Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-19

19. országos ülés 1905 május 6-án. szombaton. 177 között a katonai ügyekre vonatkozó javaslat kidolgozására — mert a nemzet a maga jogait feladni nem akarta — egy országos bizottságot küldtek ki, a mely a király által adandó biztosítékokkal együtt lett volna hivatva a katonaság szervezetét és a katonaságra vonatkozó királyi ós nemzeti jogokat szabályozni. Tény, hogy ez a szabályzat sohasem készült el, mert talán nem állott érdekében a katonai köröknek a nemzet jogait s tekintetben tisztázni; de annyi bizonyos, hogy a Rendek ezeket a jogokat érvényesíteni akarták. Az 1741 : LXIII. törvényczikk a felkelés tekintetében két irányban rendelkezett. Először is tényleg kiállít 24.000 gyalogost, megállapítja, hogy azok a magyar ezredekbe sorozandók, s későbbre is megállapítja, hogy ezen hat ezred pótlásáról és kiegészítéséről jövőre a király tartozik gondoskodni. Ezzel az óvással az országgyűlés a hat magyar ezred későbbi sorsát is eldöntötte, a mennyiben azok azután állandóan a hadsereg keretébe tartoznak. A .ónban ezen ezredeknél fenmarad még a kötelezettség arra nézve, hogy a nemesek személyesen felkeljenek és e tekintetben ismételten történtek intézkedések. T, ház! Méltóztassanak megengedni, hogy talán egy bizonyos részét a részleteknek elhagyjam ; látom, hogy untató erről beszélni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) Pedig jó látni azt, hogy a nemzet, bárhogyan is történt intézkedés a katonaság kérdésében, a maga jogait soha fel nem adta, s a maga nemzeti hadserege ügyét megbolygatni nem engedte, a magyar ezredek beszüntetését meg nem engedte, részben azáltal, hogy a nemesi felkelést szervezte és ott állandóan biztositotta magának a jogot, a rendelkezést a tisztek kinevezése, sőt a nyelv tekintetében is. (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen.) , Mindebből, t. ház, az látszik, hogy századokon keresztül fokozottan alakult át hadiszervezetünk állandó jellegűvé, szemben a régi, a bandériális rendszerrel. Állandóan alakult át akként, hogy a királynak, mint az állandó hadsereg felett rendelkezési joggal birónak jogai folytonosan és fokozottan fejlődnek, a nélkül, hogy a nemzet az őt megillető jogokról lemondott volna. Különösen ha vissza méltóztatnak emlékezni azokra az időkre, a midőn 1791-ben, 1792-ben és 1807-ben a II. törvényczikkben a katonaság kérdésével foglalkoznak a Rendek, mindig határozottan követelik, hogy a vezényszó, a szolgálati nyelv, az ezredekkel való érintkezés nyelve kizárólag magyar legyen. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon és a középen.) Elmondják azt, hogy a mint boldogult Mária Terézia királynő idejében volt, midőn a magyar hadseregek, a magyar katonák magyar vezényszó mellett vivták meg dicső harczaikat, ugy legyen a jövőben is és a József császár uralkodását követő időkben történt elnémetesités KÍPVH. NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. szűnjék meg. Méltóztatnak tudni, hogy 1790-ben a Grréven-ezred is kéri a magyar vezényszót. A nemzet ezt állandóan követeli; sőt 1807-ben a II. törvényczikk szerkesztésénél nem is akarja kíáílitani a kórt 24.000 ujonczot, csak azzal a feltétellel, ha azoknál a vezényszó tényleg magyar lesz. Boldogult József nádornak közbelépése volt szükséges arra. hogy a háborús időkre való tekintettel ezen kérdéstől az idő szerint a Eendek elálljanak, A jog azonban még mindig fennáll és átruházva nem lett. Szerintem, t. ház, a mint már voltam bátor elmondani, nem lett átruházva a jog az 1867. évi XII. törvényczikk 11. §-ával sem. Talán egy félreértés, talán egy hiány van ebben az egész törvényben. Áz 1848. évi törvényczikk kifejezetten az állandó magyar hadsereg felett rendelkezik, későbbre aztán egy törvényjavaslattal rendezni akarván a Eendek az általános katonai kötelezettséget is, minthogy a nemesi jogok megszűntek, s így a katonáskodás kötelezettségét természetesen az egész nemzetre kellett kiterjeszteni, ez alkalomból tehát foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és az általános védkötelezettség elvi álláspontjára helyezkedett a tőrvényhozás, a mely azután a 68 ik évi véderőtörvényben az általános katonakötelezettséget meg is állapította. Elvben ez már korábban mondatott ki, de az erről szóló javaslat, — mint említettem — szentesítést sohasem nyert. Az 1868. évi véderő törvény megalkotásánál is ebből az elvből indultak ki, és midőn a törvény hozás az általános katonakötelezettséget megállapította, figyelemmel a nemzetnek az ország védelmére irányuló régi, kötelezettségére csak egy hadsereget hozott létre, a nemzeti magyar hadsereget, bár a hadsereg tekintetében a felségjogok sokkal tágabb mérvben állapíttattak meg, semmint az ottan, a hol nemzeti hadseregről van szó, megtűrhető, elfogadható. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Hiány, mulasztás történt tehát itten, a mely mulasztást a nemzet jogaira való tekintettel orvosolni kell. (Élénk Jielyeslés balfelöl,) És azt orvosolni is lehet, t. képviselőház, mert az 1867: XII. t.-cz 11, §-a jogot fel nem ad, és mert ez az orvoslás az egységes magyar nemzeti állam szempontjából szükséges is. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Beismerem, t. ház, hogy e kérdésben a helyzet az adott körülmények mellett nagyon nehéz. Bizalmatlansággal és aggályokkal találkozunk, feltétlenül szükséges tehát a koronának felvilágosítása abban a tekintetben, hogy a nemzeti törekvések nem dinasztiaellenes törekvések, (Elénk helyeslés a baloldalon.) Feltétlenül szükséges a korona felvilágosítása a tekintetben, hogy egy nemzeti szellemben fejlesztett hadsereg nemcsak a dinasztiának és a dualizmusnak, de az együttes védelem érdekeinek is több biztonságot nyújt. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszem tehát, hogy a midőn kétségtelen, hogy egy ilyen hadsereg kellő biztosítékot nyújtani képes, meg 23