Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

216 21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. Josipovich Géza: Posto je gospodin zastupnik Issekutz u svom govoru (Zaj.) i positivna u zakonu zajamcena prava Hrvatske-Slavonie glede jezika niekao: u bojazi, da se pravo nase u ovomu Yisokomu tielu krvatski govoriti s vrenie­nom nebi takodjer stalo niekati, uzimani riec na temelju zak. clanka g. 1868. br. XXX, §. 59 hrvatskim jezikom; nu da me cieli sabor razuinie naHtavljam magjarskim jezikom. {Zaj.) T. képviselőház! A horvát nyelven elmon­dott bevezetésemben... (Zaj. Halljulc! Halljulc !) Elnök: Csendet kérek! Josipovich Géza: ... előadottakat magyarul újból ismételve, (Helyeslés.) kijelentem, hogy csak azért kezdtem felszólalásomat horvát nyel­ven, (Zaj.) mert Issekutz képviselő ur jogunkat a horvát nyelv tekintetében a közös intézmé­nyek egyik részében tagadásba vette; nehogy tehát idővel jogunk horvát nyelven felszólalni feledékenységbe menjen, az 1888: XXX. t.-cz. 59. §-a alapján kezdtem felszólalásomat horvát nyelven, (Helyeslés.) hogy azt az általános meg­értheíéä szempontjából magyarul folytassam. (Halljulc! Halljuk!) A Magyarország és Horvát-Szlavonország közti testvéri viszony meg nem zavarása tekin­tetéből felszólalásom keretében kerülni óhajtok minden oly nyilatkozatot, mely félreértésre ad­hatna alkalmat, (Zaj a baloldalon.) Elnök: Hentaller képviselő urat felkérem, hogy csendben hallgassa meg a szónokot; nincs joga most szónoklatot tartani. Josipovich Géza: Azért Issekutz képviselő­társam, valamint előttem szólott t, képviselőtár­sam specziális horvát politikai nézeteire nem akarok részletesebben kiterjeszkedni, különösen azért, mert mindkettő egyenesen a negácziő álláspontjára helyezkedett, s ennek folytán érveik is csak negatívumok lehetnek. A ki az 1868 : XXX. t.czikket figyelemmel áttanulmányozza, fölöslegesnek fogja tartam a felett vitatkozni, vájjon az 1868 : XXX, t.-cz., a Horvát-Szlavón­ország és az anyaország közt létrejött meg­egyezés az anyaország mint szuverén állam részéről Horvát-Szlavonországnak egyoldalúan adott jogoknak a beiktatása, avagy pedig köl­csönös megállapítás folytán létrejött kétoldalú szerződés-e. Szintén fölösleges lesz a felett is vi­tatkozni, hogy a horvát országgyűlés törvényes határozatai a horvát király, vagy csak a magyar király szentesítésével válnak-e érvényesekké. Az idézett törvényczikk erre nézve oly határozott rendelkezéseket tartalmaz, hogy e tekintetben semmiféle kétség fel nem merülhet; egyedül azon kérdés jöhet tehát még elbírálás alá, mely tisztázásra vár, vájjon az 1868 : XLL, a honvéd­ségről szóló t.-cz. az 1868 : XXX. t.-cz. indoká­ból és folyományaképen keletkezett-e, vagy — a mint Issekutz t. képviselő ur mondja — a méltányosság és testvéries érzület alapján jött létre. Én azt tartom, hogy az 1868:XLL t.-cz. nem a méltányosságnak kifolyása, hanem egye­nesen az 1868: XXX, t.-cz. parancsoló intézke­dése folytán keletkezett. Indokaimat csakis tárgyi tényálladékra fogom alapítani, ezért felszólalásom keretében csakis tényeket fogok konstatálni és ezek alapján a konklúziót levonni. Ennek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy figyelmét felhívjam a történészek által igazolt azon tényre, hogy az 1848 előtti időben a magyar állam védszervezete szervezeti­leg megállapítva nem volt. Az 1848 előtti idők­ben Magyarország véderejét a nemesi felkelés képezte, melynek vezére Magyarországon a nádor volt; a horvátországi nemzeti felkelésnek pedig a bán, vagy a horvát országgyűlés által meg­választott capitanus regius volt a vezére. Ebből világos, hogy a védszervezet tekinte­tében az 1848 előtti időben semmi közösség fenn nem állott, egyedül az a közösség, hogy a közös haza javára lelkesültséggel, egymást támo­gatva harczolt a két nemzet a közös ellenség ellea. Később, midőn Ausztriával megköttetett a kiegyezés, szüksége merült fel annak, hogy a magyar állam területén is szervezve legyen a véderő. Ennek folyománya volt az, hogy 1868. június 30-án gróf Andrássy Gyula miniszterelnök benyújtotta a magyar országgyűlésnek a véderő­javaslatok egész komplexumát. A dolgok könnyebb megérthetése czéljából kénytelen vagyok itt közbeszúrni, hogy az 1868 : XXX. t.-cz,, a mely a Magyarország és Horvát­ország közti közjogi viszony rendezéséről szól, ekkor még nem volt elfogadva, hanem 1868. szeptember 20-án fogadtatott el és ugyanazon év november 27-én lőn szentesítve. 1868 augusz­tus 7-én a véd erőtörvénynek tárgyalása után tárgyalás alá került az országgyűlésen a hon­védségről szóló törvény, mely eltérőleg a véderő­törvény hosszabb tárgyalásától, igen rövid volt és az akkori országgyűlés augusztus 7-én el is fogadta a honvédségről szóló törvényt. Ennek 6. és 7. §§-aiban expressis verbis » Horvátország kivételével« megtörtént a zászlóaljak számának megállapítása, valamint a honvédkerületek be­osztása is. A 33= §. az utolsó, pedig szószerint azt mondja: »hogy ezen törvény hatálya Horvát­országra ki nem terjed; hanem alkotmányos hozzájárulás esetében annak területe a 6-ik hon­védkerületet fogja képezni és 6. §-ban megálla­pított számon felül a honvédséghez 4 gyalog zászlóaljat és 4 lovas századot fog állítani*. Ebből tehát világosan konstatálható az, hogy az akkori felfogás szerint, miután az 1868 : XXX. törvényczikk még nem lépett volt életbe, Horvátország területét a közös védelembe nem vették be, Ezen törvény azonban szentesítés alá nem terjesztetett. Időközben, 1868 augusztus közepén vagy végén az országgyűlést el is napolták. Az elnapolás után az országgyűlés újból összeülvén,

Next

/
Oldalképek
Tartalom