Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-20

20. országos ülés 1905 május 8-án, hétfőn. 197 38 éven át folytatott hazafias és nemzeties küzdelemnek, mintegy fényes bizonyítéka gyanánt, a gazdasági kérdésekben az önálló vámterület, a katonai kérdésekben pedig a magyar nemzeti jelleg nyelvben és jelvényekben nyer kifejezést. Épen azért, t, ház, a midőn azt hallottuk, hogy a t, túloldal ezzel a javaslattal szemben a legmerevebb állást fogja elfoglalni, vagyis voltaképen a magyar nemzet jogaival, követeléseivel és kívánalmaival szemben foglalt állást, meg voltunk győződve a felől, hogy a magyar nemzet régi sebeit és bajait orvosolni egyáltalában nem óhajtja, és azon veszedelmes kátyúból, a melybe a november 18-iki események juttatták az országot, az ellenzéknek egyesült ereje azt kiemelni csakis abban az egy esetben lesz képes, hogy ha az összetartás és egyetértés továbbra is megmarad közöttünk. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.) A szabadelvűpárt állásfoglalását az önálló vámterülettel szemben már régi időtől fogva ismerjük; hiszen azon 38 év alatt, a mióta a 67-iki kiegyezés létrejött, volt alkalmunk arról kellő tudomást szerezni. Most, hogy az. önálló vámterület kérdése annyira felszínre került, hogy jobbra vagy balra le kell vele számolnunk, a t. túloldal állásfoglalása nem más, mint rémitgetés, riasztgatás, a melyet a magyar gazdaközönség szivébe akarnak szuggerálni. A t. miniszterelnök ur május 5-iki beszédében egy hosszú, talán háromnegyed órás tudományos értekezést tartott a közös vámterület érdekében. A beszéd érdeme ellen nekem kifogásom egyáltalában nem lehet, mert végre is mindenkinek megvan a maga meggyőződése, és erre nézve csak azt mondhatom, hogy a magyar nemzet népének az önálló vámterület felállítása iránt való óhajtása, lehet mondani, szivéhez hozzá van forrva, s őt ettől hosszú akadémikus beszédekkel eltántorítani nem lehet. Egyetlen kifogásom az, hogy ezt a beszédet nem a miniszterelnöki székből, hanem a képviselőház valamely padjáról kellett volna elmondania. (Igaz! TJgy van! balfelöl!) mert igy az a többször kijelentett állítása a t. miniszterelnök urnak, hogy neki legfőbb vágya erről a helyről elmenni és azt átadni ennek a pártnak, a miniszterelnöki bársonyszékből tartott hosszú beszéddel teljesen ellentétben áll. (ügy van! balfelöl!) Hallottam itt és tapasztaltam magam is, hogy a magyar gazdaközönség az önálló vámterületre nézve valóságos rémitgetésnek van kitéve, és a bérlőosztály előtt kezd elterjedni az a hir, hogy ha az önálló vámterület életbe lép, a terményeknek, különösen a búzának ára tetemesen lejebb száll. Csak az a különös, t. ház. hogy ráismertem, hogy mindazok, a kik ezeket a koholt híreket el akarják hitetni a publikummal, a legtó'sgyökeresebb szabadelvűpártiakből kerülnek ki. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hogy Magyarországon az önálló vámterület kérdése különösen egy pár esztendeje annyira felszínre került, annak leginkább maga Ausztria az oka. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy pár esztendő előtt Ausztria napról-naj)ra nem tett egyebet, mint a közös vámterület ellen izgatott, hogy a közös vámterület rájuk nézve a lehető legnagyobb károsodással jár, azt tovább fentartani nem lehet. Természetes dolog, hogy ez abban az időben történt, midőn a szabadelvűpárt a maga nagyságában, erejében még fennállt. Mihelyt azonban a választások eredménye köztudomásra jutott, más nótát kezdtek f iijni, megbánták ezen kifakadásukat, és ma már ott vannak, hogy követelni akarják, hogy a közös vámterület továbbra is fenmaradjon. Ebből magából is, ha egyébből nem lehetne látni, nyilvánvaló, hogy bizonyára nem mi vagyunk azok, a kik ennek a közös vámterületnek valami óriási nagy hasznát és eredményét fogjuk látni. Magam részéről, mint magyar gazdálkodó, mint magyar gazda, a kinek szinte minden exisztencziája a földhöz van kötve, habár elismerem, hogy mindenkinek, a ki e képviselőházba bejön, saját érdekeit kivül kell hagynia, de mégis saját jól felfogott érdekemben és a gazdaközönség érdekében, hogyha nagy veszélyeztetést látnék ebben az önálló vámterületben, bizonyára szavaimat nem emelném fel itt ennek érdekében. De hát a tegnapelőtti naptól, szombattól fogva azt hiszem, a magyar gazdaközönség tisztában lehet azzal, (Éljenzés baloldalon.) vájjon az önálló vámterület tekintetében minő álláspontot foglaljon el. Thaíy Kálmán: Éljen Károlyi Sándor ! Heczner Béla : A magyar gazdaközönségnek vezére, a magyar gazdáknak elnöke, gr. Károlyi Sándor, (Élénk éljenzés a baloldalon.) a ki teljes tehetségével, minden erejével igyekszik hoszszu évtizedek óta a magyar gazdaközönség érdekeit előmozdítani, kijelentette tegnapelőtt itt a képviselőházban, hogy az önálló vámterületben egyáltalában semmi nagyobb veszedelmet nem lát. Én gróf Károlyi Sándornak ezt a kijelentését magát elegendőnek tartom arra, hogy a magyar gazdaközönség tökéletesen meg legyen nyugtatva. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Áttérve a javaslatnak katonai részére, a magam részéről, megvallom őszintén, el voltam készülve arra, hogy olyan álláspontot foglalnak el a t. képviselő urak a javaslat katonai részével szemben, a minőt elfoglalnak. Azonban igen hosszú ideig, mondjuk körülbelül harmadfél hétig — mert ez a javaslat már több hete le van téve a ház asztalára — egyáltalában a t. túloldalnak nézetét e téren megismerni nem voltunk képesek. Legtovább tartotta magát az a hir, a mely a napilapokban látott napvilágot, hogy a t. túloldali képviselő urak a javaslatnak katonai részét voitaképen a maguk részéről keveslik, s ők itt saját nézetüknek megfelelő indítványt fognak tenni, a mely még többet kivan, sőt még olyan hangok is emelkedtek, hogy egyes szabadelvűpárti képviselők a füg-