognak előfeltétele a magyar nyelv szóban és Írásban való birása, minthogy ugyancsak a koalicziós többségben való ujpártnak a programmja szerint, . . (Felkiáltások a középen : Nincs benne!) De benne lesz! — és ha benne lesz és ezt a kérdést a jogegyenlőség álláspontjából vizsgálni fogom, akkor majd azt mondom, hogy a t. koalicziós többség a jogegyenlőség teréről lelép, mert a mint a magyar nyelv Írásban és szóban való birása nem előfeltétele az állami terhek viselésének, ép ugy nem szabad hogy előfeltétele legyen ez a jogok gyakorlásának. (Igaz! Ugy van! a közép hátulsó padjain.) Búza Barna: Az államnyelv nem egyenlő a többi nyelvekkel! (Ugy van! balfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot folytonos közbeszólással zavarni. Viád Aurél: Én olyan jogegyenlőséget, amelynek előfeltétele az államnyelvnek birása, nem ismerek, mert ha az egyik kormány ilyen korlátokat állithat fel a jogegyenlőség elé, akkor jöhet egy másik kormány, a mely más korlátot állit fel, amely esetleg pártfelekezeti vagy osztályszempontot tekint előfeltételnek és akkor hová jutunk a jogegyenlőséggel? (Zaj a baloldalon.) Egy hang (balról): Az államnyelv birása nem korlát! Víád Aurél: Én az államnyelv bírásában korlátot látok annyiban, a mennyiben az országban nagyon sok olyan polgár van, a ki magyarul nem tud. (Élénk felkiáltások balfelöl: Tessék megtanulni!) Ha pedig ez, a mig meg nem tanul, korlát a jogok szempontjából, legyen korlát a teherviselés tekintetében is és ne szedjenek tőlük adót se és katonának se hívják be őket. (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget) A jogegyenlőség álláspontján állva tehát, ilyen törekvéseket, ilyen korlátozásokat tűrni nem lehet. (Zaj a baloldalon.) Tudom én, hogy miért állitják fel ezeket a korlátokat. Először is azért, mert attól félnek, hogy ez a jogkiterjesztés minden korlát nélkül javára szolgálna a nemzetiségeknek és a szocziálistáknak, (Mozgás.) mert az áítalánoä választói jog behozatala esetén nem lehetne megakadályozni azt, hogy a parlamentben a szocziálista képviselők megjelenjenek. (Felkiáltások balfelöl: Ki akadályozza ? Zaj a baloldalon és a középen. Elnök csenget.) Ezen jogmegtagadást csakis azzal lehet indokolni, hogy hiányzik a bizalom, hogy azok, a kik ezzel a joggá! felruháztattak, azt az állam jól felfogott érdekében fogják használni. Kérdés, vájjon nem nagyobb bizalom kell-e ahhoz, hogy a honvédelmet bizzuk olyan emberre, a ki magyarul nem tud? S ha nem korlát a magyar nyelv nemtudása srra nézve, hogy az az idegen ajkú polgár a hazát megvédje és hogyha az elég hazafias ahhoz, hogy majd az ellenséggel szemben teljesítse szolgálatait, akkor hazafiassági szempontból kifogást lehet-e tenni a választói jognál azért, mert a magyar nyelvet nem tudja? Sokkal többet árthat a hazának az az idegen ajkú ember, az a nemmagyar akkor, ha a hon védelmét bizzuk rá, mint akkor, ha a választói joggal ruházzuk fel. Más mometnum is mutat arra., hogy a t. koalicziós többség is erre az álláspontra helyezkedik és pedig a vezényszó kérdésében való állásfoglalása, jobban mondva ezen kérdésben való álláspontja indokolásának figyelembe vételével. Ha a vezényszót a t. többség azért követelné, mert az a magyar állam szuverenitásának kifejlesztése volna, akkor a nem magyar fajhoz tartozók kifogást ezen követelmény ellen jogosan nem tehetnének. De a magyar vezényszónak kérdését abba a világításba helyezik, hogy azért szükséges a magyar vezényszó, mert ez ujabb magyarositási eszközt képez. (Derültség a baloldalon.) Nagyon csodálkozom épen az ujpártnak tagjain, hogy ezen nevetnek, mert hiszen ez b. Bánffynak fejtegetéseiben benne van, ki azt mondja, hogy magyar nemzeti szempontból nem is annyira fontos a vezényszó kérdése, mint az ezrednyelv kérdése, mert azt hiszi, hogy az ezrednyelv behozatalával a magyarositásnak tágabb tere nyilik. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folyton közbeszólni. Hiszen igy lehetetlen a szónoknak folytatni a beszédét. VSád Aurél: Csak természetes, t. ház, hogy mivel ezt a követelést ilyen színben tüntetik fel, mi azzal szemben legalább is közömbösek maradunk, (Zaj a baloldalon.) Igenis közömbösek maradunk, ha azt ebből a szempontból követelik. Az elé az alternatíva elé vagyunk állítva, hogy válaszszunk két nagy párt között. Az egyik a 67 es alapon állva akarja elérni, megalkotni az egységes magyar nyelvű, magyar nemzeti államot, a másik pedig a teljes függetlenség álláspontján állva akarja azt megvalósítani. E kérdésben bátor vagyok koczkáztatni azon állítást, hogy az államnak közérdekét egyetlenegy párt sem képviseli, hanem mi képviseljük. (Nagy zaj és derültség a baloldalon. Elnök csenget.) Egy hang (balról): Bécsnek beszél! Vlád Aurél: Bocsánatot kérek, a mi álláspontunk nem akar állásfoglalás lenni sem Bécs mellett, sem Bécs ellen. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Mi tisztán az ország és a közérdek szempontjából beszélünk, ugy a mint mi ezt a köz-