Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-21
216 21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. Josipovich Géza: Posto je gospodin zastupnik Issekutz u svom govoru (Zaj.) i positivna u zakonu zajamcena prava Hrvatske-Slavonie glede jezika niekao: u bojazi, da se pravo nase u ovomu Yisokomu tielu krvatski govoriti s vrenienom nebi takodjer stalo niekati, uzimani riec na temelju zak. clanka g. 1868. br. XXX, §. 59 hrvatskim jezikom; nu da me cieli sabor razuinie naHtavljam magjarskim jezikom. {Zaj.) T. képviselőház! A horvát nyelven elmondott bevezetésemben... (Zaj. Halljulc! Halljulc !) Elnök: Csendet kérek! Josipovich Géza: ... előadottakat magyarul újból ismételve, (Helyeslés.) kijelentem, hogy csak azért kezdtem felszólalásomat horvát nyelven, (Zaj.) mert Issekutz képviselő ur jogunkat a horvát nyelv tekintetében a közös intézmények egyik részében tagadásba vette; nehogy tehát idővel jogunk horvát nyelven felszólalni feledékenységbe menjen, az 1888: XXX. t.-cz. 59. §-a alapján kezdtem felszólalásomat horvát nyelven, (Helyeslés.) hogy azt az általános megértheíéä szempontjából magyarul folytassam. (Halljulc! Halljuk!) A Magyarország és Horvát-Szlavonország közti testvéri viszony meg nem zavarása tekintetéből felszólalásom keretében kerülni óhajtok minden oly nyilatkozatot, mely félreértésre adhatna alkalmat, (Zaj a baloldalon.) Elnök: Hentaller képviselő urat felkérem, hogy csendben hallgassa meg a szónokot; nincs joga most szónoklatot tartani. Josipovich Géza: Azért Issekutz képviselőtársam, valamint előttem szólott t, képviselőtársam specziális horvát politikai nézeteire nem akarok részletesebben kiterjeszkedni, különösen azért, mert mindkettő egyenesen a negácziő álláspontjára helyezkedett, s ennek folytán érveik is csak negatívumok lehetnek. A ki az 1868 : XXX. t.czikket figyelemmel áttanulmányozza, fölöslegesnek fogja tartam a felett vitatkozni, vájjon az 1868 : XXX, t.-cz., a Horvát-Szlavónország és az anyaország közt létrejött megegyezés az anyaország mint szuverén állam részéről Horvát-Szlavonországnak egyoldalúan adott jogoknak a beiktatása, avagy pedig kölcsönös megállapítás folytán létrejött kétoldalú szerződés-e. Szintén fölösleges lesz a felett is vitatkozni, hogy a horvát országgyűlés törvényes határozatai a horvát király, vagy csak a magyar király szentesítésével válnak-e érvényesekké. Az idézett törvényczikk erre nézve oly határozott rendelkezéseket tartalmaz, hogy e tekintetben semmiféle kétség fel nem merülhet; egyedül azon kérdés jöhet tehát még elbírálás alá, mely tisztázásra vár, vájjon az 1868 : XLL, a honvédségről szóló t.-cz. az 1868 : XXX. t.-cz. indokából és folyományaképen keletkezett-e, vagy — a mint Issekutz t. képviselő ur mondja — a méltányosság és testvéries érzület alapján jött létre. Én azt tartom, hogy az 1868:XLL t.-cz. nem a méltányosságnak kifolyása, hanem egyenesen az 1868: XXX, t.-cz. parancsoló intézkedése folytán keletkezett. Indokaimat csakis tárgyi tényálladékra fogom alapítani, ezért felszólalásom keretében csakis tényeket fogok konstatálni és ezek alapján a konklúziót levonni. Ennek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy figyelmét felhívjam a történészek által igazolt azon tényre, hogy az 1848 előtti időben a magyar állam védszervezete szervezetileg megállapítva nem volt. Az 1848 előtti időkben Magyarország véderejét a nemesi felkelés képezte, melynek vezére Magyarországon a nádor volt; a horvátországi nemzeti felkelésnek pedig a bán, vagy a horvát országgyűlés által megválasztott capitanus regius volt a vezére. Ebből világos, hogy a védszervezet tekintetében az 1848 előtti időben semmi közösség fenn nem állott, egyedül az a közösség, hogy a közös haza javára lelkesültséggel, egymást támogatva harczolt a két nemzet a közös ellenség ellea. Később, midőn Ausztriával megköttetett a kiegyezés, szüksége merült fel annak, hogy a magyar állam területén is szervezve legyen a véderő. Ennek folyománya volt az, hogy 1868. június 30-án gróf Andrássy Gyula miniszterelnök benyújtotta a magyar országgyűlésnek a véderőjavaslatok egész komplexumát. A dolgok könnyebb megérthetése czéljából kénytelen vagyok itt közbeszúrni, hogy az 1868 : XXX. t.-cz,, a mely a Magyarország és Horvátország közti közjogi viszony rendezéséről szól, ekkor még nem volt elfogadva, hanem 1868. szeptember 20-án fogadtatott el és ugyanazon év november 27-én lőn szentesítve. 1868 augusztus 7-én a véd erőtörvénynek tárgyalása után tárgyalás alá került az országgyűlésen a honvédségről szóló törvény, mely eltérőleg a véderőtörvény hosszabb tárgyalásától, igen rövid volt és az akkori országgyűlés augusztus 7-én el is fogadta a honvédségről szóló törvényt. Ennek 6. és 7. §§-aiban expressis verbis » Horvátország kivételével« megtörtént a zászlóaljak számának megállapítása, valamint a honvédkerületek beosztása is. A 33= §. az utolsó, pedig szószerint azt mondja: »hogy ezen törvény hatálya Horvátországra ki nem terjed; hanem alkotmányos hozzájárulás esetében annak területe a 6-ik honvédkerületet fogja képezni és 6. §-ban megállapított számon felül a honvédséghez 4 gyalog zászlóaljat és 4 lovas századot fog állítani*. Ebből tehát világosan konstatálható az, hogy az akkori felfogás szerint, miután az 1868 : XXX. törvényczikk még nem lépett volt életbe, Horvátország területét a közös védelembe nem vették be, Ezen törvény azonban szentesítés alá nem terjesztetett. Időközben, 1868 augusztus közepén vagy végén az országgyűlést el is napolták. Az elnapolás után az országgyűlés újból összeülvén,