Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-21

21. országos ülés 1905 május 9-én, kedden. 211 kötelessége a haza sorsát e válságos pillanatban sine ira et studio tárgyalni és tartózkodni attól, hogy az ügyet személyes kérdésekkel lealacsonyítsák. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! A mi a nemzetiségi kérdést illeti, mindnyájan helyeseltünk és tapsoltunk akkor, a mikor az elnök ur kijelentette, hogy mi a magyar nemzet kívánsága a nemzetiségi kérdés tekintetében. Kívánságunk az, hogy minden honpolgár tanuljon meg magyarul. (Elénk helyeslés a baloldalon,) És ez természetes kívánság is, mert e nélkül, t. képviselőház, a magyar állam gépezete nem működhetik rendszeresen, nem valósíthatja meg az állam azon feladatokat, melyeket elsősorban megvalósítania kell. Sem a közigazgatás, sem a jogszolgáltatás nem töltheti be hivatását helyesen és rendeltetésének megfelelőleg, ha akár a községi biró, akár a járásbiró előtt magyarul is, olähul is, tótul is beszélnek. Nem lesz tökéletes a munka akkor sem, ha tolmácsokat alkalmazunk, sőt ez — mint Pop Cs. István t. képviselőtársam is mondotta — meg is drágítja a jogszolgáltatást és közigazgatást. A nélkül tehát nincs igazán tökéletes állami élet. ha az állampolgárok mindnyájan nem tudnak magyarul. Nekünk magyar törvényhozóknak tehát arra kell törekednünk alkotmányos fegyverekkel, lassan, de biztos utakon, hogy elérjük azt az állapotot, a mikor ennek a hazának minden polgára jól birja a magyar nyelvet. (Helyeslés balfelöl,) A mit a miniszterelnök ur mondott a nemzetiségi kérdésről, hogy t. i. a nemzetiségi képviselők ne külön, hanem egyes pártok keretében igyekezzenek specziális kívánságaikat megvalósítani, azt nem helyeslem; sőt örömmel látom a nemzetiségek nyilt állásfoglalását; mert ha a nemzetiségek tömörülnek és mi mindnyájan látni fogjuk majd azt a bajt, a mely minket a nemzetiségi kérdés tekintetében fenyeget, akkor talán mi magyar pártok jobban megértjük egymást; akkor talán a minisí terelnök ur a magyar pártok legerősebbjét, a függetlenségi pártot nem igyekszik darabantokkal kivezettetni a teremből és nem fognak bennünket ázsiai hordáknak nevezni és mi nem fogjuk önöket hazaárulóknak nevezni. Rákosi Viktor: De jót állani semmiért sem állok jót. (Derültség.) Bozóky Árpád: Hát mondom, helyénvalónak tartanám, hogy az összes nemzetiségi képviselők egy párton legyenek, ne pedig egyes pártok nyakán mintegy kolonczként szerepeljenek; mert ha feltételezzük a szabadelvűpártről azt, hogy ő igazán kívánja a magyar állam kiépítését, akkor azt hiszem, a szabadelvűpárt soraiban lévő szászok kedveért sok, a magyarosításra nézve üdvös dologról kellett már eddig is a kormánynak lemondani. Pop Cs, István képviselőtársam, hivatkozva Kossuthra, Deákra, Irányi Dánielre, olyasmit mondott, mintha a függetlenségi pártnak hagyományos kötelessége volna, hogy a nemzetiségi képviselőket ide befogadja és mi ő velük együtt törekedjünk az ő specziális kívánságaik végrehajtására. Isten ments ettől, t. képviselőház. Maradjanak ők maguknak, mi pedig, különösen a függetlenségi párt, maradunk továbbra is soviniszta magyar párt, nehogy azután az ő kedvükért — párttekiotetből — kénytelenek legyünk a nemzeti állam kiépítésének követelményeiből egyről másról lemondani. T. képviselőház! Ha a nemzetiségek kívánsága az volna, hogy a magyar állam nyelvét megtanulva, idebenn a mellett az ő nemzeti nyelvüket ápolnák, akkor azt hiszem, ebben a képviselőházban senki sem volna az ő törekvésüknek ellensége; de eddig bizony nem azt csinálták ; eddig aknamunkát folytattak a magyar állam ellen. És ha Kossuth Lajos és Deák Ferencz ma felébrednének és látnák, a mit önök 1867 óta máig a magyar állam ellen csináltak, bizonyosan nem beszélnének ma ugy, mint a hogy akkor beszéltek. Erre az aknamunkára, melyet a nemzetiségek csináltak, egy érdekes példát hozok fel. (Halljuk I) A szegedi államfogházban ültem a múlt év nyarán. (Derültség,) Rákosi Viktor: Párbaj miatt! Nincs abban semmi! Bozóky Árpád : ugyanakkor ott ült Mohán György, a ki a nagyszebeni »Tribuná«-nak volt valamikor felelős szerkesztője. Két évi államfogházra volt elitélve. Egyszerű betűszedő volt. Alig tudott irni-olvasni is, és mégis a »Tribuná<t-nak ő volt a felelelős szerkesztője. Megismerkedtem vele, megbarátkoztunk egymással és mikor közösen ebédeltünk, elmondta, hogy mi bántja az ő szivét; elmondta, hogy az urak, (a nemzetiségiekre mutat) a kik az aknamunkát folytatják, irták a hazaáruló czikkeket, 14-et összesen, a melyekért ezt a szegény embert két évi államfogházra ítélték. Elmondta, hogy önök a fogház idejének tartamára havonkénti 50 forint segélyt Ígértek ennek a Mohán Györgynek azért, hogy a felelősséget magára vállalta, s elmondta, hogy csak két hónapig adták meg neki ezt az 50 forintot, azután megvonták tőle, (Derültség a jobb- és a baloldalon. Mozgéts a középen.) Rákosi Viktor: Ez a munkafelosztás: az egyik ir, a másikat becsukják! (Derültség.) Bozóky Árpád: Mikor nemcsak ebben a jelenségben, hanem sok más jelenségben is látjuk azt, hogy a nemzetiségi képviselők tulajdonképen nem a magyar haza felépítését akarják, hanem akarják talán azt, hogy Magyarországból egy darabot elszakítsanak és azt Romániához csatolják, (Ellenmondások a középen,) s látunk más ilyen titkos czélokat, akkor mi a nemzetiségi képviselőket nem láthatjuk szívesen ebben a pártban. Rákosi Viktor: Kivéve ha függetlenségiek lesznek! 27*