Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-19
178 19. országos ülés 1905 május 6-ún } szombaton. lesz található a határ, a meddig el kell mennünk, ha a nemzeti jogokat, a nemzeti törekvéseket a hadsereg körében érvényre juttatni akarjuk, a nélkül, hogy a koronával ellentétbe jussunk. (Helyeslés a baloldalon.) Kellő körültekintés, kellő mérséklet mellett, a jognak fokozatos érvényesítése elég biztosítékot nyújt. (Helyeslés a középen.) Ez az én álláspontom, ezt vallottam, mielőtt még a képviselőházba való bejövetelre gondoltam, ennek kifejezést is adtam, és mondottam, hogy e kérdésben a nemzetnek a koronával egyetértőleg törvényhozási utón kell megtalálnia a fokozatos haladást és megoldást, mert jogfeladás nem történt, arról szó nem lehet, a jog, mint a nemzeté, fennáll, és a jog érvényesülésének előbb-utóbb be kell következnie. (Elénk helyeslés balfelöl.) Bocsásson meg a t. ház, ha talán unalmasan, hosszadalmasan, kissé szaggatottan mondottam el egyes dolgokat, talán hézagosan is, mert az időre és a nagy érdeklődésre való tekintettel szükségesnek láttam egyetmást kihagyni. Tény az, t. ház, hogy ezen kérdés megoldása nélkül nyugodt tárgyalások ebben a házban nem lesznek. Azért fordultunk a felséges úrhoz a feliratban, hogy ezt neki megmondva, tegyük lehetővé, hogy az alkotmányban való hitünk meg ne inogjon, (Ugy van! Helyeslés balfelöl.) hogy kifejtsük előtte, hogy itt van lehetősége a kibontakozásnak, ha kellő körültekintéssel megtaláltatik az az összhang, a mely szükséges arra, hogy a nemzet és a korona megértsék egymást; azért fordultuuk ezzel a felirattal a felséges úrhoz, hogy hangoztassuk, a mint kezdetben már elmondtam, hogy ha megoldást nem talál, ha az általa megkérdezett nemzet feleletét figyelembe nem veszi, meginoghat a nemzetben a bizalom az alkotmány iránt (Igaz! Ugy van! balfelöl), meginoghat a hite abban, hogy a parlamentáris kormányzati rendszer mellett él-e, avagy csak a régi rendi alkotmánynak megfelelő dikaszteriális rendszer mellett (Ugy van! bal felöl), hogy tisztáztassék az, vájjon a negyvenes évek nagy küzdelmei véglegesen hozták-e meg az eredményt a parlamentarizmus javára, vagy csak látszólag, és megmaradt a rendi alkotmány, minden fogyatkozásával és hiányával, megmaradt abban, hogy a nemzet többségi akarata nem érvényesülhet, mert csak a kormány akarata érvényesül, a mely a nemzet akaratát nem képviseli. Én abban a reményben vagyok, hogy feliratunkat illetékes helyen meg fogják hallgatni; ón abban a reményben vagyok, hogy a korona is tudja, hogy egy állam életének legbiztosabb alapja és a jövőnek leghatározottabb biztositéka azon őszinte összhang, a mely korona ós nemzet között van. (Ugy van! Igaz! balfelöl.) Ezen összhangot keressük a feliratban és remélem, meg fogjuk találni; remélem, nem lesz szükséges azt mondani, hogy alkotmányos életünk nincs, hogy hosszú parlamenti küzdelmeink értéktelenek voltak, mert a koronát olyan tanácsadók veszik körül, a kik nem tudják kellőleg felvilágosítani arról, a mire a nemzetnek joga van, vagy nem akarják felvilágosítani arról, hogy a nemzetnek a maga akaratát érvényesíteni is joga van. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a középen és balról.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik ? Hammersberg Lászlő jegyző: B. Dániel Ernő ! (Halljuk ! Halljuk !) B. Dániel Ernő: Engedelmet kérek a t. háztól, hogy most, midőn felszólalok, némileg eltérek attól a parlamentáris szokástól, hogy a szónok mindig az előtte szőltnak fejtegetésével foglalkozik. Ennek magyarázatául legyen szabad rámutatnom a sorsnak arra a különös játékára, (Halljuk! Halljuk!) hogy az előttem szólt t. képviselőtársam velem számos éveken át együtt küzdött, hogy vállvetve iparkodtunk az ország jólétét előmozdítani. (Mozgás a baloldalon. Felkiáltások ': Együtt rontották le!) Vészi József: Akkor együtt árulták a hazát. (Halljuk!) B. Dániel Ernő: Kellemesen emlékszem vissza arra az időre, midőn együtt küzdöttünk, kellemesen emlékszem rá azokra a napokra, midőn az ország ereje a nemzeti érzésektől szinte duzzadt, mikor az országnak tekintélye az egész külföldön sokkal nagyobb volt, mint bármikor azelőtt, mikor szent István koronájának fénye szebben ragyogott, mint bármikor azután. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Ezek a tekintetek azok, a melyek most visszatartanak engem attól, hogy az előttem szólt t. képviselőtársamnak fejtegetéseivel bővebben foglalkozzam. Véghetetlenül sajnálom egyébiránt, hogy azóta, hogy együtt küzdöttünk, a mi politikai utaink egymástól eltávolodtak. (Mozgás a baloldalon.) És hogy ha azokkal a fejtegetésekkel, a melyeket tőle hallottunk, nem értettem mindenben egyet, észrevételeimet az általános fejtegetéseim során azokra mindenesetre meg fogom tenni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Midőn a szőnyegen lévő felirati javaslathoz hozzá kívánok szólni, érzem az elfogultságnak bizonyos nemét, a mi onnan származik, hogy én, a ki 35 éven át mindig a többség soraiból szóltam a felirati javaslatokhoz, (Mozgás és felkiáltások a baloldalon: Ezért lett báró!) most abba a helyzetbe jutottam, hogy a kisebbség soraiból szólaljak fel. (Mozgás a baloldalon.) Ez egy tiszta tény, a melyet csak azért hozok fel, hogy elfogultságomat némileg indokoljam. Azonban egészen beletalálom magamat ebbe a helyzetbe,
