Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

218 21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. magam részéről is külön leszámolni, (Helyeslés bálfelöl.) De nehogy félreértés támadjon a visszautasítás kifejezéséből, vegyék tudomásul azon t. képviselőtársaim, a kik itten mint nemzetiségi csoport alakultak, hogy ez a visszautasítás korántsem szól nem magyar ajkú polgártársainknak, a kikkel szemben az egyenlő jog és egyenlő kötelesség álláspontján állunk (Igaz! Uqyvan!) az egységes politikai magyar nemzet és szétbonthatatlanul egységes szuverén magyar állam keretében, (Élénk helyeslés.) hanem csak azoknak a tendencziáknak szól, a melyek ezt az egységet nemzetiségi csoportokra mint közjogi egyéniségekre akarják szétbontani és a magyar állami egység nyelvi követelményeivel nem tudnak megbarátkozni. (Éljenzés és taps balfelöl.) Én azonban örömmel fogok üdvözölni minden jelt

; a mely arra mutat, hogy nem magyar ajkú polgártársaink sorában olyanok is, a kik eddig talán más irányban vezették azokat, ezekkel a megmásíthatatlan alapelveivel a magyar politikának, a magyar közjognak, a magyar történelemnek megbarátkoznak. Épen ugy az előttem szólott horvátországi igen t. képviselőtársammal sem akarok vitatkozni és annak a közjogi vitának részleteibe nem akarok belemenni, a melyet először Tomasics Miklós t. képviselőtársunknak az ő elvbarátai nevében tett nyilatkozata hozott a ház elé, és a melynek fonalát felvette most Josipovich Géza igen t. barátom. Csak azt a megjegyzést engedje meg nekem, hogy azok az idézetek, a melyeket ő most felolvasott, az én felfogásom szerint nem erősitik azt az álláspontját, mely szerint a honvédség tekintetében tett intézkedés, a mely a horvátországi honvédzászlóaljakban a horvát nyelvet és a horvát színeket hozza be, az 1868-iki kiegyezési törvénynek direkt folyománya volna. Nem erősitik ezek az idézetek ezt az ő álláspontját, mert a legfontosabb érv, a melyet felhozott, t. i. az előadói indokolás, a melyet nekünk felolvasott, nem azt mondja, hogy az 1868 : L. t.-cz. alapján, annak értelmében, hanem hogy annak ^útmutatása szerint«, mert ebben igen nagy Jiülönbség van; ez ugyan oda látszik mutatni, — mint mondom, a vitát nem szándékozom ex asse felvenni, de itt minden kifejezés fontos és t. képviselőtársam is épen a kifejezésekre alapítja okoskodását — hogy ez a kifejezés nem egy már létező törvény direkt jogi folyományát jellemzi, hanem bizonyos indikácziókat a méltányosság felé, bizonyos analógiákat, a melyeket a törvényhozás akkor alkalmazni jónak látott. Hát t. képviselőtársam legyen meggyőződve arról, hogy mi is az egész magyar közjogot akarjuk érvényre juttatni, (Helyeslés a baloldalon.) s a magyar közjognak intézkedései között nem teszünk különbséget, s hogy a magyar közjognak azon intézkedéseit, a melyek Horvátországnak igényére nézve kedvezők, ha azoknak törvényben gyökerezése kimutattatik, ugyanazzal a skrupulózitással, ugyanazzal a rigorozitässal fogjuk nemcsak megtartani, (Elélik helyeslés a baloldalon.) hanem azok , megtartását mindenkivel szemben követelni, mint a magyar közjognak bármely intézkedését. (Élénk helyeslés a baloldalon,) De hát ebből a vitából is meggyőződhetett az én t. képviselőtársam arról, hogy az az igény, a melyet Tomasics t. képviselőtársunk nyilatkozata kifejezett, korántsem olyan ííquid közjog, a melybó'l a következtetést rögtön levonhatná, különösen, midőn t, képviselőtársaim magatartásának politikai czéljával és jellegével őszintén megvallva nem vagyok tisztában. Én szeretem a legjobb szándékot feltételezni róluk, nemcsak szűkebb hazájuk, de egész magyar hazájukkal szemben; szeretem elfogadni készpénzül, szeretem elfogadni hitelesnek Tomasics t. képviselőtársam nyilatkozatának azt a bevezető mondását, hogy ők csak magyar politikát akarnak csinálni, a mely kijelentés olyan élénk visszhangra talált a háznak ezen oldalán, De bocsánatot kérek t. képviselőtársamtól, ennek módját még eddig nem találták meg egészen. (Igaz! Ugy van! a baloldalon). Mert azt az álláspontot érteném, ha t. képviselőtársaim azt mondanák: igenis, mi mellétek állunk, a kik a magyar nyelvnek jogait a hadseregben ki akarjátok vívni, de egyúttal megmondjuk, hogy a mi meggyőződésünk szerint a hadsereg horvát részére nézve is követeljük ugyanazt a jogot, de azt az álláspontot, a mely a német statusquóba belenyugszik. (Mozgás a középen. Zaj a baloldalon). Nagyon fogok örülni, ha ebben a tekintetben egy félreértés tisztázására alkalmat adok, de t. horvátországi képviselőtársaim eddigi magatartása, ezzel a felirattal szemben elfoglalt álláspontja, csak azt a következtetést engedi meg, hogy a horvát nyelv jogait, ő szerintük fennálló jogait, nem akarják érvényesíteni a hadsereg nyelvi statusquo-jával szemben és azok csak akkor élednek fel, azoknak megvalósítására csak akkor törekszmek, ha hozzájárulásuk és segítségük nélkül sikerült nekünk a magyar nyelv jogait kivivnuak. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon). T. képviselőtársaim! Én a legmelegebben óhajtom, hogy ennek a harcznak gyümölcseire nézve a magyar ós a horvát nemzet testvóriessége érvényre jusson, de jusson ez érvényre akkor is, midőn nem a gyümölcsök leszedéséről, hanem azoknak keserves fáradsággal való megérlelésérői van szó. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon). Ezen megjegyzésekkel talán tartoztam az ügy fontosságának, de különben, a mint mondom, nem engedem magamat a vita és a szóban forgó kérdés lényegétől mellék-csataterekre szoríttatni és ezen mellék-csataterek alatt értem a szabadelvűpárti szónokok által felhozott kifogások nagy részét is, — értem Nagy Ferencz és Dániel Ernő t, képviselőtársaimnak, de még a