Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

16 május 9-én, kedden. 226 21. országos ülés Í9( álló viszonyban véget vessünk. Arról van szó, hogy kiigazítsuk azokat az illúziókat, kitanít­suk azokat az urakat, a kik eddig a szavakkal szembe szegezték a tényeket és a tények nekik adtak igazat arra, hogy Magyarország a maga nemzeti életének teljességét, a maga állami attribútumai élvezetének teljességét ezentúl nemcsak papiroson, nemcsak fikczióban, nem­csak házi használatra, hanem a tényekben, a valóságban, az egész világ szeme láttára, az egész világ elismerésére akarja birni. (Élénk helyeslés és taps balfelöl.) Már most azonban előáll az a kérdés, hogy mivel a függetlenségi párt a választásoknál ab­szolút többséget nem nyert és ennek folytán nem követelheti a maga programmjának meg­valósítását, tehát addig, mig abszolút többségbe nem jön, a magyar állami és nemzeti élet tel­jességének létesítését meg kell kisértenie az 1867-iki törvények keretén belül: hogy erre közreműködhetik-e a függetlenségi párt? A má­sik kérdés pedig az, a melyet a miniszterelnök ur utolsó felszólalásában bizonyos malicziával vetett oda, hogy hogyan illeszkednek ebbe az akczióba azok a férfiak, a kik november 18-ig a szabadelvűpárt hivei voltak, tehát annak politikáját helyeselték, vagy legalább azzal nyílt ellentétbe nem álltak? Az én feladatom tulaj­donképen csak az, hogy ezen kérdések elsejére adjak választ. Miután azonban a koaliczióról a maga egészében akarok beszélni, megmondom az én felfogásomat, a mely természetesen sen­kire nézve sem kötelező, a második felvetett kérdésre is. (Halljuk! Halljuk!) A független­ségi párt ezeknek a törekvéseknek létesítéséhez hozzájárulhat két feltétel alatt. Az egyik az, hogy azok semmit se tartalmazzanak a mi az ő programjával ellentétben van, a másik az, hogy midőn azoknak létesítéséhez hozzájárul, semmi­ről se mondjon le, a mi azokon kívül az ő programmjában van. (Helyeslés és taps bal­felöl.) Ezeknek a feltételeknek elseje megvan, erre a felvilágosítást megadja maga a felirat, megadják azok a beszédek, a melyek a felirat indokolására tartattak, A második feltételre pe­dig megadja a teljesítés lehetőségét a koaliczió formája. Nem lehet eleget ismételni, hogy itt nem lehet szó pártoknak fúziójáról, egy uj párt­nak keletkezéséről, hanem különböző elvi alapon álló pártoknak bizonyos konkrét czélok létesíté­sére való szövetkezéséről, a mely konkrét czélok e pártok egyikének hitvallásával sincsenek ellen­tétben, mely munkásságuk mellett ezek a pár­tok a maguk külön szervezetét, a maguk külön czéljának elérésére irányuló tevékenységüket nem függesztik fel, nem szüneteltetik, hanem ellenkezőleg, fentartják, folytatják. (Élénk helyes­lés a baloldalon.) Megengedem, hogy ez a parlamenti alaku­lásnak egy sokkal tökéletlenebb formája, mint a milyen a kompakt, egységes elvi alapon álló pártnak uralmában rejlik. Ezt sző nélkül meg­engedem ; nincs is könnyebb dolog, mint a koa­licziókban mint koalieziókban rejlő gyengeségi momentumokra rámutatni, azokra a kezet rá­tenni. De hát a jelenlegi parlamenti alakulás más módját a megoldásnak nem nyújtja, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) És ezért hazafias kötelességünket teljesítjük mindnyájan, hogy ha azon kettős feltétel alatt, melyet az előbb mondtam, hogy semmi olyanba nem megyünk bele, a mi elveinkkel ellenkezik, hogy elveink azon részét, a mely a munkaprogrammban benn nem foglaltatik, változatlanul fentartjuk, azok­ért tovább küzdünk, az azok elérésére irányuló munkát sem szüneteltetjük, ha — mondom — ilyen feltételek mellett az egyedül kínálkozó expediensnek, a koalicziónak megalkotásához hozzájárulunk és azt fentartjuk. (Élénk helyes­lés a baloldalon.) Hogyan áll tehát a dolog a függetlenségi pártra nézve? Azoknak a nemzeti irányú re­formoknak, a melyeknek iránya a felirati javas­latban ki van fejezve, azoknak egy része teljesen egyezik a függetlenségi pártnak programmjával, annak megvalósítását tartalmazza; ilyen mi a vámkérdésre vonatkozik. Egyik része ha­tározott előhaladást képez a függetlenségi párt programmjának megvalósítása felé; ilyen a választói jognak kiterjesztése: haladás azon vég­pont felé, a mely a függetlenségi pártnak programmjában benfoglaltatik. A katonai kér­désben pedig, ha mi arra törekszünk, hogy addig is, a mig abszolút többségünk nincsen, a létező alapon, a létező keretekben a magyar hadsereg valóban magyarrá tétessék, akkor mi ismét pártunk programmjának majdan leendő megvalósítására nézve a gyakorlati könnyebbsé­geknek egész rendszerét teremtjük a nélkül, hogy végczéjunkról lemondanánk. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a baloldalon.) Jól tudom, hogy itt aztán egy különbség van fel­fogásunkban. A. 67-es pártok a koaliczióban azt hiszik, hogy az, a mit magunknak kitűzünk közvetlen czélul, az a végpont; azt hiszik, hogy annak elérése által a 67-es intézmények ugy megerősödnek, hogy az azok ellen való küzde­lem nehezebb fog lenni. Ebbői folyólag azt kellene mondani, hogy a függetlenségi pártnak az volna a kötelessége, megtagadni ezeket az üdvös reformokat, az volna a kötelessége, hogy azoknak útját állja. De nem ugy, t. képviselőház. Nekünk olyan szilárd a meggyőződésünk, — az enyém azzá lett az utolsó eseményekben észlelt idegen kéz­nek folytonos belenyúlása által — {Élénk helyes­lés a baloldalon.) olyan szilárd a meggyőződé­sünk, hogy bármit is javítsunk a közállapotokon a 67-es alapon, az a kivánt czél, hogy egy végső nyugvó pont álljon be a magyar nemzetnek sokat zaklatott életében, hogy egy végső és többé meg nem zavarható megegyezés jöjjön tehát létre i nemzet és királya és uralkodóháza közt, hogy a: nem érhető el másképen, mint tisztán a perszonál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom