Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. 217 egyes tárgyak elintézése után 1868 november 29-én gr. Andrássy Gyula miniszterelnök előterjesztést tett a véderőtörvény módosítása tekintetében, indokolva azt egyrészről azzal, hogy időközben Ausztriában elfogadtatván a véderőtörvényjavaslat, némely mellékes módosítások váltak szükségessé az egyöntetűség kedveért, a bonvédelmi törvényre vonatkozólag pedig megmondta, hogy időközben, a mint az előbb emiitettem, az 1868 : XXX. t,-czikk életbelépvén, szükségessé vált, hogy ennek az 1868 : XXX. t.-czikk által statuált védelmi közös viszonynak rendezése szempontjából a törvényben Horvátországot illetőleg egyes rendelkezések foglaltassanak, Engedje meg itt a t. ház, hogy felolvassam azt az előterjesztést, a mely e törvényjavaslattal kapcsolatban tétetett. (Olvassa.) » Ugyanez alkalommal van szerencsém figyelmeztetni a t. házat arra is, hogy mind a védrendszerről, mind a honvédségről szóló törvény ideiglenesen csak Magyarországra van elfogadva; miután pedig a Magyarés Horvátország közötti egyezmény következtében a véderő megállapítására és átalakítására vonatkozó minden intézmény a közös törvényhozás elé tartozik, azt gondolom, igen czélirányos volna ugyanez alkalommal, — ha méltóztatik a t. ház ebbe megnyugodni — hogy Horvátország képviselői közül választassák meg néhány ezen küldöttség közé, hogy ezek az ott szükséges módosításokat tanulmányozván, a küldöttség az iránt adjon véleményt. Erre nézve tehát bátorkodom a minisztérium előterjesztését benyújtani, s annál inkább kérem a t, házat: méltóztatnék ezt elfogadni, mert a kormány a védrendszerről szóló törvényjavaslattal együtt fogja ő Felsége elé a honvédségről és a népfelkelésről szóló törvényjavaslatokat terjeszteni. Már pedig a honvédségről szóló törvényjavaslatban van néhány pont, a mely Horvátországra nézve változtatást igényel.« Ezekből tehát világos, hogy a honvédségről szóló törvényjavaslat módosítása, tekintettel az 1868 : XXX. törvényczikk szellemére eszközöltetett. Egyébiránt pedig a módosítást előkészítő hadügyi bizottság négy horvát képviselővel kiegészíttetvén, az 1868 deczember 1-én beterjesztette az országgyűlésnek jelentését, s azon módosítások szövegét, a melyek szükségesek voltak a honvédségről szóló törvénynek Horvátország szempontjából való kiegészítésére. Ezen tárgyalás alkalmával, mely rögtön másnap következett be, Zichy Antal előadó előterjesztvén a módosításokra vonatkozó szöveget, a ház először is a 6. §-ban, azután a 7. §-ban eszközölt módosításokat a honvédségi kerületek beosztása tekintetében, végül pedig a 18. §-ra vonatkozólag, a mely a honvédségi törvényben a a nyelv kérdését és a jelvényeket szabályozza, elfogadta a hadügyi bizottság javaslatát, illetőleg jelentését, a mely igy szól (olvassa): »A 18, §-ra vonatkozólag, mely a vezénynyelvről, zászlóról és jelvényekről szól, a horvát-szlavón köveKÉPVH. NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. tek hozzájárulásával és a kiegyezési, már szentesitett törvény 61. és 62. §§ ainak útmutatása szerint a hadügyi bizottság a következő szövegezést ajánlja: »A honvédség vezénynyelve a magyar. Zászlója ő Felsége nevének jelvényei mellett az ország színeit és a magyar állam czimerét viseli, Horvát-Szia von- és Dalmátországban a honvédség vezénynyelve a horvát; zászlaja ő Felsége ugyanazon névjegye mellett Horvát Sziavon- és Dalmátország egyesült szinei és a magyar állam czimerét viseli. Egyébiránt a katonai jelvények, rangjelzetek, a felszerelés és felfegjverkezós, valamint a szolgálat és gyakorlat szabályai a honvédségnél és a sorhadnál egyenlők lesznek.« T. ház! Azt hiszem, feladatomhoz hiven, nem térítve el semmitől, csak tárgyilagosan iparkodtam és sikerült is igazolnom a ház naplójából és annak idején való tevékenységéből, hogy az 1868: XLI. t,-cz. Horvátországra vonatkozó rendelkezései nem alapulhattak és nem alapultak máson, mint az 1868: XXX. t.-cz. rendelkezésein. És miután el kell fogadnom nem csak nekem, de mindenkinek azt, hogy a legilletékesebb magyarázója a törvénynek ki azt alkotta, azt hiszem, nem tehetek egyebet, mint azon álláspontra helyezkedni, melyre az akkori törvényhozás tette, mikor az 1868: XXX. t.-cz szentesítése után alig tiz nappal kimondta hogy az 1868: XLI. t-cz.-ben foglalt rendelkezések Horvátországot illetőleg az 1868: XXX. t.-cz. útmutatása szerint eszközlendők. Ezzel befejeztem rövid felszólalásomat. Még csak azon megjegyzést fűzöm hozzá, hogy ezen indokolásból világosan látszik, hogy mi szigorúan a törvény alapján állunk, hogy semmiféle idegen befolyásnak nem engedünk. Ezen törvényen alapuló követelésünket ide viszszük ezen magas fórum elé, hogy azoknak a mi nemzetünk szempontjából érvényt szerezzünk, Épen azért kérem a t. házat a magam nevében, hogy méltóztassék a mi akcziónkat és nyilatkozatunkat, a melyet magamévá teszek ós elfogadok, ép oly jóhiszeműleg fogadni, mint a milyen jóhiszeműleg mi terjesztettük azt a t. ház elé, mert abban egyebet nem követelünk és nem óhajtunk, mint hogy a magyar közjog, a melynek a horvátok joga kiegészítő része, a maga teljességében érvényre lépjen. (Helyeslés a jobbközép hátulsó -padjain.) Zboray Miklós jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: Annak a nagy vitának mezejéről, (Halljak! Halljuk!) mely a képviselőház két nagy csoportja között, a szövetkezett ellenzék és a szabadelvűpárt között folyt, én magamat semmiféle mellékcsatatérre csäbittatni nem hagyom. (Helyeslés balfelöl.) Nem engedem magamat csábittatni sem a nemzetiségi kérdés csataterére, mert nyilt ajtókat betörni felesleges munkának tartom és olyan álláspontokkal vitatkozni, a melyekkel szemben ennek a háznak óriási többségében minden oldalról egyhangú a visszautasítás, nem tartom szükségesnek még a 23