Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-20
196 20. országos ülés W05 május 8-án, hétfőn. legnagyobb kerékkötője. A katonai kérdéseknél is bebizonyította ezen párt, hogy azon fényes győzelme daczára is, melyet január 26-dikán a választások eredményeztek, nem ragadtatta el magát a győzelmi mámor által, nem követte a mindent vagy semmit teóriáját; ellenkezőleg, szivéből óhajtva azt, hogy magyar hazánk ezen súlyos, válságos helyzetéből mentül előbb felszabaduljon, igyekezett e téren is oly alapot létesiteni, a mely a magyar nemzetnek jelenlegi válságos helyzetében a közvéleményt legalább jórészben kielégítette. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Tudatában vagyunk mi annak, hogy a függetlenségi és 48-as párt működését, a melylyel a helyzet szanálását, a kibontakozást elérni óhajtja, a t. túloldal tetszéssel kisérni egyáltalán nem fogja. Helyezkedjék ez a párt saját programmjávai szemben a legmerevebb, a legridegebb, vagy pedig ezzel ellentétesen, a legmórsékeltebb álláspontra, mi már ez alatt a három hónap alatt megszoktuk azt, hogy a gyanúsító és sértő kritikát fogják mindig reánk árasztani. (Uqy van! balfelöl.) Valóban nagyon érdekes, de egyúttal épületes és tanulságos látvány volt, midőn a feb ruári országgyűlés megnyitása alkalmával a kormány a lehető legkritikusabb állapotba jutott, nézni és olvasni a kormány orgánumait: minő óriási erőfeszítést vittek véghez, hogy a függetlenségi és 48-as párt néjDszerűségét a magyar nemzet előtt teljesen lejárassák. (Ugy van! TJgy van ! balfelöl) Elsősorban azt vetették e pártnak szemére, hogy programmját teljesen szögre akarja akasztani és megelégszik ezután elveinek, eszméinek rongy foszlányaival. Eögtön néhány nap múlva egészen ellenkezőleg, egészen ellentétesen szemére vetették a pártnak, hogy programmjához való rideg, szigorú ragaszkodása folytán a békés kibontakozásnak útját szegi, a magyar nemzetnek már-már behegedt sebeit újólag felszaggatja, lejáratja a királyi tekintélyt és a dinasztia nagyhatalmi állását teljesen tönkre akarja tenni. E két ellentétes felfogás és nézet között lavírozva, itt valóságos tojástánczot járva, abban a hiú reményben voltak, hogy a függetlenségi és 48-as párt közé mintegy üszköt dobva, annak belső békéjét össze fogják rombolni és a pártnak nimbuszát a nemzet előtt lejáratják. De különösen legfőbb czéljuk az volt, hogy a szövetkezett ellenzéknek a mai napon lehető legszilárdabb alapon álló egyetértését, összetartását teljesen széjjel akarták rombolni. (Ugy van! balfelöl.) De ez nem sikerült. Le van téve a felirati javaslat. Ezen felirati javaslat bizonyítéka annak, hogy a szövetkezeti párt teljességében, erejében, szilárdságában és egyetértésében áll fenn. A függetlenségi párt átérzi a feladat nagyságát, átérzi a reá háramló felelősségnek nagy súlyát. Hiszen azon, lehet mondani, óriási bizalom, a melyben a függetlenségi párt a választások alkalmával részesült, a midőn az országnak legerősebb pártjává, a képviselőháznak pedig számban legnagyobb pártjává tette, egyúttal a magyar nemzet anyagi jólétét, boldogulását és fejlődését tette le e pártnak kezébe. (Ugy van! balfelöl) T. képviselőház! Ezen felirati javaslatot az összes ellenzéki pártok elfogadták, a 48-as és függetlenségi párt is saját értekezletén egyhangúlag magáévá tette. Pedig jól tudjuk mindannyian, — hisz ez köztudomása dolog — hogy ezen felirati javaslatban a függetlenségi és 48-as párt elveinek csak egy része van megvalósítva. És mégis elfogadta, mégis magáévá tette azt, nem azon indokból, melyet szeretnek a túloldalon ránk kenni, hogy ez a párt csupán csak a hatalmi állást akarja magának megszerezni; nem is azon indokból, hogy szemben a 67-es alapon állókkal, kisebbségben vagyunk; hanem tette egyedül hazánk jelenlegi helyzetére való tekintetből, hogy ebből a szomorú és súlyos állapotból magyar hazánkat egyszer már kivezethessük. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Azért szivünkbe zárva elveinknek ideálját, e párt nyíltan és világosan megmutatta a magyar nemzet előtt, hogy egyik legnagyobb vágya, legnagyobb óhajtása a magyar szent korona viselője és a magyar nemzet között egy olyan közlekedési alapot létesiteni, a mely egy oldalról ő Felségének a magyar királynak vonzalmát a magyar nép hűségével, szeretetével és rokonszenvével még jobban összekapcsolja, másrészről pedig a magyar nemzetnek anyagi jólétét, fejlődését és boldogulását a lehető legszilárdabb alapokra helyezi. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon). Én abban a véleményben vagyok, t. képviselőház, hogy ezen felirati javaslat akkor részesült volna legnagyobb méltánylásban, hogy ha itt a képviselőházban egyhangúlag megszavazzák, vagyis, helyesebben fogom magamat kifejezni: ennek a felirati javaslatnak akkor latt volna meg a maga erkölcsi súlya, ereje és hatása, hogy ha a képviselők által párlkülönbség nélkül egyhangú lelkesedéssel fogadtatott volna el. (Igaz / TJgy van! a baloldalon.) Hiszen ez a javaslat voltaképen nem annyira magának a koalicziós ellenzéknek, mint inkább a magyar nemzetnek vágyait, óhajtásait fejezi ki a maguk tisztaságában és valóságában. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) E beterjesztett felirati javaslat és az 1867-iki évtől fogva ide a ház asztalára letett javaslatok között óriási, szembeszökő eltérések mutatkoznak. 1867. évtől kezdve a kormány, vagy mondjuk : a többség által ő Felsége a magyar király elébe terjesztett felirati javaslatokban a gazdasági kiegyezés kérdésében a közös vámterület, a katonai kérdésekben pedig az eddig is hosszu ideig gyakorlatban és szokásban lévő német nyelvnek a használata volt a vezérfonal. Ezzel ellenkezően ós ellentétben, ezen javaslatban a
