Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-20

198 20. országos ülés 1905 májas 8-án, hétfőn. getlenségi pártnak 1861-iki feliratát, különvéleményét, az önálló magyar hadsereget fogják itt óhajtani és kívánni. Madarász József : Nagyon helyes, csak tegyék minél előbb! Meczner Béla: Igen helyes lett volna, magam is azt mondom, de bizonyára a multaknak a keserű emlékei folytán közülünk nem akadt egy sem, aki ennek a hírnek egyáltalában hitelt adott volna. Madarász József: Várjuk! Meczner Béla: Ez a hazafias tűz csakhamar kialvó szalmalánggá változott. Azt mondom én arra, hogy nehéz azoknak a szemeknek az égető nap sugaraiba belenézni, a melyek barmincznyolcz esztendőn keresztül a sötétséghez voltak hozzászokva; a napnak fényét, égető erejét, fénylő világosságát ezek a_ szemek kiállani egyáltalában nem képesek. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Végre nyilatkoztak itt a képviselő urak, s e nyilatkozatokban ketten: Nagy Ferencz és Dániel Ernő képviselő urak azt mondották, hogy ő nekik egyáltalán véve ezen javaslat ellen nincs ellenvetésük, értve alatta a javaslatnak ezt a katonai részét. A t. miniszterelnök ur pedig, midőn erre nézve kijelentését megtette, azt mondotta, hogy ő egyáltalában véve bizonyos okoknál fogva ezzel a kérdéssel foglalkozni nem akar. Előttem tisztán áll a dolog. Voltaképen a túloldalnak más czélja nem volt, mint hogy nem akarta elfogadni ezen felirati javaslatot, de egyúttal a nemzetnek mintegy mózesmadzagot akart a száján' keresztülhúzni, hogy azért a katonai javaslatot elfogadjuk és ezt mi is ép oly alakban valljuk magunkénak. Sőt Dániel Ernő t. képviselőtársam azt állította, — én ugyan nem voltam akkor tagja a háznak, — hogy ő ezeket, a mik itt le vannak fektetve ebben a felirati javaslatban, régen akarta érvényesíteni. Én nem tudom, felemelte-e szavát a képviselő ur a magyar vezényszó érdekében, de nem birok arról tudomással; ámde egyet mégis megmondok a t. képviselő urnak, azt, hogy ha tényleg igy volt, ha ő akarta azt, a mi a javaslatban foglaltatik, akkor kár volt neki november 18-át csinálnia, mert annak a házszabályreviziónak a túloldal szerint azért merült fel a szüksége, hogy azzal az obstrukcziót meggátolják, vagyis meg akarták gátolni azt az obstrucziót, a mely épen azért keletkezett, a mi itt a fölirati javaslatban le van fektetve és a melyre nézve Dániel Ernő képviselő ur azt állítja, hogy annak keresztülvitelét ő maga is óhajtotta. Még egy rövid észrevételem van erre vonatkozólag : Abban a reményben élek, — végre is az emberi szívből a reményt kioltani senki sem képes, az csak a szív dobogásával szokott megszűnni, — hogy végre napvilágot fog látni ez a felirati javaslat és lesz legalább kinevezett minisztérium, a mely törvényjavaslatot tesz le a ház asztalára, követelve abban a magyar nyelvnek érvényesülését. Valóban kíváncsi vagyok, hogy a t. képviselő urak, többek közt Nagy Ferencz és Dániel Ernő képviselő ur ugyan miféle álláspontot fognak majd ezen javaslattal szemben elfoglalni? Lehet, hogy az idő meg fogja majd őket téríteni, és megszavazzák a javaslatot, de ha megmaradnak a mellett a rideg álláspontjuk mellett, hogy a mi ebből a a pártból kerül ki, azt el nem fogadják, akkor arra kérem őket, ne feledkezzenek meg arról a 450 millió koronáról sem, a melyet legnagyobb részt a k. und k. Armee érdekében elköltöttek, és ezt a 450 millió koronát ^mint vívmányt illeszszék beszédjük tetejébe. (Élénk helyeslés a baloldalon,) Méltóztassék megengedni, t. ház, hogy beszédemet röviden befejezzem. (Halljuk! Halljuk!) A november 18-iki események után ő Felsége, Magyarország királya r

részéről megtörtént a nemzetre való appellálás. És a magyar nemzet döntött, s ezzel nemcsak a november 18-át törölte el, de azt a pártot is, a mely az utolsó 38 esztendőn át a magyar nemzet ügyét vezette, ugy hogy azzal szegénységet, nyomorúságot hozott a nemzetre. Erre nézve tanuskodhatom én, a ki egy felvidéki vármegyében, Zemplén megyében lakom, a mely megye a statisztika kimutatása szerint a kivándorlás tekintetében a második helyet foglalja el. A nemzet Ítélete az összes ellenzéki pártokat többségbe hozta, s ezen ellenzéki pártoknak, midőn felirati javaslatot készítettek, kettőt kellett szem előtt tartaniok. Először azt, hogy mivel különböző elvi alapokon állanak, ne sértsék egymás elveit, egymás érzékenységét, de másrészt a magyar nemzet azon tényét, hogy e pártoknak adta a többséget, meg kellett hálálni azzal, hogy óhajtásait a felirati javaslat keretébe felvegyük. Távol van ugyan e felirati javaslat attól, a mit a függetlenségi párt követel, de minthogy elveinket bizonyos részben tartalmazza, azt e párt is elfogadhatja és elfogadom én is, mert e felirati javaslatban egy uj korszak megnyittat, egy szebb jövő hajnalhasadását látom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A felirati javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Gr. Károlyi Sándor képviselő ur félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása czimén kért szót. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Sándor: T. képviselőház! Az előttem felszólalt t. képviselő ur beszédére néhány rektifikáló megjegyzést kívánok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta ugyanis az előttem szólott t. képviselő ur, hogy én semmi veszélyt nem látok abban, hogy a közös vámterület helyett külön vámterület létesíttessék. Hát én ezt nem igy mondottam, nem igy értelmezhetem, mondásom egész szelleme tényleg nem odavág. Én igenis kívánom a közös vámterület helyett a