Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-21
21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. 229 mint hazugság. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. Mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk a baloldalon.) Ha valahol, ugy a király és nemzet közötti viszonyban kell keresni és kell elérni a tiszta igazságnak uralkodását; mert csak az igazságon nyugodhatik a szeretet, csak az igazságon nyugodhatik a hatalom, csak az igazságon nyugodhatik 'a béke, csak az igazságon nyugodhatik a gyümölcsös munka és ezen igazság napjának végre-valahára való íelderülésére törekszünk. erre iparkodunk felirati javaslatunk benyújtásával, a melyet ajánlok a t. háznak elfogadásra, (Hosszantartó meg-megújuló élénk éljenzés és taps a baloldalon és a középen, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki szedet Rakovszky István alelnök foglalja el.) Elnök: Ás ülést újból megnyitom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház!... Polónyi Géza: Hiszen már beszélt! (Zaj.) Menjünk ki! Nem hallgatjuk-meg! Gyerünk ki! Nem vagyunk rá kíváncsiak! (Zaj a joboldalon.) Szőts Pál: Megint megy hátul bujtogatni! Nyíltan, nincs meg a bátorsága hozzá! (Élénk mozgás és zaj. A baloldalon ülö képviselők a kijáratok felé mennek, majd egy pár perez múlva elhagyják a termet.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A kormány jelen helyzetében, mint azt már a múltban is jelezni bátor voltam, tartózkodni szándékozom és tartózkodni fogok a vitában minden oly részvételtől, a mely az egyes képviselő jogkörét meghaladja, mert nem találnám helyesnek, hogy jelenleg is éljek az 1848-iki törvény és a házszabályok azon felhatalmazásával, a melylyel, nézetem szerint, a dolog szelleme szerint, helyesen csak az a kormány élhet, a mely egyes javaslatokat felelősség mellett képvisel. (Halljuk! jobbról.) Ennek folytán le kell mondanom . .. (Zaj.) Elnök: Kérem a t, képviselő urakat a középen, ne méltóztassanak itt konverzácziót folytatni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek folytán le kell mondanom arról az óhajról, hogy az előttem elhangzott beszéddel, illetőleg annak egész tartalmával foglalkozzam. De miután a képviselő ur ebben a beszédében az egész szabadelvűpárttal szemben egy olyan súlyos vádat hangoztatott, a mely vád, azt hiszem, jogot ad e párt minden egyes tagjának arra, hogy személyes kérdésben szólaljon fel, ennek folytán, és miután az általános parlamenti gyakorlat az, hogy ha ilyen súlyos természetű vádak emeltetnek egy egész politikai párt ellen, a ház mindig meg szokta adni a jogot a ház vezetésében résztvevő egyik vagy másik képviselőnek arra, hogy ezen czimen személyes kérdésben nyilatkozzék, azt tartom, felszólalásommal semmi olyan jogot nem arrogálok magamnak, a mely meg nem illetne abban az esetben is, ha már ezt a helyet elhagyhattam volna. Eltekintve minden egyébtől és kizárólag ezen egy kérdésre kiterjedve, gróf Apponyi Albert t. képviselő ur* kifogásolja a szabadelvűpártnak azon álláspontját, hogy a választások eredménye után is, ugy a mint ezt minden kisebbségben maradt parlamenti párt szokta tenni, elvei mellett a megváltozott helyzetben azokkal a jogokkal és azokkal a kötelességekkel, a melyeket a megváltozott helyzet hoz magával, folytatni kívánja a parlamenti küzdelmet, és a t. képviselő ur ezen kivételes rendszabályt, a melyet a szabadelvűpártra alkalmazni kivan, a választásokat közvetlenül megelőzőleg lefolyt parlamenti küzdelem tartalmával ós jelenségeivel indokolja. A képviselő ur azt kérdi magától, mi lehetett ezen egész házszabályvita ós a házszabályvita körüli küzdelem czélja és azt mondja, hogy itt titkos czéloknak és idegen kéznek kellett befolyniuk. Hát, t. ház, a titkos czéloknak minduntalan való keresése, a hátsó gondolatoknak aggodalmas keresése és mesés éleslátással való felfedezése az egész vonalon, a mi a képviselő ur beszédén végigvonul, lehet a képviselő ur felfogására nézve jellemző; de a mi azt a kérdést illeti, hogy mi lehetett czélja a házszabályreformnak, erre nézve elég volna felolvasnom azt a beszédet, a melyben gróf Apponyi Albert fejtette ki 1903 nyarán mindazon veszedelmeket, mindazon hátrányokat, a parlamentarizmusnak azon egész megrontását, a mely az obstrukczióval együtíjár, (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ez nem specziális magyar betegség volt; ezen a betegségen végigment ma már a világnak mondhatnám minden parlamentje és sehol sem kerestek specziális hátsó gondolatokat és okokat; de igenis azt tartották, hogy minden ember, minden parlament és minden nemzet, a melyben igazi alkotmányos érzület van, ezzel a bajjal, ezzel a betegséggel le kell hogy számoljon. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt kísérleti ük meg, és azt hiszem, senkinek sincs sem oka, sem joga ezen világos, evidens ok ós czél háta mögött bármi titko3 és hátsó gondolatokat keresni. (Helyeslés jobbról.) De azután tovább megy a t. képviselő ur, és ennek az akcziónak a módját és az ott lefolyt jelenségeket állítja elénk, mint a további sikeres, alkotmányos működésnek impedimentumát. Itt ismét utalhatnék külföldi példákra, mert ismét kétségtelen dolog az. hogy nincs a világnak egy parlamentje sem, a melynek a házszabályai az obstrukezió előtti korszakban készültek, a me'y az obstrukezió veszedelmét legyőzhette volna korábban készült házszabályainak kisebb vagy nagyobb mellőzése avagy többé vagy kevésbbő erőszakolt és elferdített alkal-